Melinda Metz: Cirmos-hadművelet (MacGyver 1.)

Úgy vagyok a cicákkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Jöhet fehér, fekete, szürke, vörös, cirmos, dagi és sovány, nekem mindegy. Nagyon sokáig egyáltalán nem kedveltem a kis rendbontókat, de pár éve beköltözött hozzám egy vörös kismacska, aztán nem sokra rá követte őt egy füstös hamvasszürke ördög. Azóta nemcsak a cicákat, hanem a róluk szóló regényeket is kedvelem.Melinda Metz könyvét sokáig nem vettem észre. Valahogy a borítón nem akadt meg a szemem, pedig jól látható rajta a négylábú főszereplő. Egy véletlen folytán a General_Press_Könyvkiadó hívta fel rá a figyelmem. Az már csak plusz volt, hogy nagyon szeretem a könnyed romantikus történeteket is, ez pedig egy habkönnyű, bájos, mégsem szirupos olvasmány.

A regény kiindulópontja az, hogy a harmincas éveiben járó Jamie, édesanyja halála után, a gyászfeldolgozás részeként kilép addigi életéből, elhagyja a számára örömtelen pedagóguspályáját, és belevág élete kalandjába. Az „Én évem”-ként aposztrofálja azt az útkeresést, amely a pennsylvaniai kistelepülésről a napfényes Los Angelesbe vezeti, egy meglehetősen szürreális világba. A „Meseudvar” lakópark környezete és lakói is olyanok mintha a tündérmeséből léptek volna elő. Kerek ablakú apró házak, bűbájos előkertek és törékeny szökőkutak a plázák és toronyházak és pálmafák árnyékában. Az új szomszédok egy személyben boszorkány és troll jellemmel rendelkeznek, de vannak itt tündér keresztanyák és kertitörpék is (legalábbis személyiségre), elveszett királykisasszonyok és persze hercegek is akadnak. És az egész vidék felett Jamie macskája veszi át láthatatlanul a hatalmat. Ez persze a cicákra abszolút jellemző létforma. Az egész cselekmény MacGywer az ivartalanított házicica gombolyítja, de szerencsére nem csupán az ő szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem Jamie, és a szimpatikus kutyatulajdonos, David is belép a mesélő szerepébe. Ez így kissé összetettnek tűnik, de egyáltalán nem zavaró a nézőpontváltás, főként mert mindhárom mesélő szimpatikus (a macska főleg). Jamie és David mindketten az önfelfedezés útján járnak, de emellett meglehetősen kiegyensúlyozott személyiségek is.

Meseudvarban egy kicsit mindenki őrült. Jamie meglepve tapasztalja beköltözésekor, hogy a lakópark közössége még a kisvárosnál is kotnyelesebb társaságot alkot. Közvetlen szomszédai Marie és barátnője Helen az iskolapéldái a „rossz szomszédság török átok” mondásnak, de ott van még Al a vén morgós, vagy Hud a szerepéből kilépni képtelen volt színész, és Ruby a hóbortos jelmeztervező is. MacGywer pedig jó érzékkel látja (vagy kiszimatolja), hogy kinek, mire van szüksége. Megjegyzem 8 éves tapasztalattal rendelkező macskarabszolgaként, hogy még a legaranyosabb cica sem ennyire önzetlen, mint az ebben a könyvben szereplő kis vörös. Önfejűségben, és határozottságban teljesen sikerült eltalálni a macskajellemet, s talán még a gazdáikkal szemben törődőek is, de hogy a cicák egy egész lakóparknak nem segítenek az tuti. A kutyák esetleg.

Jamie és David barátsága a meneküléssel kezdődik. Menekülnek a szomszédok és barátom által összehozott vakrandik elől. Néhányszor volt ebben tapasztalatom, és azt kell mondjam, Metz jól ragadja meg a netes és barátok által összehozott ismerkedős alkalmak típusait. Egyik-másik randin vinnyogva röhögtem, és teljesen felismertem az archetípusokat.

Külön érdekessége volt a történetnek, hogy a kevéssé szokványos szereplők mellett Jamie önfelfedező útja szokatlan Los Angeles-i helyszínekre kalauzolt Bennünket. A város olyan arcát mutatta meg a könyv, amit turistaként vagy egyszerű felfedezőként alighanem sohasem láthatunk. Szerettem a különcöket, az egyedülálló portrékat, és a különleges élményeket. Nekem, ez a regény is ilyen volt.

Vicces, érdekes, elgondolkodtató, de azért nem túl komoly. Különleges és szórakoztató.

Adatok: 

Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 326.

Fordította: Gieler Gyöngyi

Fülszöveg:

A szerelem mancsokon érkezik
Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei „Az Én Évem” lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében – volt a „Csak Magával Törődő Pasi Éve”, az „Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve”, a „Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve”, a „Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve”. „Az Én Évem”-ben nem lesz semmiféle pasi – kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.
Csakhogy a macskájának más tervei vannak… Ő tudja, hogy a gazdája magányos. Mert érzi. És mindent megtesz – vagyis mindent összelopkod –, ha azzal segíthet Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. Még akkor is, ha annak kutyája van. És esze ágában sincs randizni.
Egy cica pedig úgysem tudhatja, kinek mi kell. Vagy mégis?