Saturday 2 June 2012

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Márai talán legsikeresebb műve a „Gyertyák csonkig égnek” nem egy sietős regény. Lassan hömpölygő, egyoldalú elbeszélésfolyam, mely a főszereplő olvasatában mutat be egy szerelmet, egy barátságot, egy élettörténetet, egy családregényt. Márai sosem kapkod. Mindig van ideje kerek szép képekben bemutatni érzéseket, tájakat, jellemeket.
Bár csak 180 oldal, súlyos írás. Számomra Márai legszebb alkotása, amolyan szívet gyönyörködtető mű, még akkor is, ha a tartalma alapvetően nem kellemes.
A Gyertyák csonkig évnek 41 év távlatából tekint vissza, vet aprólékosan számot egy rég volt történéssel, és eközben nagyon mély, nagyon emberi kapcsolatokat mutat be, kötelékekről szól. Nemcsak szerelemről és barátságról, de szülő és gyermek kapcsolatáról, szolga és úr kapcsolatáról, társadalmi viszonyokról, régmúlt korok emberi rendszereiről. De szól hűségről, és magányról, kitartásról, fanatizmusról, várakozásról is. Nagyon összetett érzelmi viszonyokról.
Ezt a regényt akkor szabad olvasni amikor ráér az ember, ráér megrágni a szavakat, van türelme átgondolni a pontosan megírt, megfontolt mondatokat számba venni a saját kapcsolatait. Képes elgondolkodni szavak és tettek jelentőségén. Van egy kis ideje magába nézni és értő figyelemmel megszemlélni világot maga körül. Mert talán nem tudatosan, de mégis, számvetésre késztető mű.

Adatok:
Kiadó: Helikon Kiadó Kft.
Oldalak száma: 180
Kiadás éve: 2011

Fülszöveg:
Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

No comments:

Post a Comment