Vajon mennyit érne meg nekünk egyetlen pillanat a múltból, ha tudnánk, hogy az árát a jövőnkkel kell megfizetnünk? Szong Judzsong Az emlékek könyvesboltja című regénye pontosan ezzel a szívbemarkoló dilemmával szembesíti olvasóit, miközben a kortárs koreai irodalomra jellemző finomsággal és érzelmi mélységgel kalauzol el minket a gyászfeldolgozás rögös útján. A regény külső megjelenése figyelemfelhívó, mégis harmonikus, nagyon szépek a belső grafikák is, jó a regény tagolása és meglehetősen szellős is. Valahogy formailag nagyobbnak is tűnik a regény, mint oldalszámra.
A történet főhőse, Kim Dzsivon írónő hét éve él a gyász, a bánat és a maró lelkiismeret-furdalás fogságában. Édesanyja halála óta az élete megrekedt, a bűntudat pedig minden napját beárnyékolja. Egy esős délutánon azonban a sors (vagy talán a saját fájdalma) egy különleges helyre sodorja: egy titokzatos könyvesboltba, ahol az élete minden egyes perce egy-egy kötet formájában pihen a polcokon. Itt kapja meg a lehetőséget a bolt rejtélyes tulajdonosától, hogy három alkalommal visszatérjen a múltba, és újraélje – vagy akár megváltoztassa – élete sorsfordító pillanatait. Az alku tétje azonban súlyos, minden egyes percért, amit a múltban tölt, a hátralévő életidejének egy részével kell fizetnie.
Őszintén meg kell vallanom, hogy a könyv eleje némi türelmet igényel. A szerző stílusa lassan építkező, és az első fejezetekben még nehezen találtam a kapcsolódási pontot Kim Dzsivon történetével. Azonban amint sor kerül az első időutazásra, a regény ritmusa megváltozik, és a cselekmény elemi erővel szippantja be az olvasót. Onnantól kezdve faltam az oldalakat, hiszen a tét már nemcsak a múlt megértése, hanem a főhős életének és jövőjének alakulása is.
A mű egyik legnagyobb erőssége a gyász rendkívül hiteles és rétegzett ábrázolása. Nem egy idealizált fájdalommal találkozunk, hanem a bűntudattól hangos, lélekölő valósággal, amelyen keresztül Kim próbálja újraértelmezni önmagát. A történet egy érzelmi hullámvasút, amely rávilágít a család fontosságára és az elmulasztott pillanatok utáni örökös sóvárgásra. A jelenetek már-már filmszerűek, az érzelmi csúcspontok pedig olyan elemi erővel hatnak, hogy többször is félre kellett tennem a könyvet egy-egy pillanatra.
Bár az alapkoncepció és a hangulat a Mielőtt a kávé kihűl sorozatot idézheti fel, Szong Judzsong regénye képes volt valami egyedit nyújtani. A könyv végére ugyanis rájövünk, hogy ez a történet valójában nem is az időutazásról szól, hanem az elfogadásról. Arról a belső folyamatról, amely során képessé válunk szembenézni a múltunkkal, hogy végre megváltoztassuk a jelenhez való hozzáállásunkat. Az utolsó jelenet katarzisa méltó lezárása ennek a kiemelkedő történetnek, amely után az ember óhatatlanul is elgondolkodik a saját emlékein és a szeretteivel töltött idő értékén.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb lefolyású, de érzelmileg gazdag, „gyógyító” történeteket.
Adatok:
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 272
Ford.: Baksa Tímea
Fülszöveg:
Dzsivon író, sikeres és fiatal, modern nő, ám az édesanyja halálát követően először csak lelassul, majd megtorpan, végül pedig komoly, testi tünetekben is megnyilvánuló válságba kerül az élete. A legrosszabb talán az, hogy nem tud, sőt talán nem is igazán akar kilépni a gyásszal való tehetetlen és kilátástalan sodródás állapotából, mert azt árulásnak érezné. Ez az út azonban egyre mélyebbre vezet mindaddig, amíg a zuhogó eső elöl menekülő Dzsivon be nem téved egy titokzatos könyvesboltba.Legnagyobb meglepetésére a végtelenül futó polcokon sorokozó könyvek lapjairól a saját emlékei, gondolatai néznek vissza rá: a saját élete, ő pedig lehetőséget kap arra, hogy visszatérjen a múltba, és tisztázza, megváltoztassa mindazt, amiről azt gondolja, hogy megmérgezi a jelenét. A tét óriási: élet vagy halál. Ha kudarcot vall, le kell mondania a jövőjéről.Melyikünket ne foglalkoztatná a kérdés, hogy mire képes a szeretet, a megértés, hogy változtathatunk-e a múlton, befolyásolhatjuk-e önmagunk és szeretteink jelenét és jövőjét?
A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban
No comments:
Post a Comment