Elena Fischer: Paradise ​Garden

Elena Fisher Paradise Garden című regénye látszólag egy gyorsan olvasható, gördülékeny, jól olvasható történet. Egy nagyon mai állapotkép egy csonka családról, és egy gyerekről, aki egy tragédia után elindul, hogy felkutassa az anyja múltját és megkeresse az apját. Az egész történetnek van egy semmihez sem hasonlítható, furcsán súlyos könnyedsége. Az elbeszélő Billie egy 14 éves kislány, aki saját kamaszhangján meséli el a történetét. Ez a hang néhol még gyermeki, máshol már egészen kiégett, korán öregedő, az élet viszontagságaira reagáló, koravén megszólalás, de mindenképpen sajátos.

Különös, kaleidoszkópszerű fénytörésben látja az édesanyját, és a mélyszegénység tüneteit mutató, számára mégis gazdag életüket. Ám a magyar nagymama beköltözésével ez az idill megfakul, és a betegség árnyékával a szigor, a belső családi konfliktus, az elhallgatás és a bigottság is bekúszik a küszöb alatt, ami végül tragédiához vezet. Ez azonban tulajdonképpen csak felvezetése egy szürreális utazásnak, amely során Billie nekivág, hogy felkutassa az apját. Mondanám, hogy szórakoztató a történet, de nekem inkább szorongást keltő volt. Mert minden bája ellenére ez egy rendkívül kemény könyv egy magára hagyott gyerekről.

Mentegethetjük a „szülőket” (tulajdonképpen csak egyiküket), de felesleges. Az volt a bajom ezzel, hogy egyébként ez egy teljesen általános jelenség ma Magyarországon (is). (Ha csak egy fikció, nem fáj annyira.) A terhekkel megküzdeni képtelen, mégis önmagát felelősnek gondoló szülő a szeretet nevében veszélyezteti a gyerekét anélkül, hogy ezt egyáltalán észrevenné. Lehet ezt jó szándékúnak látni, vagy szociális, illetve társadalmi problémaként értelmezni, és biztosan mind igaz is, de nekem mégis a felelőtlenség jut legelőször eszembe erről. Van egy elképesztő felelőtlenség az össztársadalomban a gyerekekkel szemben.

Persze senki sem úgy indul neki a szülőségnek, hogy majd nem teremti meg a biztonságos környezetet a gyerekének, mégis sokszor veszem azt észre, ahogy itt is, hogy a felnőttek előtérbe helyezik a saját boldogságukat, boldogulásukat a gyermekeikével szemben. Ez ebben a regényben a legvégén rajzolódik ki igazán, ahol az anya szabadságvágya fontosabbá válik, mint az, ami a gyereknek a legjobb. És ezt sem a képzelete, sem a szabadszellemű nevelés, sem Billie talpraesettsége nem tudta elfedni.

Nekem ez egy nagyon erős tükör volt a huszonegyedik századi szülőségről, női létről és szabadságról általában. A legnagyobb kérdés talán az volt benne, hogy ki fizeti meg a szabadság árát, és ki dönthet erről?

A történet nagyon mai, mégis Billie anyukája, Mariska és nagymamája miatt volt egy erős, kissé retro, hazai hangulata is. Elena Fisher nagyon jól ragadta meg a rendszerváltás után Németországba költöző, ott nehezen boldoguló, gyökértelen fiatal magyar anya helyzetét és lelkiállapotát. Nagyon érzékletesen ábrázolta a sehová sem tartozó, hazátlan és kapcsolatrendszer nélküli Billie magányát és identitásválságát, valamint a nagymama önfelmentését, a múlt hibái feletti felülemelkedését és a felelősségvállalás kerülését. Mindhárom nő egy nagyon speciális, mégis nagyon valós élethelyzetet jelenít meg, és azt is megmutatja, hogyan veszik el a különböző generációk között a megértés, a türelem és a szeretet.

Érzelmileg nehéz ez a történet, ugyanakkor fontos is. Megmutatja, hol ronthatjuk el, és hogyan találhatunk utakat ott, ahol nincsenek. Nem feltétlenül fog mindenkire rátalálni ez a történet, de akire igen, arra mély hatást gyakorolhat.

A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.

Adatok:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 324

Ford: Horváth Eve

Fülszöveg:
A tizennégy éves Billie ritkán hagyja el a külvárosi lakótelepet, ahol édesanyjával, Marikával él. Pénzük a hónap végére legfeljebb ketchupos tésztára elég, napjaik mégis tele vannak örömmel és varázslattal. Egy nap azonban váratlan vendég érkezik hozzájuk, Billie magyar nagymamája, és a lány hamarosan sokkal többet veszít, mint az anyjával töltött színes hétköznapokat.
Mivel több kérdést már nem tehet föl Marikának, Billie egyedül indul el öreg Nissanjukkal, hogy megkeresse az édesapját, és kiderítse, miért álmodik mindig a tengerről, ha még sosem járt ott.

A regény megvásárolható itt: Booklove