Cs. Szabó Sándor szegről-végről földim. Egy ideig élt a szülővárosomban, ám én pont akkor nem, így igazán csak „hírből” ismertem. Aztán az élet úgy hozta, hogy idén egy Író-Olvasó Találkozón a helyi könyvtárban, íróként előbb ismertem meg, mint ahogy olvastam volna a regényeit. Picit szégyelltem is magam, de ritkán olvasok történelmi regényeket. A nagy klasszikusokat, mint az Egri Csillagok, a Kőszívű ember fiai és a Koppányi Aga testamentuma persze nagyon szeretem, de valamiért általában elkerüli a figyelmem a zsáner. Aztán a szerzőtől kaptam egy dedikált példányt a „Tíz lövő, tíz asszony” című kötetből, úgyhogy kedvező lett a csillagok állása ahhoz, hogy kalandba keveredjek a honfoglalás kori magyar történelemmel.
A helyi könyvtárban sok Gold Book Kiadós történelmi regény van (Cs. Szabó Sándor „Árpád vére” sorozata is teljes), ezért meglepett a könyv külalakja. Sem a mérete, sem a borítója nem illeszkedik az Árpád vére sorozatba, igaz klasszikusan nem is része a ciklusnak, de mégis... Mondjuk én nem bánom, hogy nem egy újabb kézifegyvernek minősülő példányt kellett tartogatni, de a gyűjtők szerintem kicsit csalódtak, hogy a polcon nem mutat egységes képet a történelmi regény gyűjteményük. Ettől függetlenül szép a könyv. A grafikája kifejező, és a színvilága is nagyon otthonos.
A regény a Honfoglalás utáni időkben a Kalandozások korában játszódik. Erről az időkről én keveset tudok, de bízom a szerző tudásában, ezért készséggel elhiszem hogy a lehetőségekhez képest valós képet festett a korról. Igazán izgalmas időutazás volt, a szerző könnyű utat mutatott az élő tűz mellé, az európai hadi ösvénye és a Dunaparton egyaránt. A két szálon futó történetben a keszi törzs egy családjának életét láthatjuk, ahol a férfiak a hadak útját járják Itáliából hazafelé, míg az asszonyok őrzik a tüzet és egymást, meg az otthon melegét a családnak és az utánuk következőknek. A lángot, amiben láthatjuk a becsülettel megharcolt hírnevet, a rontást és ármányt, a csalást és a megbocsátást, a hitet a szeretet és az egész emberi életet.
A történetben egy fürkészcsapat Szalárd vezér nyomában hazafelé tart Tege tízfő vezetésével. A csapatban atyák és fiúk valamint unokafivérek vágtatnak együtt a harcok után fáradtan, de még a zsákmány reményében az Alpok hegyeinek árnyékában. Fülük és szemük a támaszuk, ujjuk az íj húrján, éberségük állandó, hitük egymásban és szellemekben. Ebben a világban kevés a szó, de ami elhangzik az igaz, kevés a vagyon, de ami van, azt megbecsülik. A vér erős, az ellenség úgyszintén. Az árulás mégis utat talál, a becsület éppoly viszonylagos, mint ma a modern világban.
Miközben a harcosok kisebb-nagyobb csatákba bonyolódva törnek utat, az asszonyok a család időseivel és a gyerekekkel együtt ugyanúgy megvívják a maguk harcait ahhoz, hogy fenntartsák a rendet, amit a férfiak rájuk hagytak. A belső és külső veszéllyel dacolva bátran, bölcsen, és a férfiakkal egyenrangúan helytállva, ezek a nők igazi harcosok.
A regény egy rövid, feszes epizód a törzsi Magyarország életéből. A cselekmény két szálon fut, de lineáris, nem bomlik százfelé, és nem ugrál az időben. Szépen, tisztán követi az utat, amit vélhetően bejárhatott egy korabeli család. A szövegezés korhű, de azért még élvezhető. Néhol egy-egy szó jelentésén gondolkodnom kellett, de összességében gördülékenyen olvasható a történet. Stilisztikailag és koncepciójában is egyben van a történet. Vitt magával a szöveg, könnyű volt olvasni, ismerős volt, de nem kiszámítható a cselekmény, és nem is túl romantizált.
Cs. Szabó Sándor regénye a magasztos történelmet emberivé teszi, a honfoglalás kori hősöket leemeli a piedesztálról és gyarló emberi tulajdonságokkal látja el. Nagyon élővé és nagyon ismerőssé varázsolva a távoli múltat. Szerettem, hogy nem volt túl magasztos a történet, és hogy egy hősi ének helyett igazi emberekkel igaznak tűnő olvasmányt kaptam. Kedvet csinált ez a regény a teljes ciklushoz és a magyar történelmi regényekhez. Köszönöm az élményt.
Adatok:
Kiadó: Gold Book Kiadó
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 258 oldal
Fordította: Nagy Boldizsár
Fülszöveg:
Valahol a távoli Itáliában, Szalárd vezér győztesen hazatérő seregétől leszakadva keresi a hazautat tíz lövő. Egy névtelen Duna menti kis szálláson várják őket asszonyaik, gyerekeik. A szokásoknak megfelelően a család feje, Tege vezeti a tizedet, míg felesége, Szente asszony felel az otthon maradottakért: asszonyokért, gyerekekért, a lövőséghez már túl öreg, vagy még túl fiatal férfiakért.
A család mindkét fele halálos veszélybe kerül, az otthon maradókra erőszakkal rákényszeríti magát egy fekete kabar tized, a lövők pedig túlerőbe ütköznek, miközben igyekeznek utolérni a fősereget.
És ahogyan az a legjobb családokban is megtörténhet, az irigység, a nagyravágyás nyomán a külső és belső ellentétek ugyanúgy veszélyeztetik mindkét közösség létét.
Valaki megcsonkítja Szente asszony szellemfáját, rontást hozva a falura.
Valaki csak azt lesi, mikor léphet az öreg Tege helyébe.
Valakit máshoz húz a szíve, mint akit az élet neki rendelt, és nem tud ellenállni a kísértésnek.
Valaki nem tér haza a harcból.
Valakit nem vár már otthon az, akihez hazavágyott.
A könyv megvásárolható ezen a linken: GOld Book webáruház
No comments:
Post a Comment