Ez a tényfeltáró dokumentumkötet
egy nagyon kemény könyv. Alaposan kidolgozott, részletről részletre építi fel a
Náci Németország eddig alig látott arcát. A pénz és hatalom, emberséget,
barátságot és kegyelmet nem ismerő oldalát. Persze néhány dolgot lehetett
tudni, de igazából sohasem kötöttem össze pl. a Porsche családot a Volkswagen
bogár megszületésével, vagy a Dr. Oetker márkanevet a hadifoglyok
ingyenmunkájával. És mennyire más ezzel a tudással nézni a mai európai autó-
vagy épp élelmiszeripart. Mondhatnám, hogy „megáll a falat az ember szájában”.
Keveset, sőt szinte semmit nem
tudtam a náci éra gazdasági hátteréről, bár egyértelmű volt hogy valaki fizette
az elején legalábbis a politikai és harci gépezetet.
Illetve de igen, persze láttam a „Schindler
listáját”, de annak vad romantikáját itt nagyjából el lehet felejteni. Én
elhiszem, hogy létezett olyan ember is a gazdaságban, aki próbált segíteni az
elnyomottakon, sőt ugye tudom, hogy létezett, de kétségtelenül Ő volt a fehér
bárány a sok fekete között. Még akkor is, ha a kezdetekben önző érdekek
vezérelték, képest volt nagyából helyes úton maradni, míg pályatársai olykor
gyomorforgató mélységekben űzték a kapcsolatrendszerükből adódó előnyök
kihasználását.
Ebben a könyvben 5 meghatározó
család története bontakozik ki, illetve hozzájuk kapcsolódóan szervesen
bepillantást nyerhetünk még Goebbels-ék életébe, és említésszinten egy 7.
dinasztia is felbukkan a történetbe. Az 5 legnagyobb nemzetszocialista
elköteleződésű család a bankszektortól az élelmiszeriparig, az autógyártástól a
fegyverkészítésig szinte minden területen kiszolgálta a náci rezsim igényeit,
miközben ők maguk is bőséges haszonnal kerültek ki a háborúból, és az azt
követő perek sem sokat rendítettek hatalmukon. Manapság pedig már a leszármazottaik
igyekeznek félig-meddig takargatni, a sötét módszerekkel megszerzett vagyonok
eredetét.
A könyvben három dolog nem
tetszett igazán, Kettő észrevétel inkább a szerkesztésre vonatkozik, a harmadik
egyértelműen a szerzőre. Elsőként a történetvezetés okozott nekem nehézséget. A
lineáris családtörténet bemutatása helyett, az író időrendben ugrándozik az
egyes dinasztiák közt, ami főleg az elején megnehezítette a szereplők elkülönítését
és követését. Másodszor: elképesztő mértékű lábjegyzettel rendelkezik a dokumentum,
de ezek mind a törzsszöveg után, a könyv végén kapnak helyet. Bevallom egy idő
után már nem lapoztam vissza, hanem inkább kihagytam a magyarázó információkat.
Sok hasznos tudást rejtenek, de állandóan megakasztják az olvasást. A harmadik hiba nem is igazán hiba, és
említettem is már, de mégis: a szerző személyes érzelmei időről időre előtérbe
kerülnek. Ugyan a történet szempontjából természetesen ez nem akkora baj, de a
tényfeltáró irodalom, mint műfaj mégis elvárja az objektivitást, és szerintem
nem feltétlenül kell ítélkeznie az írónak, akkor sem, egyértelműen elítélendő a
központi témát képező cselekmény.
Összességében mégis nagyon
érdekes és összetett olvasmány volt, sok téma kapcsán elgondolkodtatott, é a jelenlegi gazdasági, politikai sőt háborús
helyzetet is tovább árnyalta.
No comments:
Post a Comment