Laura Dickerman: Asztaltárs

  Az Asztaltárs nem egy hagyományos romantikus történet. Nehéz is lenne egyetlen műfaji címkével elintézni, mert van benne minden: egy kicsit családregény, egy kicsit irodalmi túra, sok-sok civakodás egy szerencsétlen kaktusz miatt, némi nyomozás és rengeteg idézet. És persze romantika is, bár szerintem korántsem ez a történet legfontosabb része.

    Már önmagában érdekes, ahogy a szerző felépíti a történetet. Például a két főszereplő teljes neve csak a regény közepén derül ki, miközben rengeteg más titok is lapul a sorok között.

    Ben és Rebecca szerkesztőként dolgoznak, ráadásul két különböző kiadónál. A munkahelyük egy közös asztal projektet indít, amelynek éppen az lenne a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a két kiadó munkatársait. Ben és Rebecca esetében azonban ez inkább az ellenkező hatást éri el. Rebecca szétszórt, kissé rendetlen művészlélek, Ben pedig maga a megtestesült precizitás, így az általuk közösen használt asztal hamarosan valóságos hadszíntérré válik.

    Ráadásul mindketten ugyanazt a feladatot kapják, csak más-más oldalról közelítve: meg kell szerezniük EDA, vagyis Edward David Adams, „az Oroszlán” hagyatékát. Az elhunyt író felesége, Rose Rebeccát, a fia, Atticus pedig Bent keresi meg ezzel a feladattal. A kaktuszprojektből így hamarosan kéziratprojekt lesz, a két szerkesztő pedig egy olyan történet kellős közepén találja magát, amely sokkal messzebbre vezet, mint azt eleinte gondolnák.

    Hamarosan kiderül, hogy Rose nem véletlenül kereste fel Rebeccát. Rebecca édesanyja, Jane negyven évvel korábban jó barátnője volt, és mindketten rajongtak az Oroszlánért. Aztán történt valami, és a két nő soha többé nem találkozott. A most előkerült kézirat pedig lassan magyarázatot ad a múlt rejtélyeire. Csakhogy közben egyre személyesebbé válik, így a kiadása már korántsem egyszerű szakmai kérdés, hanem komoly felelősség is.

    A történet szerkezete sem hétköznapi. Időnként két idősíkon haladunk, máskor Ben és Rebecca szemszögéből látjuk az eseményeket, néha pedig Jane történetébe pillanthatunk bele E/3-as narrációban. Sok üzenet, SMS és idézet is helyet kapott a szövegben. Ezek kétségtelenül színesebbé és változatosabbá teszik a szöveget, ugyanakkor szerintem nem feltétlenül könnyítik meg az olvasást.

    Nekem összességében érdekes volt a történet. Részben azért, mert a kiadói világ mindig is közel áll hozzám, és jó volt egy kicsit betekinteni ebbe a közegbe, annak kevésbé csillogó oldalával együtt. Másrészt pedig azért, mert az Asztaltárs nem egy sablonos történet. Persze nagyjából sejteni lehet, merre tart és mi lesz a vége, de közben rengeteg mellékszál és kisebb történetrész akad benne, amelyek időről időre új lendületet adnak az alapvetően egy irányba haladó cselekménynek.

    Ben és Rebecca kapcsolatát viszont egy kicsit hirtelennek éreztem. Nem igazán éreztem, hogy fokozatosan épülne fel közöttük az, ami végül kialakul, ettől függetlenül mindkettőjüket kedveltem. Különösen bírtam a kiadói asszisztenst, Cupidót, aki szerintem kifejezetten színesítette a történetet.

    Rose és Jane kapcsolata is több kérdést hagyott bennem. Furcsa volt, hogy egy ilyen régi barátságban ennyi mindent nem beszéltek meg egymással. Szerintem egy valódi barátságnak ennél többet kellene elbírnia. Ráadásul az Oroszlán és a fia, Atticus is eléggé fekete ló. EDA lehet, hogy irodalmi zseni volt, de ha én lettem volna a két nő helyében, biztosan megmutattam volna a sötétebb oldalát is a rajongóinak. Éppen ezért nekem valamennyire hiányzott a történetből az igazságosság.

    Nem mondanám, hogy az Asztaltárs lett a kedvenc regényem, de szerettem olvasni. Kikapcsolt, elszórakoztatott, és érdekes volt.

Köszönöm a könyvet a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 448

Ford: Bosnyák Gabriella

Fülszöveg:

Egy város, amely sosem alszik.
Egy íróasztal, amelyért érdemes háborút indítani.
És egy legendás írói hagyaték, amely mindent megér.
Rebecca és Ben ugyanabban az irodában dolgoznak New Yorkban, a könyvkiadás fellegvárában, szerkesztőként versengenek egymással. Ha ez nem lenne elég, most már az íróasztalukat is kénytelenek megosztani a másikkal. Gonoszkodó üzenetek ide, csipkelődő megjegyzések oda, mégis egyre nehezebben tagadható, hogy kezd vonzalom kialakulni kettejük között.
Amikor a legendás írófejedelem, „az Oroszlán” meghal, és a hagyatéka szabad prédává válik, mindketten lázasan próbálják megragadni a karrierjük szempontjából mindent eldöntő lehetőséget. Miközben ugyanarra az elveszettnek hitt kéziratra vadásznak, megismerünk a múltból egy, az ügy szempontjából fontos másik szálat is: Jane és Rose jó barátok, és az 1980-as években szintén az irodalmi életben forogtak. Sőt: „az Oroszlánt” is jól ismerték. Egy sorsdöntő, tavaszi hóviharos nap azonban örökre megváltoztatta egyikük sorsát…
Vajon Rebecca vagy Ben jön rá hamarabb a múlt rejtélyes titkára, hogy előnyt szerezzen a kéziratért való versengésben?
Az Asztaltárs szellemes és éleslátó regény rivalizálásról, hatalomról és azokról, akik a könyvek mögött állnak – tökéletes olvasmány mindenkinek, aki kíváncsi a kiadói világ kulisszatitkaira, és szereti a lassan izzó érzelmi feszültséget.

A regény megvásárolható itt: Booklove