On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Keveset tudok a sci-fi műfajból, azt is többnyire filmekből. A peremvidékéről vannak olvasmányaim (pl. a Ragadozó városok), de igazi klasszikus olvasmányom talán csak a Star Wars sorozat eredeti első kötete volt, ami sci-finek ugyan sci-fi, de írásmódjában talán nem a kategória csúcsa.

On Sai írásaival másabb a helyzet, a Vágymágusok sorozatot, a novelláskötetét és az „Apa randizhatok egy lovaggal?” című fantasyját olvastam és nagyon szerettem. A párom olvasta évekkel ezelőtt a Calderont, akkor még könyvtári példányként, úgyhogy amikor megkérdeztem, hogy megvegyem-e nem töprenget sokat, csak rávágta, hogy persze. Könyvbeszerzések terén Ő nagyon finnyás, így ez mindenképp meggyőző volt. 

A Calderon egy érdekes és izgalmas hazai űropera, ami teljesen magával ragadott. Nem annyira az űropera mivolta, inkább a sodró lendületű stílusa miatt. Itt kell bevalljam, hogy az elején nehezen vettem fel a fordulatszámot. Az írónő többi könyve is nagyon feszes, gyors ritmusú, de itt határozottan azt éreztem, hogy jó lett volna ha egy kicsit lassít és igazán bemutat, kifejt dolgokat. Érthető volt a történet, a háttér is nagyjából, de némi ráérős kifejtés, egy kis mesélés határozottan segítette volna világkép fejben történő megalkotását. Érdekes lett volna többet olvasni a hajóról, a mellékszereplőkről a világtörténetről. A főszereplők kifejezetten tetszettek. Calderon minden hebehurgyaságával együtt is, kedvenccé nőhet a szememben, még akkor is, ha érzelmi motivációi erősen megkérdőjelezhetőek, és a döntései többször tűnnek intuíciónak, mint átgondoltnak. Taina mellette egy kiegyensúlyozott, és nagyon jól felépített hősnő. A többi szereplőről elég kevés információt kaptunk, elég sok név röpködött időnként indokolatlanul a levegőben, néhol nehéz volt követni, hogy kinek mi a szerepe a történetben.

A világfelépítés, a kasztként működő Házak, a nemesség és közrend ellentétei mind arra utalnak, hogy ez a történet csak egy kis része az egésznek, és a japán tradíciókra épülő vonal is érdekes szálnak tűnik, ami remélem a későbbiekben jobban kibomlik.
Szerintem ez On Sai (eddig) legviccesebb könyve, bár a többinek is van humora, de a Calderonon rengeteget nevettem. Határozottan várom a folytatást, szerencsére beszereztem.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012.
Oldalszám: 288.

Fülszöveg

Calderon ​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni.

Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat?

És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik.

Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?