Kelly St. Clare: Szövetség a vámpírokkal

A vámpírtörténetek mintha mostanában újra divatba jönnének, amit nem is bánok annyira. Különösen akkor, ha a szerzőjük képes kilépni a sablonokból, ahogy ezt Kelly St Clare is teszi az Álomgyár Kiadónál nemrég megjelent Vérkötelék című sorozatában.

A borító nekem nem igazán jön be. Túl erős a piros-kék színpárosítás, ráadásul a két központi alak is erősen misztifikált, ami inkább mese irányába nyomja a regényről kialakuló képet. A trilógia első részében Basiliát, a női főszereplőt kevésbé törékenynek ábrázolja az író, de Kyrost is másképp képzelem el, mint a grafikus. Általában kedvelem az Álomgyár fantasy regényeinek borítóit, de ez most nem tetszett. (Megjegyzem, a három rész közül egyik sem).

Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Talán 16 voltam, amikor először olvastam Bram Stoker Drakuláját, azóta meggyőződéses vámpír fan vagyok. (Az „Alkonyat saga” nálam majdnem a sor legvégén található, Kresley Cole „Halhatatlanok alkonyat után” sorozata pedig inkább az elején). Kelly St. Clare ahhoz képest is tudott újat mutatni, hogy szerintem a Magyarországon megjelenő összes vámpírregényt elolvastam. Nyilván fedeztem fel hasonlóságokat és sablonokat, de tudtam az újdonságokra koncentrálni, mert voltak.

Számomra lenyűgöző volt a világépítés. Annyira elmosódnak a valóság és a fantasyvilág keretei, hogy már-már hihetőnek tűnt a történet. Simán befigyelt egy-egy mai sláger, tv műsor vagy világváros neve, ami abszolút az urban fantasy stílusjegyeit erősítette. Az azonban kicsit furcsa volt, hogy egy városra korlátozta szerző a felépített világot, csak egyszer, említésszinten tért ki arra, hogy más lények is élnek a világban. Ugyan említ ismert helységneveket, de magát a vámpírbirodalmat egy városra építi fel, Blöff Cityre. A névfordítás szörnyű. A regényben szerepelnek létező városok pl. Hamburg és Chicago, amik a valósággal való összemosást erősítik. Ebben a koncepcióban, egy ilyen lehetetlen városnév kb agyonveri az ismert világgal való megfeleltetést. Vélhetően egyszerűbb és természetesebb lett volna meghagyni eredeti nyelven. (Bár nem olvastam angolul, de mondjuk Newport City-t sem fordítjuk Új kikötő Városnak). A szövegezésben akadt még néhány elírás, rosszul használt rag, vagy furcsa megfogalmazás. Általában ez nem szokott zavarni, de most elég sok jött szembe ahhoz, hogy felfigyeljek rá.

Elsőre nagyon furcsák voltak a keresztnevek is. A történet elején komolyan küzdöttem azzal, hogy Tommyt ne egy férfival azonosítsam, és hogy Basil nevét egy szőke törékeny nőhöz társítsam. Értem, hogy különlegeset szeretett volna az író, de drabális neveket választott alapból szépnek ábrázolt női karaktereknek.

A regény cselekménye viszont megfogott. Nagyon izgalmas volt a koncepció, hogy a természetfeletti lények tulajdonképpen egy társasjátékot játszanak a várossal, és az ott élő emberekkel, azok tudta nélkül. Szerettem azt, ahogy a két szereplő ebben a játékban megtalálta, és megerősítette a helyét. És azt is, hogy a kapcsolatuk nem volt eleve elrendelt, és azonnali. Még csak az sem mondható, hogy lassan épült fel a romantikus szál, mert nem épült fel az első részben. Érezni, hogy van benne lehetőség, de az első részben található rengeteg érzésnek még kevés köze van a szerelemhez. Lássuk be ez sokkal reálisabb is, mint az, hogy egy emberi lény valóban érdekes lehet egy halhatalan számára, vagy hogy ez normál ember azonnal vonzalmat érez egy szörnyeteg iránt. Kíváncsian várom hogyan alakul a főszereplők kapcsolata, és hogy ki dobja a következő kockát a játékban.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 524 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Éjfélkor dobják a kockát.
A Le Spyre-vagyon huszonegy éves örökösnőjeként az életemnek epres mojitókból és golfkocsikból kellene állnia. Jól mondom? De én elhatároztam, hogy a saját utamat járom.
Kétségbeesetten menekülök a gazdagok értelmetlen játszmái elől, és magam mögött hagytam a családi birtokot.
Titkos álnév – megvan.
Alvóhely – ööö, olyasmi?
Munkahely – pocsék!
Nagyobbat haraptam, mint amennyit meg tudnék rágni, de ez a legkisebb gondom. A városom egy hatalmas társasjáték. A játékosok természetfelettiek – rohadt vámpírok –, a vezetőjük pedig egy hatalmaskodó trónörökös, akinek nem kívánt figyelme a vesztemet jelentheti. A feladatom, hogy részt vegyek a halálos játékukban, különben a nagymamám és a legjobb barátom meghal.

Villantsd ki az agyaraidat, és lépj be a Vérkötelék-sorozat világába, ahova a USA Today bestsellerszerző Kelly St. Clare vezet el. Szenvedélyben és izgalomban sem lesz hiány!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház