Az alapelképzelés voltaképpen egyszerű. A Földet létrehozó magasabb intelligencia úgy véli (lássuk be jogosan), hogy az emberiség megérett a pusztulásra. A tovább örökítést, vagyis az emberi lét túlélését egy maroknyi diák jelentheti, ha, és amennyiben túlélnek egy csillagközi utazást és képesek lesznek életképes közösséget kialakítani egy, a Földnek megfelelő életkörülményeket nyújtó ismeretlen bolygón. Izgalmas elképzelés.
Sok oldalról meg lehet közelíteni
a témát. Érdekes a regény alternatív teremtéselmélete, főként azért, mert a történet,
a cselekmény folyamán megszerzett közösségi tudás ellenére sem szakad el az
istenhittől. Nyilván fikció, de mintha nem sikerült volna eldönteni, hogy akkor
most magasabb rendű intelligencia, evolúció, vagy Isten alkotta meg az embert. Magyarázat lehet persze, hogy
mindez együtt, de igazán nem lett tovább gondolva ez a szempont.
A regény tulajdonképen egy ultra
rövid szelekciót futtat végig, nagyjából várható eredménnyel. Egy iskolányi
diák jól-rosszul pár hét alatt felépít egy társadalmat, a földön megismert
mintái alapján. Alapvetően érthető a kimenetel, meg is felel az erkölcsi
normáknak azonban nagyon szabályos. Ha már újrakezdés: érdemes lett volna
újszerű, szokatlan modellekkel operálni. A történet rengeteg lehetőséget ad a játékra,
sőt maga is egy játék, mégis mintha számítógépes programot futtatnánk, nem
nagyon tér le az előre sejthető pályáról. Jók, rosszak, büntetés, hősiesség. Viszont egy
kibillent világban és kamaszok szintjén zajlik a cselekmény, minden adott volt
tehát a rendszertelenségre, szabálytalanságra, egyediségre. A csoda nem tudott
megtörténni úgy sem, hogy tényleg nagyon érdekes volt az alapötlet, sőt nekem a
végső megoldás is tetszett, bár a nevek azért meglehetősen klisévé változtatták
a zárógondolatot.
A szereplők kamaszok. És mégsem.
Rendben van, hogy a Highbury Hills elitiskola tudósképző, de ezek a kamaszok
50-60 éves minifelnőttek. Tájékozottak harcászati, egészségügyi, társadalmi
kérdésekben, növénytermesztésben és űrkutatásban. Csípőből indítanak
atomfegyvert, és termesztenek génmódosított burgonyát. Közben meg el is
felejtik, hogy kamaszok. Maximum egy-két fiúnak némi pubertás fantáziája, de
összességében a szereplők meglett felnőttként viselkednek.
Nekem Gáspár András Gáspár
sokszor naturális, ezt már a „Héjnélküli” című könyve kapcsán is
megállapítottam. Sok a vér és a halál, talán több mint amit egy 12 éves elé
tárnék. Szerintem inkább 15+ - os a könyv.
Érdekes volt. Tetszett a történet, izgalmas volt a koncepciója, adott gondolkodnivalót, de nem
tudtam megkapaszkodni a részletekben. Inkább felnőtteknek ajánlanám.
Adatok:
Fülszöveg:
No comments:
Post a Comment