Friday 16 December 2022

Holden Rose: Azonosított repülő tárgy

A „Lapátos fickó” után nem is volt kérdés, hogy barátkozom-e a „Lapozz és parázz!” sorozat következő részével. Az első rész sodró lendülete annyira megragadott, hogy a fülszövegben és címben egyaránt említett UFO téma sem tántorított el az olvasástól. Általában nem különösen érdekelnek az idegen lényekkel kapcsolatos elméletek, ezért sokkal inkább az előzmények miatt kezdtem bele a regénybe.
Meglepődve tapasztaltam, hogy nem igazán folytatás ez a könyv. Bár ugyanúgy Farango szigetén játszódik, az első rész szereplői nem jelennek meg, és a történet sem folytatatódik. A regény önállóan értelmezhető, bár megjegyzem, hogy az első kötet is nagyon jó , érdemes elolvasni.
Erős szakmai ártalomból kifolyólag, régről érdekelnek a kamaszfiúknak íródott könyvek. Tapasztalatom szerint a 10 éves kor feletti fiúkat lehet ma a legkevésbé megszólítani az olvasással. Tudom, hogy vannak kivételek, de egyre kevesebben. Sokszor találkozom kiskamasz fiú olvasókkal, de a 12 éves kortól gyakorlatilag eltűnnek a fiúk a könyvespolcok környékéről, ha be is térnek a könyvtárba, jórészt a számítógépek előtt találjuk őket, vagy a babzsákfotelekben beszélgetve. Persze ez is jó, de még jobb lenne, ha olvasnának is. Gyermekkönyvtáros múltamból adódó nünükém a kamaszoknak szóló irodalom, és Holden Rose engem teljesen megtalált a regényeivel, még akkor is, ha elsősorban és hál’istennek nem nekem szólnak.
A „Lapozz és parázz!” kötetek izgalmas, nagyon friss hangvételű, haladós történeteket rejtenek. Mindegyik más, de mindegyik egy elképzelt angol szigeten játszódik, és ami talán a legfontosabb mindegyik regény főszereplője egy olyan kamaszfiú akivel könnyű azonosulni.
Lester Hall egy kissé magányos, némiképp félszeg kocka. Egy egyke, visszahúzódó srác, orvos-pszichológus szülőpárral. Középosztálybeli, európai, ismerős. Lester nehezen találja a helyét az osztályközösségben, vézna és bátortalan, ráadásul anyukája az iskolában dolgozik, ezért sokszor válik gúny tárgyává. Szerencsére a biztonságos közegét megteremtik a szülei, olyannyira, hogy amikor valódi segítségre van szüksége bátran fordulhat hozzájuk. Nagyon tetszett a szülő-gyerek kapcsolat ábrázolása. Az erős családi kötelék, ami a legtöbb kamaszkönyvben teljesen háttérbe szorul, vagy épp nincs is, itt végig támaszt jelentett Lester számára. A szülei akkor is hisznek neki, ha a története teljesen hihetetlen. Tudom, hogy van ilyen, csak sajnos ritkán jelenik meg az ifjúsági irodalomban.
A történet szerint Liverpool városában idegenek jelennek meg, majd Farango szigetén is elkezdenek furcsa dolgok történni. Lester, valahogy egyedüliként, érzékeli a veszélyt, és segítőtársakat keres maga mellé, hogy megállítsanak egy idegen inváziót. A talpraesett Vera támogatásával Lester egy sor hihetetlen kalandba bonyolódik, ráadásul több osztálytársa helyzetébe is sikerül egészen közelről belelátnia. Amellett, hogy elkezd barátokat szerezni Lester lassan megnyílik, magabiztosabbá válik, elkezd hinni a képességeiben és rájön arra a teremtő képzelet elképesztőan nagy adomány.
A könyvben többször felbukkan a „Végtelen történet” mint egy vezérfonal, és az olvasás fontossága is megerősítésre talál.
Holden Rose számtalan egyedi megoldást, meglepő fordulatot alkalmaz, ezért a cselekmény végig izgalmas tud maradni. Nagyon tetszett az a mód ahogy az író a kamaszlélekhez nyúl, együttérző és fantáziadús, ugyanakkor nem túlmagyarázó. Finoman világít rá a család erejére és meghatározó szerepére, az önbizalom fontosságára, és egy sor olyan értékre, ami a kamaszlétben igencsak megerősítésre szorul. Ráadásul szórakoztató is.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 184

Fülszöveg:

Január 25-én egy gigantikus űrhajó jelent meg Liverpool felett. Sem hangot, sem fényt, sem rádiójeleket nem bocsátott ki magából, három óra múlva pedig eltűnt, mintha sohasem létezett volna. Ez a három óra megváltoztatta a világot. Azóta mindenki erről beszél. Találgatják, kik voltak ezek, milyen szándékkal érkeztek, és persze azt, hogy hol vannak most…

Lester Hall vagyok, és én tudom, hogy hol vannak az idegenek.
Köztünk vannak. Bennünk vannak.
Ez nem egy ártatlan látogatás volt. Hanem egy invázió.

No comments:

Post a Comment