T. J. Klune: A ​szív dala (Green Creek 3.)

    Nálam Robbie története is úgy kezdődött, hogy Oxoxox… ahogy a Green Creek-ciklus minden könyve. De aztán Robbie szépen lassan segített túllépni a falkavezér iránti, finoman szólva is erős rajongásomon, és most már csak az jár a fejemben: RobbieRobbieRobbie.

    Pedig őszintén szólva Robbie eddig nem volt túl markáns szereplő számomra, sőt, különösebben nem is kedveltem.

    T. J. Klune-nak különleges képességei vannak. Eddig talán az egyetlen olyan szerző az életemben, akinek minden könyvét szeretem kivétel nélkül, de egyik sem egyforma, mindegyikben mást találok ami közel húzza a szívemhez. A Green -Creek ciklus nálam felér a „Gyűrűk urához”, és ezt hiszem ilyet még sohasem mondtam könyvre, mert Tolkien műve a non plus ultra nálam. Bár a két regényfolyam sem tartalmában sem terjedelmében nem összehasonlítható, mégis a „Green Creek”-ben annyi kedvesség, tolerancia, és báj van, hogy legalább annyira szeretem, mint a hobbitok világát.

    A Szív Dala számomra ugyanolyan jó és fontos könyv, mint bármelyik rész a sorozatból, bár Ox történetét nehéz felülmúlni, de ez a kötet nem kevesebb, csak másabb.

    A cselekmény az előző függővégéhez képest időben ugrik egyet, és kicsit később kezdődik, mint ahol a „Holló Dala” befejeződik. Robbie meséli el a történetet, aki utólag csapódott a falkához, és aki valamilyen módon most eltávolodott tőle. Először nem is értettem mi történik, aztán minél jobban elmerültem a történetben annál fájdalmasabb volt nézni Robbie küzdelmét, és végül teljesen megszerettem ezt a különleges farkast, a hatalmas szívével.

    Sajnáltam, hogy Kelly háttrébe szorult kissé, mert az ő története is megért volna akár egy teljes könyvet is. Annyira kedves, vicces és állhatatos, hogy jó lett volna közelebbről is megismerni.

    Az eddig megjelent három regény közül ez volt az, amin a legtöbbet nevettem. Rico elszabadult, és a beszólásai, piszkálódása, valamint a nyers humora kifejezetten szórakoztatóvá tette a regényt még akkor is, ha a történet maga időnként torokszorító volt.

    És igen, ahogy az előző két részen, úgy ezen is pityeregtem egy kicsit, de csak egészen csendesen.

    A Szív dala számomra a veszteségről, az újrakezdésről és a reményről szól. Arról, hogy akik igazán számítanak, nem adják fel, hiszen bennünk akkor is, ha a látszat ellenünk szól. Akkor is, ha időnként nem önmagunk vagyunk. Mert a lényeg belül nem változik.

    A „Szív dala” rengeteget tanít, önelfogadásról, türelemről, hitről. Emellett pedig, ahogy azt már megszokhattuk egy fordulatos kaland teli csatákkal, izgalommal és meglepetéssel. Meg természetesen függővéggel.

    A magyar borító eszméletlen szép lett, és egy picit őszies hangulatú. A sorozat eddigi legszebb darabja szerintem, de összességében a Klune borítók közül is a kedvencem.

    Összességében minden tekintetben imádtam ezt a könyvet, és a végére most ki is ürültem egy picit, úgyhogy nehezen nyúlok most más olvasmányhoz. Hagyom, hogy átjárjon még pár napig a Klune-varázs.

    A könyvet köszönöm szépen a @Galaktika_MetropolisMediaKiadó-nak.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 552

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

Robbie Fontaine egész életében falkáról falkára sodródott, ideiglenes kötelékeket kötött, hogy megőrizze épelméjűségét. Valójában mindig is csak arra vágyott, hogy szeressék, és találjon egy helyet, amit otthonának nevezhet.
Michelle Hughes, az alfafarkas falkájában végre otthon érzi magát, és nagy tiszteletnek örvend mint a farkas helyettese. Amikor Maine-ben pletykák terjednek egy renegát falkáról és a vadmágia használatáról, Michelle megbízza Robbie-t az árulók levadászásával. De az egyik gyanúsított, Kelly Bennett, és Robbie gondosan felépített élete a feje tetejére áll.
Hirtelen minden megkérdőjeleződik: Hová tartozik? Kik az árulók? És kit árultak el? Mi az igazság?
Csak a szívében üvöltő dal mutathat utat…

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt