Rosie Andrews: A ​Leviatán

A leviatán a tengerek sokarcú szörnye, a legtöbb rajzon óriás tengeri kígyóra hasonlít, de sokan tengeri sárkánynak, vagy épp polipnak láttatják festményeken, grafikákon. Mint kiderült, léte ősi mitológiákon nyugszik, de a Bibliába is említést kap, mint a gonosz egyik arca. A Leviatán lehet babiloni vagy épp norvég mítosz, de lehet a keresztény hit tengeri szörnye is. És a Leviatán lehet egy jelkép is, mely az eredendő gonoszt képviseli.

Rosie Andrews regénye a címszereplőhöz hasonlatosan, lassan fonódott körém, és nem ereszt. Viszonylag magas az ingerküszöböm az olvasmányok terén, és a fülszövegből nem is feltételeztem hogy első olvasásra beleszeretek ebben a történetbe, de végül is megtörtént.

A történet kiindulópontjában, az 1600 évek közepén Angliában egy a tengerhez közeli kisvárosban érkezik haza a háború zajából, a sebesült Thomas Treadwater. Otthon ágyban fekvő, váratlanul megbetegedett édesapja, és szűzies istenfélő húga várja, valamint egy a családjából induló boszorkányper. A némiképp szkeptikus de alapvetően becsületes férfi ahelyett, hogy elhinné amit tapasztal, és amit mondanak, elindul a titok nyomán egy sötét és baljós ösvényen, amely elhallgatott igazságokkal, misztikus lényekkel, hittel és kárhozattal van kikövezve. Thomas csupán józan eszében, és szívében bízhat, miközben egyre inkább elnyeli a bigott kisvárosi valóság, és az otthon dermesztő hidege.

Csodálatos történet. A gyönyörű igényes nyelvezethez alighanem a magyar fordítónak is bőven lehetett köze, de a történet maga is remekül felépített, erős vázú, mégis sejtelmes, némiképp gótikus. A cselekmény lassan bontakozik ki, mintha a ködből tűnne elő, és egy része pont annyira megfoghatatlan is, nekem mégis nagyon tetszett ez a csendesen hömpölygő elbeszélő stílus.

A történet két idősíkon játszódik, körülbelül 60 év különbséggel. A fő cselekményszál a korai, míg a második, jobbára csak kísérő, lezáró elbeszélés. Mindkét vonalat Thomas meséli el, az ő némiképp modern gondolkodású, tiszta szűrőjén keresztül látjuk az eseményeket. Nekem végtelenül szimpatikus volt a mesélő, de a közvetlen környezete is, Esther-rel együtt.

Szerettem a regény érzelmi oldalát. Bájos volt a testvérek közti kapcsolat, és a Thomas és Mary között kibontakozó szerelem, ugyanakkor a sötét és gonosz dolgok is jól voltak adagolva. Valahogy nem billent el a mérleg nyelve egyik irányba sem. Kellőképpen sejtelmes maradt az atmoszféra, nem lett sem horrorisztikus, sem romantikus a történet.

Az író Rosie Andrews történelmet tanult, és angolt tanít. E kettősség jól megmutatkozik a regény stílusán, nyelvezetén, és a korrajzban. Sokat kapunk az újkor elején járó Anglia társadalmáról, a vallásosságról, és a babonákról. Izgalmas volt látni a boszorkányüldözés kelléktárát, bár nem volt azért annyira markáns, mint a világ más tájain. De emellett jól felismerhető volt a korabeli Britannia egészségi állapota, a közegészségügy helyzete (pl a gyermekhalandóság tekintetében), vagy épp a városi elöljáróság rendszere, a bíráskodás, és a fogvatartottak helyzete. Az ártatlanok védelmének csekély mértéke, és a közbíráskodás hatalma. Mindez nagyon jó köntösben, cseppet sem unalmasan volt bemutatva. Ugyanakkor, ha valaki pörgős horrortörténetre vágyik, azt nem ebben a regényben fogja megtalálni.

A 21. század Kiadó KULT sorozata csodás külsővel került kiadásra. Ez a borító különösen tetszik nekem, és jól is illik a tartalomhoz. Olyan könyv volt, amit szívesen olvastam volna még.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 320.
Fordította: Borbély Judit Bernadett

Fülszöveg:

Ébren van…

Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a nővére/húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bánt özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.

Thomas szereti azt hinni magáról, hogy észelvű, modern ember, de a történteket kibogozva nem pusztán babonaságokba botlik, hanem valami ősi, sötét titokba, amely egy korábbi hajótöréssel függ össze.

Ami eddig szunnyadt, most már nem hajlandó tovább pihenni.