Jesmyn Ward: A ​csontok megmaradnak

Régóta vágytam erre a könyvre, elsősorban a külleme miatt. Nagyon megkapó nekem a borító minimalista kontrasztossága és a kiszáradt fa, mit jelkép. Így az olvasás után, azt kell mondjam, illik is a történethez, bár egy egészen másfajta kissé sivatagos helyszínt feltételez. Valószínűleg a  fullasztó zöld is ugyanúgy megragadta volna  a lényeget, és területileg is közelebb vitt volna Bois Sauvage és St Catherine erdős területéhez. A fiktív helyszín a 2005-ös Katrina hurrikán útjába esik, de itt nehéz eldönteni, hogy a vihar vagy a az emberi természet okoz-e nagyobb károkat.

Bois Sauvage elszegényedett, főként feketék lakta kistelepülés. Olyan mintha a nyolcvanas évekből maradt volna itt. Gazdaság és jövő nélkül. A kölykök mobiltelefon és Internet helyett törvénytelen kutyaviadalok, sör és kábítószer szentháromságában élnek, az egyetlen kitörési pont a sport, de alapvetően az is nagyon nehéz útnak bizonyul. A házak és maga a táj is, alap nélküli, elhasznált, kiélt környezet. Ebben a milliőben él Esh családja. A tizenöt éves lány a narrátora a történetnek, rajta keresztül látjuk egy lecsúszott mélyszegénységben élő család harcát  a hurrikánnal.

Esh anyja sok éve belehalt a öccse születésébe. Róla csak misztikusnak tűnő emlékei vannak, míg alkoholista apja és fiútestvérei nagyon is a nyers valóságot jelentik. A többgenerációs szegénység beette magát a csontokba, bár úgy tűnik a család lecsúszása az anya halálával kezdődött, valójában már a nagyszülők is hordozták. Azt sugallja a történet, hogy anya hiánya számottevő, de valójában mégsem az. Az apa alkoholizmusa jóval a mama halála előtt kezdődött, és a szegénységből sem jelentett volna kiutat.

Ebben a közegben nincsenek valódi családi kapcsolatok, mindenki önmagáért felel, mindenki úgy éli az életét ahogy tudja. Gyakorlatilag a túlélés az egyetlen valódi cél.

A gyerekek eltérő pályán mozognak, bár valamennyire törődnek egymással, mégsem működnek igazán családként.

Az egyetlen ami biztosan érződik a könyvből az a társas magány. Hiába van mindenkinek valami kapaszkodója, Randall-nek Junior, Skeetah-nak China, Esch-nek Manny, és az apjuknak az ital, mégis mindannyian egyedül vannak.

Jön a Katrina, ami ugyan elsőre csak távoli jóslatnak tűnik, de minél közelebb ér, annál erősebb lesz.  Ahogy a vihar sűrűsödik, úgy válik egyre nyomasztóbbá Esh és a fiúk élete is. Skeetah a kutyája China kölykeivel van elfoglalva, Randall a sporttáborba szeretne bejutni Esh pedig az első szerelmet éli meg, és babát vár. De minél közelebb jön a hurrikán, annál távolabbi lesz a boldogság reménye.

A regény egy állókép egy alig ismert Amerikáról. Az Ígéret földje alulnézetben. Borzongató és nyomasztó, mégis szép. Nem olvastam még Jesmyn Wardtól, de valamikor sora kerítem a Hallgasd  a holtak énekét! című regényét s. Nehéz olvasmány volt, de megérte.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 304
Fordította: Todero Anna

Fülszöveg:

Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak.

Eschben nemigen marad meg az étel – teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben.

Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom – a faulkneri dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája.

Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://21.szazadkiado.hu/a-csontok-megmaradnak-kult-konyvek-jesmyn-ward?keyword=A%20csontok