Cormac McCarthy: Nem ​vénnek való vidék

    A „Nem vénnek való vidék” egy régi adósság volt, amivel önmagamnak tartoztam. Könyvtárosként próbálok minél szélesebb körben olvasott lenni, így a kortárs klasszikusokkal is szorgalmasan ismerkedem, de McCarty prózáját azért sokáig elkerültem, bármennyire is sokan ajánlották. Biztos voltam benne, hogy a szerző regényei nekem nem jelentenek pihentető olvasást. Aztán jött egy doboz könyv, és némiképp kilökdöstek vele a komfortzónámból.

    A „Nem vénnek való vidék” az egyik legnehezebb olvasmányom volt az elmúlt években. Ráadásul ez a megállapítás sokszorosan összetett. A könyv nyelvezete viszonylag egyszerű, már-már csontváz szerűen meztelen, semmi felesleges cizelláltság, semmi bonyolult körmondat. Emiatt haladós olvasás lehetett volna, viszont épp ezért bőven akadt félmondatokban elrejtett információ, és sok-sok éles váltás. Borzasztóan kellett figyelnem olvasás közben, ráadásul iszonyúan feszes a cselekmény, és a szöveghez képest nagyon mozgalmas a történet. Emiatt viszont húzott az olvasás, nem nagyon tudtam letenni. Amikor mégis, akkor meg nem nagyon akartam felvenni, mert nehéz volt szembesülni a történet nyers valóságával.

    A regény egyik legnagyobb erénye az őszintesége. Nem rejti el, és nem festi át a világot. Megmutatja az emberi lélek legsötétebb oldalait, a pénz hatalmát és az erőszak térhódítását, valamint azt, hogy egy „rendes” ember mennyire nem tud lépést tartani a bűnösökkel. A regényben a morális üresség körülbelül olyan, mint a szereplőket körülvevő sivatagos vidék. Nincs élet csak vér és por, ez a világ egyáltalán nem kínál feloldozást, elmarad a katarzis és a megkönnyebbülés. Ugyanakkor teljesen felismerhető benne a saját valóságunk. A pénz és a hatalom térnyerése, az erőszak eluralkodása, és a játékból kimaradók „elavulása” is. Joggal érezhetjük, hogy ez a világ már nem a miénk.

    Alapesetben az én pacifista lelkemet a könyvben található mértéktelen erőszak teljesen megviselte. Ugyanakkor a háttérkép elképesztően jó. Hihetetlen erővel rajzolja fel McCarty a mexikói határvidék amerikai valóságát. A kilátástalanságot, a bűnözés természetességét, a hitvesztettséget, és a lelketlenséget. A regény három főszereplője három különböző értékrendet mutat be, és egyik sem túl szívderítő. A „főgonosszal” a kegyetlen gyilkos Anton Chigurh-al nem lehet együtt érezni, azonban a lakókocsitelepen élő egykori vietnami katona Llewelyn Moss figuráját, ha kedvelni nem is tudtam legalább megértettem. Bell seriff volt a leginkább közeli figura, a cím is az övé valószínűleg. Ő az, akinek az értékrendje a legszilárdabb, de ő az is, akit világ lassan lehagy, ő a vén, akinek már nem való ez a vidék. Kicsit én vagyok ő, azt hiszem, nekem sem való McCarty világa igazán, bár nagyon mély és nagyon összetett olvasmány. De ezzel együtt végtelenül nyers is, nagyon fájdalmas, és nagyon megviselte a lelkem.

Köszönöm a Jelenkor Kiadónak, hogy megmutatta nekem Cormac McCarty világát.

Adatok:
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 308

Fordító: Bart István

Fülszöveg:
A vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már – annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújukba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. Hogy sikerül-e túlélnie? McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és „hőseinek” sajátosan durva nyelvét. A könyv film változatát négy díjjal jutalmazták az Oscar-gálán.

A regény megvásárolható itt: Booklove