Lucy Adlington: Divatszalon ​Auschwitzban

Izgalmas kortörténet ez a könyv mely részben egy divattörténeti időutazás, részben pedig igazi holokauszt történet, mégis szövegezésében, történetvezetésében inkább egy igaz történeten alapuló regénynek tűnik. Olvasmányos, jól követhető, és érdekes. Kicsit zavaró a rengeteg lábjegyzet (főként hogy a könyv végén vannak a magyarázatok), de a legtöbbször megéri visszalapozni.

A nyitány maga a békebeli két világháború közti divatvilág. Az osztrák-magyar monarchia és Németország az első világháborúból ébredve igyekszik a kevéske gazdasági lehetőségei mentén felzárkózni a párizsi divathoz. Ahhoz, hogy a hölgyek megjelenhessenek, rengeteg kézimunkára, sok egymásra épülő iparosüzletre, és nagyobb áruházakra volt szükség. A legtöbb iparos és áruháztulajdonos persze zsidó. Szerintem egyszerűen azért mert más a munkához és a pénzhez való viszonyuk. Néhányan családi hagyományból, mások kényszerűségből, megint mások elhivatottságból választották a kevés elismeréssel kecsegtető, de sokszor éjszakába nyúló szakmunkát. A cipészek, szűcsök, szabásznők, hímzőnők és varrónők társadalmába sok munka és kevés fény jut le.

A csillogás, a párizsi divat kelet-európai meghonosítása mögött lévő kemény munka a kis családi vállalkozások, és a tizenéves kisinasok kevésbé csillogó világa nekem ismerős volt már a tavaly olvasott Rotschild ​Klára könyvből. Csakúgy, mint a politikai célokra használt divat, bár nyilván, semmi sem lehet olyan erőteljes, mint a német propaganda, amely valóban megteremtette a propagandadivatot is. És a divatpolitikát.

Ha csak ennyi történt volna, nem is lenne akkora baj.

A könyv néhány különleges szlovák, lengyel és cseh zsidó lány életén keresztül mutatja be hogy a nemzetszocialista politika első hullámai hogyan vetettek tajtékot, és híztak fel a koncentrációs táborok szintjére. Hogy rendes, becsületes emberektől hogyan vettek el mindent mások, és ezt hogyan nézte végig tétlenül és szótlanul több ország társadalma. Hiba lenne csak a németeket okolni, a lengyelek, csehek, szlovákok, osztrákok, magyarok és románok ugyanúgy végignézték. (és ami még rosszabb hagyjuk megtörténni újra és újra). Ez egy olyan közös társadalmi felelősség, ami alól semmi nem adhat felmentést.

Érdekes „színfoltja” a könyvnek hogy a főszereplő fiatal lányokkal szinte párhuzamosan fel-felbukkan Hedwig Höss alakja, aki az auschwitzi parancsnok feleségeként a haláltáboron belül üzemeltette a divatszalont. Itt jutott eszembe először, hogy tévedünk, amikor azt hisszük, hogy a háború a férfiak játéka. De felbukkannak más feleségek is, Magda Gobbels, Emmi Göring és a többiek. Akiknek nem jelentett problémát a hozzájuk hasonló nők kizsákmányolása. Tévedés, hogy erre lehet bármilyen erkölcsi alapot, hitbéli vagy egyéb magyarázatot találni. Nincs. Megjegyzem, (persze keveset olvastam a témában), de tegnapig fogalmam sem volt, hogy a C&A is felkerült az általam negligált cégek listájára. Hiába telt el majd hatvan év, sohasem vállaltak felelősséget azért, hogy zsidó kényszermunkára alapozták a vagyonukat.

Ma amikor annyit beszélünk a nők helyzetéről, és az egyenjogúságról, különösen fontos rávilágítani a nők helyzetére egy nagyon kiszolgáltatott világban, ugyanakkor amellett sem mehetünk el, hogy a másik oldalon lévő nők a férfiakkal versenyezve igyekeztek kihasználni rosszabb helyzetben lévő társaikat. Nem véletlen a mondás ember, embernek farkasa.

Néhol borzasztó sebezhetőség árad a könyvből. Megszégyenítés, megalázás, meztelenre vetkőztetett, megvert nők, kitépett fülbevalók, levágott gyűrűk. Továbbra is nehéz megértenem, hogy a világ partner volt ehhez. Hogy emberek asszisztáltak ehhez. És nem igaz, hogy ez csak adott korszak volt, mert minden háború ugyanolyan. És ma is asszisztálunk ehhez.

Fájdalmas, nehéz olvasmány. Ugyanakkor fontos is, hiszen minden ilyen könyv közelebb visz ahhoz, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 336

Fordította: Kenyeres Anna

Fülszöveg:

„Divatszalon ​Auschwitzban? Már a gondolat is viszolygást kelt és ellentmondást hordoz.”

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban huszonöt, többségében szlovák és magyar származású zsidó nő elegáns ruhákat varrt a náci elit asszonyai és lányai számára. A varroda sokáig a szögesdróttal körbezárt rettenetes világ közvetlen szomszédságában, a táborparancsnok villájában működött. Az idilli kert, a takaros szobák, a finom anyagok és a különleges szabásminták mind-mind éles kontrasztban álltak azzal, hogy az itt dolgozó varrónők, nyomorúságos ellátás és kíméletlen bánásmód mellett, valójában az életükért varrtak.

Lucy Adlington történelmi forrásokra és a túlélőkkel készített interjúkra támaszkodva mutatja be ezeket a bátor nőket, akik eredeti szakmájuknak és bajtársiasságuknak köszönhetően, szoros családi és baráti kapcsolataikból merítve élték túl fogvatartóik kegyetlenkedéseit, és többen részt vállaltak a tábori ellenállási mozgalomban is. Könyvében rávilágít a Harmadik Birodalom kétszínűségére, embertelensége és a holokauszt eddig ismeretlen fejezetével ismerteti meg olvasóit.