Cristina Henríquez regénye a címével is azonnal felkeltette az érdeklődésemet. De nagyon tetszett a borító hangulata, és maga a Panama csatorna építésének története is izgalmasan hangzott. Ez az a fajta vállalkozás, amely még ma is lenyűgöző, de ha belegondolunk, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején milyen technológiai háttérrel vágtak bele, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Vágjunk át egy földszorost. Keresztül a hegyeken. Küzdjünk meg a dzsungellel, az időjárással, a betegségekkel, és oldjuk meg, hogy a hajók két óceán között közlekedhessenek. Ma már természetesnek vesszük a Panama- vagy akár a Szuezi-csatorna létezését, de a megvalósításuk korunk egyik legnagyobb mérnöki bravúrja és emberi teljesítménye volt.
Éppen ezért egy kicsit csalódott voltam, hogy a regényben magáról az építkezésről és annak technikai hátteréről viszonylag keveset tudtam meg. A történet fókusza sokkal inkább az embereken van, akiknek az életét közvetlenül vagy közvetve befolyásolta a csatorna építése. Megismerünk helyi lakosokat, bevándorlókat, munkásokat, halászokat és családtagjaikat, akik mind ugyanannak a történelmi korszaknak a szereplői.
Különösen érdekes volt látni, milyen nehéz körülmények között éltek ezek az emberek. A kemény munka önmagában is embert próbáló volt, de ehhez társultak olyan betegségek, mint a malária vagy a sárgaláz, amelyek állandó fenyegetést jelentettek. A regény jól érzékelteti, milyen törékeny volt akkoriban az emberi élet, és mennyi áldozattal járt a fejlődés.
Ada, Omar és a többi szereplő története emberközeli és hiteles. A szerző érzékenyen mutatja be a reményeket, a veszteségeket, a családi kapcsolatokat és azokat az álmokat, amelyek egy jobb élet lehetőségét jelentették.
Ugyanakkor számomra a regény egyik gyengesége éppen ebből fakadt. A sok bemutatott életút és nézőpont nem igazán állt össze egységes történetté. Persze vannak kapcsolódások és átfedések, de mégis valami kötőanyag hiányzik. Időnként azt éreztem, hogy a szereplők sorsai a levegőben lógnak, és a mozaikdarabok nem illeszkednek teljesen egymáshoz. A cselekmény lassan hömpölyög, néhol kifejezetten le is ül, ami miatt nekem lassabban is ment az olvasás. Persze az is lehet, hogy a hőség tehetett a dologról.
Ennek ellenére a könyv hangulata végig magával ragadó maradt. A forró, párás Panama, a munkások mindennapjai és a történelmi háttér olyan atmoszférát teremtenek, amely könnyen beszippantja az embert. A regény lassan csordogál, akár maga a csatorna, cserébe fokozatosan egyre mélyebbre vezet ebbe a számomra ismeretlen világba.
Cristina Henríquez műve nem elsősorban a Panama-csatorna építéséről szól, hanem azokról az emberekről, akik ott éltek a történelem árnyékában, és akiknek az élete örökre összefonódott ezzel a grandiózus vállalkozással. Bár én szívesen olvastam volna többet magáról az építkezésről, összességében mégis értékes olvasmánynak tartom. Nem véletlen, hogy a regény Goodreads-díj-jelölést kapott történelmi fikció kategóriában: érzékeny, emberi és hangulatos mű, amely egy kevéssé ismert történelmi korszakot hoz közel az olvasóhoz.
Adatok:
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 384
Ford.: Schultz Judit
Fülszöveg:
A XIX. és XX. század fordulóján járunk. Panama párás levegőjében a változás feszültsége vibrál. Egy letűnő és egy születőben lévő korszak határán állunk, a senki földjén. Ahol ma még talajt érzünk a lábunk alatt, ahol ma még hegyek vonulnak büszkén, holnapra eltűnik minden, és a víz veszi át a hatalmat: két összeömlő óceán hullámai mossák el a múltat.Ez a gyönyörű és kissé ijesztő kép adja Cristina Henríquez egyszerre nagyszabású és bensőséges hangulatú regényének hátterét. Az író visszafogott eszközökkel ragadja meg a Panama-csatorna építésének feszített tempóban zajló, hatalmas tömegeket megmozgató, egyszerre felemelő és embertelenül kegyetlen munkálatait.
A Panama-csatorna az emberiség történetének egyik, ha nem a legnagyobb mérnöki teljesítménye, ám a felépítéséről szóló nagyszabású regény a gazdasági, politikai nézőpont helyett elsősorban a történet emberi oldalára helyezi a hangsúlyt, azokra a történelemkönyvek lapjain meg sem említett szereplőkre, akiknek a mindennapi életéről, a sorsáról, a megélhetésért, a boldogságért, a szeretetért, az érvényesülésért a vívott küzdelméről nem sokat tudtunk mind ez idáig.
A Panama – Átjáró a végtelenbe című regényben egy távoli korszak és világ ölt testet: emberek, tervek, álmok, sikerek és kudarcok vonulnak előttünk, és olyan mesés gazdagsággal kavarognak a sorsok, hogy nem is a történelem néz vissza ránk e bámulatos regény lapjairól, hanem maga az élet.
A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu