Tomasz Małkowski
érzékenyítő mesekönyve már 2017-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díjat
Lengyelországban. Hozzánk a Pagony Kiadó gondozásában csak tíz évvel később
érkezett meg, ami sokat mond arról, milyen az érzékenyítő gyermekirodalom
terjedése hazánkban. Persze jobb későn, mint soha. Szeretem, ahogy a Pagony
Kiadó szerepet váll ebben, a legjobb példája ennek számomra az „Emma csöndje” című
mesekönyv volt. De ugorjuk most egy kisfiúhoz Kamillhoz, aki máshogy lát mint a
többiek.
Milka, ahogy a családja becézi,
még csak ötéves óvodás, de máris sokkal többet tud a környezetéről, mint a
társai. Nem azért, mert másként érzékel, hanem mert másként bánik vele a
társadalom. Van, aki túlvédi és van, aki kihasználja a „fogyatékosságát”, ami
valójában nem is hátrány, ha megértjük, hogy Kamill egyszerűen csak más.
Másként érzékel, másként lát, de ugyanolyan kisfiú, mint a többiek.
Szerencsére Kamill családja
remekül funkcionál, Sári a nővére pedig cseppet sem más, mint a lánytestvérek
általában. Vicces, néha gonoszkodó, máskor nagytestvéresen óvó és segítő. Kamill
és családja az abszolút pozitív példa a támogató elfogadásra, míg néhány
szereplő pl. Ilonka néni a nagy vörös felkiáltójel arra nézve, hogy mit hogyan
ne csináljunk.
A könyv már megjelenésében is a „vakbarát”
honlapok egyszerű kontrasztos világát idézi meg. A belső illusztrációk jóval
pasztellesebbek, de élő, vicces és mozgalmas kísérői a történeteknek. A grafika
jól követi a történetek egyszerűségét, kedvességét.
A 64 oldalas vékony kis könyv
több rövidebb mesét tartalmaz, amik a mindennapokból merítenek. Kamill
biciklizik, eltéved, múzeumba megy, vagy épp nadrágot vásárol. Az ismerős
történetek könnyen bevonják a kis olvasókat, biztonságos teret adnak, arra,
hogy felfedezzék nem vagyunk egyformák, és hogy a másság csak különbség, de nem
probléma. A mesék mind egyszerűek, letisztultak. Nincs felesleges kitérő, vagy
bonyolult cizelláltság, de épp ez segíti a megértést, mert az élet néha
önmagában is elég bonyolult.
Ez a könyv nem didaktikus, nem
akar tanítani, csupán mesél Kamillról és a családjáról. Nagy előnye, hogy úgy
mutatja meg Kamill életét ahogy van, beismeri a tévedéseket, a kudarcokat, de
felvillantja a boldog pillanatokat és az igazi megoldásokat is. Ugyanakkor nem
foglal állást, hagyja, hogy ezt az olvasó tegye meg.
A könyv olvasható egyedül is, de
egy óvodásról szól, ezért sokkal valószínűbb a családi felolvasása. De mivel a
mesék rövidek és aranyosak remekül alkalmazható akár esti mesélésre is.
A „Kamill aki a kezével lát” egy
nyitott és empatikus mesekönyv, érdemes ott tartani a családi könyvespolcon,
akkor is, ha nincs a környezetünkben vak és gyengénlátó, hiszen ez a könyv
önmagában a másság elfogadásában és megértésében is sokat segít.
Köszönöm szépen az
olvasmányélményt a Pozsonyi Pagony Kiadónak.
Adatok:
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 64
Ill.: Rusinak Johanna
ford.: Körner Gábor
Fülszöveg:
Kamil épp olyan, mint minden ötéves gyerek: imád biciklizni, focizni, vízicsúszdázni, rajzfilmet nézni, rajzolni és játszani az óvodában. Persze annak is örül, ha a családjával múzeumba, étterembe vagy éppen síelni mehet. Sajnos időnként a házimunkában és a bevásárlásban is segítenie kell, még ha nem is fűlik hozzá a foga… És ha azt hinnéd, ebben akadályozza, hogy ő nem a szemével, hanem a kezével és a fülével lát, hát nagy tévedsz!
Ebből a könyvből megtudhatod, hogyan képes egy vak kisfiú mindenre, amire látó társai, ha kellően támogató családba és társadalom veszi körül!
Tomasz Malkowski könyve több mint tíz nyelven jelent már meg, és 2017-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díjat Lengyelországban.
A könyv megvásárolható ezen a linken: Pagony Webbolt
No comments:
Post a Comment