A kötet maga csodaszép. A kivitelezés miatt elég vaskos, sok a belső elválasztó oldal, de ezek, illetve a fejezet elején található grafikák abszolút erősítik a karácsonyi hangulatot. Azonban nekem nem igazán működött a fejezetek szétvágása, sajnos a lapok gyakran sérültek, és nagyon viharvert lett a könyv éle. Ezt kifejezetten sajnálom, mert az egyik legszebb könyv a polcon mindaddig amíg nem fordítom meg.
A történet a young adult és a new adult határán mozog, a főszereplő lány fiatal első éves egyetemista a történet idején 19 éves. Nehéz eldönteni, hogy még kamasz vagy már inkább felnőtt, főként mert a szülei egy betegség miatt védőgátat építenek köré, így Avrilnak nem csak a betegséggel, hanem a túlféltéssel is meg kell küzdenie.
Nagyon szerettem a regény alpesi síparadicsomos hangulatát. A cselekmény Franciaországban, az Alpok közelében játszódik, és a hangulatteremtés annyira jól sikerült, hogy tényleg ott éreztem magam a hütték melegében, a havas utcákon a kis francia falucskában mindezt úgy, hogy valójában még sosem jártam hasonló helyen. Ritka, amikor egy könyv ennyire jól életre kelt egy helyszínt.
Bár a történet első pillantásra egy cuki, romantikus karácsonyi sztorinak tűnik, ennél jóval többet mond. Az újrakezdésről, a félelmek elengedéséről és a saját határaink átlépéséről szól, miközben természetesen az első szerelem is hangsúlyos szerepet kap. Avril a történet előtt szívátültetésen esett át, és a betegségtől való félelem miatt fokozatosan kimaradt az élete fontos részeiből: abbahagyta a sportolást, nem jár társaságba, kerüli a „tiltott” ételeket, és évek óta nem látogatta meg az elváltan élő édesapját sem. Édesanyja szigorú szabályait követve tulajdonképpen saját magát zárja egy láthatatlan ketrecbe.
Amikor három év kihagyás után először tölti az ünnepeket az édesapjánál, a világa hirtelen kitágul. Az új környezet, az ott megismert emberek és a baráti kapcsolatok segítenek neki kilépni a saját árnyékából. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik Augustin, a barátnője kétes hírű bátyja. Mindketten a saját problémáikkal és a környezetük előítéleteivel küzdenek, így a kapcsolatuk eleve nem indul könnyű helyzetből. A románc lassan, fokozatosan épül fel, vannak benne váratlan fordulatok és élesebb váltások, de összességében nagyon szerettem a párosukat és azt, ahogyan hatnak egymásra.
Ugyanakkor voltak szereplők, akikkel nehezebben tudtam azonosulni. A szülők viselkedése időnként kifejezetten frusztráló volt, és Avril legjobb barátnőjét, Evát sem sikerült igazán megkedvelnem. Az édesanya kontrollmániája és Eva előítéletessége túl soknak bizonyult számomra, és őszintén úgy érzem, ezt a könyvet nyugodt szívvel ajánlanám néhány hasonlóan túlféltő szülőnek is elolvasásra.
Összességében nagyon tetszett az adventi könyvnaptár ötlete. Jó érzés volt felnőttként is átélni a mindennapi kis várakozást és örömöt. Gyerekkoromban még nem igazán voltak csokis adventi naptárak, felnőttként pedig valahogy teljesen kimaradt az adventi ajándékozás élménye – így különösen jó volt most megtapasztalni ezt a fajta lassú, ünnepre hangoló olvasást. Szerettem a két főszereplő jellemfejlődését, a kapcsolatuk alakulását, és teljesen magával ragadott a regény hangulata.
A könyvet köszönöm szépen a Móra Kiadónak!
Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 388
Illusztrálta: Manon Bucciarelli
Fülszöveg:
24 nap, és lesz egy új, szerelmes szívem.
A nevem Avril, 18 éves vagyok. Egy szívrendellenességgel születtem, amibe akár bele is halhattam volna. Három évvel ezelőtt volt egy szívtranszplantációm. Azóta megváltozott az életem. Idén apukámnál töltöm a karácsonyt, egy alpesi síparadicsomban, ami az adventi időszakban mindig különösen varázslatos. Vajon mit szól az új szívem a régen látott helyekhez és a régen látott ismerősökhöz? Amikor Augustint megpillantom, rádöbbenek, hogy az új szívemben új érzések ébredhetnek… "Szenteste van. A karácsony képes megállítani az időt, és ettől újra gyereknek érezzük magunkat. Nem számít, hány évesek vagyunk, szeretnénk hinni benne, hogy ez az év legszebb napja, és hogy ilyenkor bármi megtörténhet. Anyám, miközben tizenkét főre főzi a vacsorát nekünk hármunknak, iszonyú hamisan énekli az All I Want For Christmas Is You-t. Apám azt hiszi, hogy a nyolcvanas években vagyunk, és elővette az ősrégi girlandokat, amiket vigyorogva akaszt fel a lépcsőkorlátra. Én meg nézem, hogy a szüleim olyan boldogok, amilyenek csak régen voltak. Ez a megdönthetetlen bizonyítéka, annak, hogy karácsonykor tényleg bármi megtörténhet.
No comments:
Post a Comment