Jane Austen: Értelem ​és érzelem

    Jane Austen újra és újra visszatér az életembe. Van olyan regénye még, amit sohasem olvastam, de a legtöbbet többször is. Mondjuk az örök kedvenc a Büszkeség és Balítélet, de az Értelem és Érzelem is közel áll hozzám. Amikor az Alexandra Klasszikusok sorozatban megjelent az új kemény táblás kiadás, muszáj volt újra elolvasnom. Minden olvasásnál mást és mást ad, de azért az örök kedvencet sohasem tudja túlszárnyalni. William Darcy vonzereje überelhetetlen.

    A Dashwood lányok története persze nem véletlenül klasszikus. A történet belső arányai egyensúlyban vannak, a szöveg jól olvasható és tökéletesen illeszkedik Austen romantikus mégis realista világába.

    A legnagyobb kihívást számomra Marianne és Willoughby karaktere jelenti. A fiatalabb Dashwood lány személyisége szinte minden olyan tulajdonságot magában hordoz, amit a Bennet-lányok esetében is nehezen viselek, csak nála valahogy intenzívebb az élmény, talán mert egymaga hordozza az összes butaságot, naivitást, idealizmust önfejűséget. Szélsőséges, impulzív és öntörvényű, ami miatt nehéz igazán közel kerülni hozzá. Ráadásul ő elvileg a „pozitív” szereplők közé tartozik, ami még inkább ambivalenssé teszi az összképet. Willoughby ehhez képest csak egy önző gyenge férfi, nincs benne semmi rendkívüli, lehet lapozni. Fogalmam sincs mit lehetett benne szeretni.

    Ezzel szemben Brandon ezredes alakja számomra az egyik legrokonszenvesebb Austen-hős. Visszafogottsága, kitartása és csendes állhatatossága olyan értékeket képviselnek, amelyek időtállóak és mélyen szerethetőek. Bevallom, a róla alkotott képemet nagyban befolyásolta a Hugh Grant féle filmadaptáció is, Alan Rickman alakítása nekem örökre összekapcsolódik az ezredes képével. Őt már elképzelni sem tudom másként.

    Elinor és Edward is kedves szereplők bár főszereplő létükre sokkal jellegtelenebbek mint a mellékszereplők. Kapcsolatuk finomabb, visszafogottabb, és talán életszerűbb is, még ha nem is mentes a frusztráló félreértésektől. Sőt, kifejezetten sokszor éreztem azt, hogy egy-egy őszinte beszélgetés rengeteg bonyodalmat megelőzhetett volna. Ugyanakkor ez a kommunikációs nehézség szinte védjegye Austen történeteinek: félreértések, elhallgatott érzelmek és rosszul értelmezett gesztusok sora mozgatja a cselekményt. Néha már-már a véletlennek köszönhető, hogy a szálak végül rendeződnek.

    A regény tempója sem mondható kimondottan pörgősnek. Időnként kissé elnyújtottnak, sőt, vontatottnak hat, és előfordul, hogy a szereplők viselkedése próbára teszi az olvasó türelmét. Mégis van benne valami különleges báj és elegancia, ami miatt nem lehet egyszerűen félretenni. Austen finom érzékenységgel mutatja be az értelem és az érzelem közötti egyensúly keresését, és azt, hogy a valódi boldogsághoz mindkettőre szükség van.

    Összességében az Értelem és érzelem számomra továbbra sem a legerősebb Austen-regény, mégis minden újraolvasáskor ad valami pluszt.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám:  528

Ford.: Borbás Mária

Fülszöveg:

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?

Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Susannah Nix: A flörtölés képlete

   Ez a könyv egy kis tavaszi zsongás, éppen olyan friss és könnyed mind a borítója. Nekem az első regényem volt a Kémialeckék sorozatból, de valójában ez a harmadik rész. Többedszer bizonyosodik be számomra is, hogy nem nagyon vagyok jó a szabálykövetésben, gyakran kezdem a közepén vagy a végén a sorozatokat, de szerencsére ez itt nem igazán számított. A történet így, „fordított” olvasásban is teljesen élvezhető volt, nem éreztem hiányt, legfeljebb csak finom utalások szintjén érzékeltem az előzményeket. Sőt, inkább kedvet kaptam ahhoz, hogy a korábbi köteteket is kézbe vegyem.

   Susannah Nix alapvetően jól ír, a regény kifejezetten hangulatos volt, klassz az atmoszférateremtése, szépen felépül a cselekmény, van benne egy kis szívfájdalom, némi gondolkodnivaló és helyesek a szereplők is. A kritikus énem persze talált néhány dolgot ami nem feltétlenül tetszett (valószínűleg pályát tévesztett meos vagyok), de alapvetően egy kedves, könnyed olvasmány volt.

    A történet két különös, mondhatni atipikus főszereplő találkozásáról szól. Penny egy született napsugár, gondoskodó kedves és vidám, de az önbecsülése mégis alacsony, pusztán azért, mert az alkata nem mondható hagyományosnak. Minden igyekezete ellenére néhány számmal nagyobb a társadalmilag elfogadottnál (bár szerintem a klasszikus kövérségtől azért messze van), és ez egy sor lelki problémát okoz. Ilyen szempontból is jó volt a regény, hiszen rávilágított arra, hogy a testi adottságaink befolyásolhatóak ugyan, de nehezen változtathatóak meg teljesen. Illetve arra, is, hogy a külső alapján történő megítélés mennyire hibás lehet.

    Caleb a másik véglet. Az ő testi adottságai messze túlszárnyalják az átlagost, egyéb okok miatt visszahúzódó és önbizalomhiányos. Tulajdonképpen bár lehetetlennek tűnik, ez a két ember mégis valahogy vonzalmat érez egymás iránt. Ahogy mondani szokták ellentétek vonzzák egymást. Az azonban, hogy ez elég egy kapcsolathoz koránt sem biztos. Nekem egy kicsit itt meg is botlott a sztori, mert elsősorban külsőségekre koncentrál, a belső értékek nem igazán játszanak. Nyilván egy kapcsolat kialakulásában erős szerepet játszik a vágy és a testiség mégis valahogy Penny nem igazán fedezi fel Caleb belső értékeit.

    A szereplők életkora és viselkedése között érdekes feszültség figyelhető meg. Penny huszonöt évesen meglepően kiterjedt és stabil szociális hálóval rendelkezik, ami inkább egy érettebb karakterre lenne jellemző, miközben kommunikációja és párkapcsolati próbálkozásai kifejezetten a korosztályához illeszkednek. Caleb ezzel szemben sokkal megfontoltabb, már-már túl érett módon közelít a flörtöléshez, ugyanakkor a kommunikációs nehézségei nagyon is fiatalosak. Bár ezek hátterét a regény részben megmagyarázza, mégis felveti a kérdést: vajon mennyire egyéni jelenségről, és mennyire egy szélesebb társadalmi mintáról van szó?

    A regény környezetét nagyon szerettem. Mindkét főszereplő munkája érdekes, bár különböző módokon, de jó volt belelátni egy szabadalmi hivatali dolgozó és egy barista napi tevékenységébe is. A kávézó törzsközönsége és Penny baráti köre kifejezetten aranyos, támogató közeg volt, mindenkit megkedveltem. Caleb környezetéről nagyon keveset tudtunk meg, és amit igen azt is csak közvetetten, sem a családjával sem az őt körülvevő ismerősökkel nem találkoztunk. A könyv belső teljes mérlege elborul egy kicsit Penny felé, pedig Caleb legalább annyi figyelmet érdemelt volna.

    Mindezekkel együtt is tetszett a regény. Könnyen olvasható, lendületes és nagyon fiatalos. Igazi könnyed tavaszköszöntő romantikus olvasmány.

    A könyvet köszönöm szépen a General Press Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 312

Ford: Gábor Emma

Fülszöveg:

    Legdrágább Nyájas Olvasó! Kalandozzunk ezúttal a borús Anglia helyett korunk napsütötte Los Angelesébe!

    Miután jó pár kapcsolata befellegzik, Penny Popplestone vegyészmérnök megesküszik, hogy nem foglalkozik többé a férfiakkal, amíg ki nem deríti, miért csalják meg folyton. Ám az elhatározása meginog, amikor a kedvenc kávézójában a titokzatos és ellenállhatatlan vonzerővel rendelkező barista hirtelen barátkozni kezd vele.
Penny igyekszik plátói szinten tartani a kapcsolatot, ám amikor Caleb megcsókolja, rájön, hogy vegyész létére ilyen elemi kémiával mindeddig nem találkozott. Belefáradva a „jó kislány" szerepbe, Penny félreteszi az óvatosságát, és kötöttségek nélküli kalandba kezd Szexi Baristával. Egyébként sincs más közös bennük, csak a forró fizikai vonzalom, úgyhogy mit veszíthet? Talán csak a szívét…
Nix tempója tökéletes, a karakterei pedig szeretetre méltók, akik a szórakoztatás mellett mélységet adnak a történetnek. A főszereplő Penny inspiráló és üdítő jelenség. – Publishers Weekly

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó