Az első két Fejős Éva könyv tetszett. A harmadikat elolvastam, a negyediket félúton abbahagytam. Elfáradt az író, ami nem is csoda, erőltetett menetben jelennek meg a könyvei. Aztán a „Karácsony New Yorkban” bortója megtetszett, gondoltam teszek még egy próbát.
A regény elsőre „Igazából szerelem” feelinges. Másodjára annak valami lebutított, valószerűtlen, megíratlan verzióját hozza. Ez elég keménynek tűnik, főként mert a szívem erősen a magyar írók felé húz. Harmadjára aztán rendesen összezavart.
Miután az „Igazából szerelem” belépett a tudatomba a főszerepelő rock sztárt már nem is tudtam másként elképzelni, mint a Billy Macket játszó Bill Nighy magas homlokú arcával. Ez mondjuk még nem volna baj, az viszont igen, hogy a történet egy valószerűtlen találkozásra épül, ami semmilyen szinten nincs kidolgozva, mint ahogy a későbbi cselekményszálak és szereplők sem. Egyik-másik figura teljesen felesleg a könyvben. Dóra és Judit pl. a „Hotel Baliból” maradtak ránk, amolyan hazajáró lélekként, semmi funkciójuk nincs, hacsak nem az hogy idétlenné teszik az amúgy sem túl szimpatikus trendkutatót. Nekem egyedül Martin, a kölyök tűnt karakteresnek. Életkori sajátosságoknak megfelelően csapongó, szex központú, ugyanakkor a helyenként megjelenő mély gondolatok, nemigen illenek hozzá, a jézusfényezés pedig kifejezetten borzasztó. Amikor már azt gondoltam hogy az írónő ismer tizenhét éves kamaszokat és személyes tapasztalatok alapján formálta Martint akkor agyonveri a hitemet a felnőtt gondolatkörökkel és az állandó jézusfénnyel. Ettől függetlenül Martin időről időre megnevettet.
Félúton valahol, talán a karácsonyi ünnep környékén a rock sztár átment emberbe, Wayne megszűnt Billy Mack lenni, és ezzel együtt megjelent valami emberi oldal is. Onnét már élvezetessé vált a könyv. Lehet hogy ezzel együtt csepegősen romantikussá is vált, de itt már nem figyeltem igazán a történetre, sokkal inkább a mondatokon gondolkodtam. Kiderült, hogy a a rock legenda rendkívül karakteres. Teli van emberi gyarlósággal, mégis nagyon mély gondolatokat fogalmaz meg. Mintha a saját analitikusa lenne.
A cselekmény és környezet leírás, mint Fejős könyveiben általában itt is meglehetősen gyenge lábakon áll, gyakorlatilag, bár New Yorkban játszódik a történet mégsem tudunk meg semmit New Yorkról.
Érdekes élmény volt. Határozottan nem tudom olvasásra javasolni, de ha nekiálltok, ne hagyjátok abba, a közepétől – szerintem – már kifejezetten jó.
Adatok:
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó
Oldalak száma: 444
Kiadás éve: 2011
Fülszöveg:
Egy tinédzserkori fellángolás, egy viharos éjszaka - ennek köszönheti az életét az immár majdnem tizennyolc éves Martin. A fiú apja nem más, mint az ismert amerikai énekes, aki összehívja egy nagyszabású születésnapi partira egykori és mostani szeretteit. Martin anyja, Lina azóta lezárta lelkében a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására - és persze a fia miatt - mégis elfogadja a meghívást. Egy tizennyolc éves magyar srác, Martin, aki él-hal a zenéért, bár még senki sem tudja, igazán tehetséges-e, egy harminchat éves budapesti trendkutató, Lina, akinek egy csapásra összeomlik és újra felépül az egész világa, egy hetvenéves, önző világhírű rockzenész, aki szeretni tanul… és az ő szeleburdi, zenei vénával megáldott, hangos családja… Karácsonyozni, ünnepelni gyűlnek össze New Yorkban, és a találkozás mindannyiuk életét megváltoztatja. - (Fejős Éva)
No comments:
Post a Comment