Több szempontból is megtévesztett ez a könyv, de összességében pozitív volt a „csalódottságom”. (Spoiler: nem csalódtam, csak másra számítottam). A borító leginkább egy „girl power” kiadványt jelez és bizonyos értelemben az is kaptam, de ez csak egy egészen kicsi része volt a történetnek. A cím pedig nekem egy dühkezelési szakirodalmat hívott be, de nem igazán az volt. Ez a könyv nem kifejezetten a személyes haragról és annak megoldásáról szól.
Amikor elkezdtem olvasni nagyon vegyes érzelmeim voltak. A harag, mint olyan nem egy jó vagy kellemes érzelem, sőt, ahogy a többi nőnek, nekem is a szégyen érzete társul hozzá. Általában azt jelenti, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. A könyvből kiderül, hogy ez az érzettársítás tulajdonképpen egy szocializációs hiba, a harag jó, felszabadító és pozitív energiává alakítható.
Manapság a pozitív életszemlélet éppen fordítva kezeli ezt a dolgot, az „engedd el”, „lépj túl rajta” és „gondolj a jóra” tanácsok pont a harag elfojtását eredményezik. Azt mondják, hogy a negatív érzelem nem jó, és el kell kerülni. A harag nyilván nem egy kedves érzelem, magányos és kirekesztő, ugyanakkor - mint azt olvasás közben beláttam - szükséges is. Az érzelméhez kapcsolódó negatív jelentéstartalom a kulturális és társadalmi helyzetünktől is függ, de jellemzően a nevelésből fakad, és bár nincs különbség a férfi és a női harag között mégsem azonos módon tanuljuk meg kezelni. Márpedig a harag segít érvényre juttatni a nők ellenérzéseit a diszkriminációval, kirekesztettséggel, abúzussal, szexizmussal szemben, amit nap mint nap megtapasztalnak.
Ez a könyv nem a személyes, sokkal inkább egy globális „társadalmi” haragról szól. Végig veszi azokat a bántalmazási formákat, amikkel a nők nap mint nap szembesülnek, az egyenlőtlenségtől a szexuális bántalmazáson át a lekicsinylésig, és elnyomásig. A szerző rengeteg személyes, közösségi és tankönyvi példával szemlélteti a nők helyzetét a világban, majd azt mondja, hogy az ezzel kapcsolatos, jogos érzett harag jó. Hogy a kiváltott düh hasznos és alkalmazható arra, hogy kiálljunk magunkért, és másokért.
Nagyon izgalmas könyv, sok érzelmet váltott ki belőlem az olvasás, részben megdöbbentett, mert bővebb voltak olyan aspektusai, amit még sohasem gondoltam át, részben pedig kicsit átalakította az általános szemléletmódomat. Az „Anyák dühe” fejezet volt az, amin igazán dühös lettem, talán mert általános érvényű dolgokat mondott ki, olyanokat, amik minden nőre igazak, függetlenül attól, hogy szültek-e. Sokan vagyunk, aki nagyjából biztonságos környezetben élünk, akiknek a munkáját elismerik, és akik szabadon tanulhattunk, de még nekünk is meg kell küzdenünk a női test, mint „hordozó” és mint „közös tulajdon” szemléletekkel. A fogamzásgátlástól az abortuszon át a szülésig alig vannak személyes döntéseink, szinte minden kérdésben a közjó és a társadalmi elvárás dönt helyettünk. Soha nem gondolkodtam még ezen, de most igazán mérges lettem.
Eddig úgy éreztem, hogy nem kell harcolni az esélyegyenlőségemért, mert alapvetően egyenlő vagyok, ami egy megdönthetetlen tény. Ugyanakkor már látom azt, hogy vannak bőven olyanok, akiknek az egyenlőségéért mégis harcolni kell. Szerintem kimondható, hogy ez egy feminista könyv, de érdemes lenne elolvasni a férfiaknak is, hogy jobban megértsék a nőket általában, ahogy a nők haragját és az ártatlannak tűnő vagy ártatlannak érzett mondatok és apró cselekedtek következményeit. A változás talán már elkezdődött, azonban lassú folyamat. Ez a könyv egy mérföldköve lehet annak, hogy a nőkkel szembeni elnyomás csökkenjen.
A Jól áll neki a harag nemcsak társadalmi látlelet, hanem egyfajta útmutató is: hogyan tanuljuk meg felismerni, megélni és egészségesen használni a dühünket. Nem arról szól, hogy legyünk indulatosabbak, hanem arról, hogy engedjük meg magunknak az érzelmeink teljes körű megélését, amit a társadalom elvett tőlünk. Fontos kiadvány. Olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató.
Köszönöm szépen a Librinek!
Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 407
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 407
Fordító: Gyárfás Vera
Fülszöveg:
" A harag olyan, mint a víz. Megpróbálhatjuk gát mögé parancsolni, eltéríteni vagy figyelmen kívül hagyni, ám végül megtalálja az utat, méghozzá általában a legkisebb ellenállás felé. Mint a könyvben kifejtem, a nők sokszor a testükben „érzik” a haragot. A feldolgozatlan harag nyomot hagy a megjelenésünkön, a testünkön, az étkezési szokásainkon és a kapcsolatainkon, alacsony önbecsülést, szorongást, depressziót vált ki, a hatására kárt tehetünk magunkban, és akár fizikai megbetegedést is okozhat. A károk azonban nem csak fizikaiak. […] Ha nem veszünk tudomást a haragunkról, akkor nem törődünk magunkkal, és hagyjuk, hogy a társadalom se törődjön velünk. És vegyük észre, hogy ha így kezeljük a nők haragját és fájdalmát, könnyebb lesz kihasználni minket – az utódnemzésben, a munkában, a szexben és az ideológiák terén egyaránt."
A haragot általában félreértik, főként, ha a nők haragjáról van szó. A nők dühét a társadalom évszázadok óta egyfajta rendellenes, szélsőséges érzelemként könyveli el, megbízhatatlansággal, irracionalitással kapcsolja össze. A nőket sok helyen már kislány koruktól fogva arra intik, hogy tartsák magukban a haragjukat, annak ellenére, hogy az érzelmek elfojtásának komoly fizikai és pszichés következményei lehetnek.
Pedig nekünk, nőknek számtalan okunk van dühösnek lenni: átlagosan még mindig kevesebbet keresünk ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, gyakran hátrányba kerülünk az oktatásban és a munkaerő-piacon, illetve rendszeresen szembesülünk a hétköznapi szexizmus káros hatásaival.
Soraya Chemaly, aki évtizedek óta foglalkozik a nőket érintő legfontosabb társadalmi kérdésekkel, azt vallja, hogy a haragunk nem csupán jogos, hanem része is a megoldásnak: ha tudatosan közelítünk hozzá, segít felismerni az igazságtalanságot, és előmozdíthatja a változást. A Jól áll neki a harag megvilágító erejű, végtelenül felszabadító munka, amely megmutatja, hogyan fogadjuk el a haragunkat, és változtassuk azt mindent elsöprő, termékeny energiává.
A regény megvásárolható itt: Booklove

No comments:
Post a Comment