Pörgős, gyors olvasmány
volt. A fogalmazásmód gördülékeny, és a
történet sem vett indokolatlan kanyarokat és furcsa kitérőket. Egyenes mederben
haladt, de nem feltétlenül lehetett tudni már az elején, hogy vezet a főszereplő
útja. Néhány logikai bukfenc itt is belefért, de kevéssé volt rázós, mint a
korábbi részben. Az, hogy az előző kötet azzal zárult, hogy Ákos kiment Laura
elé a reptérre, a második pedig azzal kezdődik, hogy India óta nem is látta
Laura a volt vőlegényét eléggé „wtf” volt, és a francia iszogatás-storyzgatás
közben is becsúszott egy olyan történet, amit ezer önsegítő oldalon lehet
olvasni, kisfilm is készült belőle „Szalontüdő” címmel, Budai Lotti mégis
eladta a főszereplő sajátjaként. Őszintén szólva mindkettő kiküszöbölhető lett
volna némi szerkesztői ráhatással. Ezen túl volt pár apró nem tetszésem még a
szövegezéssel kapcsolatban, de ezek már tényleg nüansznyiak az előzményekhez
képest.
Persze nem maradunk teljesen
negatív szereplő nélkül, mert a regény második felében újult erővel visszatér
az antihős, de a jelenléte a történet szempontjából teljesen indokolt.
Tetszett, hogy Laura szakmai szempontból is tovább lép, és a baráti kötelékei
is erősödnek Számomra ez többet jelent, mint a férfiakkal való viszonya, bár
azért itt is tapasztalható némi haladás. Nem abban, ahogy belelép a
kapcsolatokba, hanem ahogy kilép belőlük.
Franciaország egy új út, valósan
és képletesen is. „Lore” mintha elhagyta volna az Indiában felszedett
ismereteit, és meggyőződéseit, és kicsit a spirituális tanoktól a pszichológia
felé veszi az irányt. Persze lehet, hogy a kettő tökéletesen működik együtt is,
nem tudom. Nekem az „Örökölt sors” kérdései köszönnek vissza az
alapkérdésekben. Erőteljes volt a váltás a buddhista nézetekhez képest, de
sokkal kevéssé közhelyes, és sokkal inkább elgondolkodtató. Izgalmas volt a
családi kötelékek mélyére ásni, felfedezni az okokat és okozatokat, az
önsorsrontás mibenlétét, és a párkapcsolati választásaink ismétlődését is.
Tulajdonképpen itt most minden a helyén volt, sem túl soknak, sem túl kevésnek
nem érződött a történet.
Luna cica felbukkanása pedig
igazán jót tett a történetnek, róla szívesen olvastam volna még.
Összességében ezt a kötet sokkal
jobban szerettem, mint az előzményét, és Budai Lottiihoz is közelebb kerültem,
bár még nem vagyok elkötelezett rajongó, de most már kíváncsi vagyok a befejező
részre.
No comments:
Post a Comment