Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

 A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness nagyszabású fantasy regénye egyszerre romantikus történet, történelmi kaland és misztikus krimi. A tudomány és a mágia határán egyensúlyozva épít fel egy részletgazdag misztikus univerzumot, amelyben boszorkányok, vámpírok és démonok élnek titokban az emberek között. Szerintem ez az urban fantasyk egyik alapműve is, de nem vagyok avatott szakértője a zsánernek.

   A történet főhőse Diana Bishop, a fiatal történész, aki maga is boszorkány , ám tudatosan hátat fordított örökségének múltbéli negatív tapasztalatai miatt. Az oxfordi Bodley Könyvtárban azonban kezébe kerül egy rég elveszett, varázslattal teli kézirat, amely felbolygatja a természetfeletti világ egyensúlyát. A titokzatos kézirat nemcsak múltbéli rejtélyeket hordoz, hanem a fajok közötti konfliktusokat is felszínre hozza.

    Diana élete gyökeresen megváltozik, amikor megismeri Matthew Clairmont vámpírt, aki egyszerre tudós és ragadozó, a hűvös racionalitás és szenvedélyes érzelem különös elegye. Ráadásul egy francia sármőr.

    A regény egyik legnagyobb erőssége a világépítés. Harkness – aki maga is történész – hiteles tudományos és történelmi részletekkel szövi át a mágikus szálat. Az alkímia, a genetika, az ősi kéziratok és a természetfeletti létezők mitológiája elképesztő természetességgel kapcsolódik össze. A szerző szépen komótosan építi fel a cselekményt, és bontja ki a karaktereket Emiatt néha be is lassul a történet, de annyira szép, hogy igazából nem zavart.

    A romantikus szál hangsúlyos, és kidolgozott. Diana és Matthew kapcsolata az egymásra találás mellett a bizalom, az önelfogadás és a határok átlépésének kérdéseit is boncolgatja. A köztük lévő dinamika egyszerre szenvedélyes és intellektuális, ami különleges atmoszférát teremt.

    A regény tempója helyenként lassabb, különösen az elején, ahol a részletes háttérrajz dominál. A hangulat elegáns, enyhén melankolikus, és végig áthatja a titokzatosság érzése. Minden rezdülését imádtam, alig várom a Mindenszentek trilógia következő részét!

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 704

Ford.: Baló András Márton

Fülszöveg:

Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.
Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.
A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Keala Kendall: Ahogy ​csillan a távoli fény

  Viszonylag friss felfedezésem a Sorsfordító történetek sorozat. Tavaly találtam rá, és szinte azonnal be is szereztem a kötetek nagy részét. Volt, amit recenziós példányként kaptam a Manó Könyvek Kiadótól, és akadt olyan is, amit a páromtól kaptam ajándékba különböző alkalmakra. Még van néhány hiányzó darab, de szerencsére már nem sok.

    Teljesen természetes volt, hogy Vaiana történetét is szeretném elolvasni, már csak azért is, mert kifejezetten kedvelem az eredeti Disney-mesé(ke)t is (bár igazából melyiket nem?).

    A borító és az élfestés szépen illeszkedik a sorozat egységes megjelenéséhez: nem különösebben egyedi, mégis esztétikus, és azonnal felismerhető rajta az aktuális Disney-hercegnő.

    A történet azonban jóval kevésbé „hercegnős”, mint várnánk, ugyanakkor remekül kapcsolódik az eredeti meséhez. Tulajdonképpen a jól ismert történet egy alternatív pontján veszi fel a fonalat: a happy end előtt. Ebben a változatban Vaiana és Maui nem győzik le Te Kát, Maui kővé válik, Te Ká pusztítása elszabadul, és Te Fiti sem gyógyul meg. Ez az alaphelyzet végig meghatározza a regény hangulatát.

    Bár a cselekmény sodró lendületű, és tele van izgalmas fordulatokkal, mégis valahogy bánatos utóízű. Van egy megfoghatatlan szomorúság a történetben, ami különleges, kevésbé meseszerű atmoszférát teremt.

    A történet ismerősen idegen világokba vezet: egy hamuvá vált szigetre, majd az óceán alatti túlvilágba, Lalotaiba, ahol már Maui oldalán is járhattunk a rajzfilmben. Itt azonban semmi sem a megszokott. Sötét barlangokon, lebegő sziklákon és szörnyek lakta vidékeken keresztül halad Vaiana és újdonsült társa, az álomlátó Noelani. Útjuk során különös lényekkel, óriásokkal, holdfénytündérekkel, szellemekkel és ősi istenségekkel találkoznak – akik hol segítik, hol akadályozzák küldetésüket: Te Fiti könnycseppjeinek visszaszerzését, amik várhatóan meggyógyítják majd az istennő szívét. Vaianának azonban nemcsak a külvilág veszélyeivel kell megküzdenie. Te Ká sorscsapása egyre inkább felemészti, miközben saját bűntudatával is harcol, és még a környezetében sem bízhat meg teljesen.

    A regény számos izgalmas kérdést vet fel. Többször előkerül a megbocsátás témája: vajon könnyebb másoknak megbocsátani, mint önmagunknak? Hol húzódnak a hit határai? Miben hiszünk? Az istenekben, a világ rendjében vagy az emberi természetben? És vajon az igazságnak melyik oldala az igazi? A történet szépen, fokozatosan bontja ki ezeket a kérdéseket, és válaszokat is kínál rájuk, így egyfajta tanító meseként is működik, miközben végig izgalmas és szórakoztató marad.

    Nekem valahogy az eredeti történet kevésbé kötődött Hawaiihoz, itt sokkal egyértelműbben átjön az, hogy a polinéz szigeteinek hitvilága adja a cselekmény alapját. Ebben benne van egyébként a hawaii nép békés, elfogadó és természetközeli életszemlélete is, ami kifejezetten egyedivé teszi a történetet. Meghatározó gondolatkör az élet körforgása, és a különböző nézőpontok igazsága.

    A történet nekem sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint a rajzfilm, és komolyabb is. Hiányoznak belőle Vaiana eredeti útitársai (a csirke a malac és Maui a félisten), akik egy sajátos humorfaktort adtak a történethez.

    Összességében nagyon más ez a regény, mint az eredetije, de a szerző megoldotta, hogy törés nélkül folytatódjon a klasszikus mese. A főszereplő személyisége sem változott, de a körülmények igen. A mese nem szakad el a Disney-világtól, hanem egy különleges sötét sarkot teremt abban. Nagyon egyedi a történet, de megmarad a bája.

    Köszönöm szépen az élményt a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 448

Ford.: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Te Ka-val folytatott végzetes harc után, Vaiana legborzalmasabb félelmei válnak valóra: Te Fiti szíve darabokban hever, Maui vulkanikus kővé dermedt, a sötétség pedig azzal fenyegeti, hogy bekebelezi szeretett otthonát. Azonban, ami még ennél is rosszabb, hogy Vaiana se úszta meg sértetlenül a harcot. A karjától induló átok ugyanis lassan felemészti őt. Miközben kétségbeesetten próbál megoldást találni, Vaiana egy szigetre bukkan, ahol csupán egyetlen túlélő maradt: egy fiatal lány, Noe.
Vaiana megkönnyebbül, hogy sorstársra talált, még ha kissé ijesztő is. A jó hír, hogy Noe tudja, hogyan lehet összeforrasztani a szívet: Te Fiti könnyeivel, azaz az istennő erejével átitatott drágakövekkel. Csakhogy a legenda szerint a könnyek szétszóródtak a szörnyek birodalmában.
Vaiana és Noe elindulnak, hogy felkutassák az elveszett, hatalmas erejű könnyeket. Vajon képes lesz Vaiana helyreállítani a szívet a titkok és szörnyek sűrűjében? Vagy a pusztulás mindent elnyel, ami Vaianának igazán fontos?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Jane Austen: Értelem ​és érzelem

    Jane Austen újra és újra visszatér az életembe. Van olyan regénye még, amit sohasem olvastam, de a legtöbbet többször is. Mondjuk az örök kedvenc a Büszkeség és Balítélet, de az Értelem és Érzelem is közel áll hozzám. Amikor az Alexandra Klasszikusok sorozatban megjelent az új kemény táblás kiadás, muszáj volt újra elolvasnom. Minden olvasásnál mást és mást ad, de azért az örök kedvencet sohasem tudja túlszárnyalni. William Darcy vonzereje überelhetetlen.

    A Dashwood lányok története persze nem véletlenül klasszikus. A történet belső arányai egyensúlyban vannak, a szöveg jól olvasható és tökéletesen illeszkedik Austen romantikus mégis realista világába.

    A legnagyobb kihívást számomra Marianne és Willoughby karaktere jelenti. A fiatalabb Dashwood lány személyisége szinte minden olyan tulajdonságot magában hordoz, amit a Bennet-lányok esetében is nehezen viselek, csak nála valahogy intenzívebb az élmény, talán mert egymaga hordozza az összes butaságot, naivitást, idealizmust önfejűséget. Szélsőséges, impulzív és öntörvényű, ami miatt nehéz igazán közel kerülni hozzá. Ráadásul ő elvileg a „pozitív” szereplők közé tartozik, ami még inkább ambivalenssé teszi az összképet. Willoughby ehhez képest csak egy önző gyenge férfi, nincs benne semmi rendkívüli, lehet lapozni. Fogalmam sincs mit lehetett benne szeretni.

    Ezzel szemben Brandon ezredes alakja számomra az egyik legrokonszenvesebb Austen-hős. Visszafogottsága, kitartása és csendes állhatatossága olyan értékeket képviselnek, amelyek időtállóak és mélyen szerethetőek. Bevallom, a róla alkotott képemet nagyban befolyásolta a Hugh Grant féle filmadaptáció is, Alan Rickman alakítása nekem örökre összekapcsolódik az ezredes képével. Őt már elképzelni sem tudom másként.

    Elinor és Edward is kedves szereplők bár főszereplő létükre sokkal jellegtelenebbek mint a mellékszereplők. Kapcsolatuk finomabb, visszafogottabb, és talán életszerűbb is, még ha nem is mentes a frusztráló félreértésektől. Sőt, kifejezetten sokszor éreztem azt, hogy egy-egy őszinte beszélgetés rengeteg bonyodalmat megelőzhetett volna. Ugyanakkor ez a kommunikációs nehézség szinte védjegye Austen történeteinek: félreértések, elhallgatott érzelmek és rosszul értelmezett gesztusok sora mozgatja a cselekményt. Néha már-már a véletlennek köszönhető, hogy a szálak végül rendeződnek.

    A regény tempója sem mondható kimondottan pörgősnek. Időnként kissé elnyújtottnak, sőt, vontatottnak hat, és előfordul, hogy a szereplők viselkedése próbára teszi az olvasó türelmét. Mégis van benne valami különleges báj és elegancia, ami miatt nem lehet egyszerűen félretenni. Austen finom érzékenységgel mutatja be az értelem és az érzelem közötti egyensúly keresését, és azt, hogy a valódi boldogsághoz mindkettőre szükség van.

    Összességében az Értelem és érzelem számomra továbbra sem a legerősebb Austen-regény, mégis minden újraolvasáskor ad valami pluszt.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám:  528

Ford.: Borbás Mária

Fülszöveg:

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?

Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Susannah Nix: A flörtölés képlete

   Ez a könyv egy kis tavaszi zsongás, éppen olyan friss és könnyed mind a borítója. Nekem az első regényem volt a Kémialeckék sorozatból, de valójában ez a harmadik rész. Többedszer bizonyosodik be számomra is, hogy nem nagyon vagyok jó a szabálykövetésben, gyakran kezdem a közepén vagy a végén a sorozatokat, de szerencsére ez itt nem igazán számított. A történet így, „fordított” olvasásban is teljesen élvezhető volt, nem éreztem hiányt, legfeljebb csak finom utalások szintjén érzékeltem az előzményeket. Sőt, inkább kedvet kaptam ahhoz, hogy a korábbi köteteket is kézbe vegyem.

   Susannah Nix alapvetően jól ír, a regény kifejezetten hangulatos volt, klassz az atmoszférateremtése, szépen felépül a cselekmény, van benne egy kis szívfájdalom, némi gondolkodnivaló és helyesek a szereplők is. A kritikus énem persze talált néhány dolgot ami nem feltétlenül tetszett (valószínűleg pályát tévesztett meos vagyok), de alapvetően egy kedves, könnyed olvasmány volt.

    A történet két különös, mondhatni atipikus főszereplő találkozásáról szól. Penny egy született napsugár, gondoskodó kedves és vidám, de az önbecsülése mégis alacsony, pusztán azért, mert az alkata nem mondható hagyományosnak. Minden igyekezete ellenére néhány számmal nagyobb a társadalmilag elfogadottnál (bár szerintem a klasszikus kövérségtől azért messze van), és ez egy sor lelki problémát okoz. Ilyen szempontból is jó volt a regény, hiszen rávilágított arra, hogy a testi adottságaink befolyásolhatóak ugyan, de nehezen változtathatóak meg teljesen. Illetve arra, is, hogy a külső alapján történő megítélés mennyire hibás lehet.

    Caleb a másik véglet. Az ő testi adottságai messze túlszárnyalják az átlagost, egyéb okok miatt visszahúzódó és önbizalomhiányos. Tulajdonképpen bár lehetetlennek tűnik, ez a két ember mégis valahogy vonzalmat érez egymás iránt. Ahogy mondani szokták ellentétek vonzzák egymást. Az azonban, hogy ez elég egy kapcsolathoz koránt sem biztos. Nekem egy kicsit itt meg is botlott a sztori, mert elsősorban külsőségekre koncentrál, a belső értékek nem igazán játszanak. Nyilván egy kapcsolat kialakulásában erős szerepet játszik a vágy és a testiség mégis valahogy Penny nem igazán fedezi fel Caleb belső értékeit.

    A szereplők életkora és viselkedése között érdekes feszültség figyelhető meg. Penny huszonöt évesen meglepően kiterjedt és stabil szociális hálóval rendelkezik, ami inkább egy érettebb karakterre lenne jellemző, miközben kommunikációja és párkapcsolati próbálkozásai kifejezetten a korosztályához illeszkednek. Caleb ezzel szemben sokkal megfontoltabb, már-már túl érett módon közelít a flörtöléshez, ugyanakkor a kommunikációs nehézségei nagyon is fiatalosak. Bár ezek hátterét a regény részben megmagyarázza, mégis felveti a kérdést: vajon mennyire egyéni jelenségről, és mennyire egy szélesebb társadalmi mintáról van szó?

    A regény környezetét nagyon szerettem. Mindkét főszereplő munkája érdekes, bár különböző módokon, de jó volt belelátni egy szabadalmi hivatali dolgozó és egy barista napi tevékenységébe is. A kávézó törzsközönsége és Penny baráti köre kifejezetten aranyos, támogató közeg volt, mindenkit megkedveltem. Caleb környezetéről nagyon keveset tudtunk meg, és amit igen azt is csak közvetetten, sem a családjával sem az őt körülvevő ismerősökkel nem találkoztunk. A könyv belső teljes mérlege elborul egy kicsit Penny felé, pedig Caleb legalább annyi figyelmet érdemelt volna.

    Mindezekkel együtt is tetszett a regény. Könnyen olvasható, lendületes és nagyon fiatalos. Igazi könnyed tavaszköszöntő romantikus olvasmány.

    A könyvet köszönöm szépen a General Press Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 312

Ford: Gábor Emma

Fülszöveg:

    Legdrágább Nyájas Olvasó! Kalandozzunk ezúttal a borús Anglia helyett korunk napsütötte Los Angelesébe!

    Miután jó pár kapcsolata befellegzik, Penny Popplestone vegyészmérnök megesküszik, hogy nem foglalkozik többé a férfiakkal, amíg ki nem deríti, miért csalják meg folyton. Ám az elhatározása meginog, amikor a kedvenc kávézójában a titokzatos és ellenállhatatlan vonzerővel rendelkező barista hirtelen barátkozni kezd vele.
Penny igyekszik plátói szinten tartani a kapcsolatot, ám amikor Caleb megcsókolja, rájön, hogy vegyész létére ilyen elemi kémiával mindeddig nem találkozott. Belefáradva a „jó kislány" szerepbe, Penny félreteszi az óvatosságát, és kötöttségek nélküli kalandba kezd Szexi Baristával. Egyébként sincs más közös bennük, csak a forró fizikai vonzalom, úgyhogy mit veszíthet? Talán csak a szívét…
Nix tempója tökéletes, a karakterei pedig szeretetre méltók, akik a szórakoztatás mellett mélységet adnak a történetnek. A főszereplő Penny inspiráló és üdítő jelenség. – Publishers Weekly

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó