Alan Rickman: Őrülten, ​mélyen

Alan Richman nekem inkább „Igazából szerelem”, mint „Harry Potter”, de szerettem a „Robin Hood”-ban és az „Értelem és Érzelem”-ben nyújtott alakítását is. Emma Thompsonnal örök páros voltak, még akkor is ha tudtam, hogy életben „csak” barátok. Csodálatos Piton Professzor volt (valószínűleg a legjobb), de a személyiségét alighanem az „Igazából szerelem” adta vissza a leginkább (a megcsalós részen kívül). Mindig is egy picit kívülállónak, egy picit különcnek tűnt, miközben pedig tökéletesen át tudott lényegülni, annyira, hogy valódi Nottinghami bíró és Brandon ezredes volt, kérdés nélkül elhittük neki. Alan Richmanből én ennyit láttam. Ha olvastam is vele riportot sohasem láttam a magánéletét, nem volt celeb,  sem magamutogató sem a sztár, a szónak a kevésbé tiszteletreméltó értelmében. Nem szerepelt show-kban és nem voltak botrányai. Tulajdonképpen csak szerepei nyomán ítélhettük meg, és ez mennyire tiszta és üdítő volt a mai világban.

Amióta először olvastam, hogy idén a Kossuth Kiadó megjelenteti a naplókat izgatottam vártam, hogy kézbe foghassam. Persze több szempontból sem számítottam arra amit végül kézhez kaptam, de egyáltalán nem vagyok csalódott. Először is Alan Richman naplója komoly önvédelmi fegyvernek minősül, hatalmas, súlyos és tömör. Másodszor, látva az eredeti kézírását minden tiszteletem azé, aki elolvasta, és olvasható formában elénk tárta. Harmadrészt pedig nyilvánvaló hogy a napló nem a nagyközönségnek készült. Sok személyes, apró jegyzet, néhány bővebb gondolat, és egy következetesen végigvezetett rutin a mindennapok történéseiről. Persze vannak apróbb kihagyások, de mégis, a módszeresség a leginkább tetten érhető jellemvonás. Szerintem az írásmód, és a szöveg legalább annyit megmutat az emberből, mint amit elrejt.  

Néhol tőmondatosan jegyzetszerűen fogalmaz, máshol egészen szépirodalmi stílusban oszt meg egy-egy gondolatot az életről, és a művészetről, és miközben lassan sorról sorral kibontakozik a naplóból egy kíváncsi, érdeklődő néha egyszerű, máskor némiképp körülményesnek tűnő ember.

„8:15-kor jönnek értem. 9:50-kor repülök Bécsbe, majd kocsival megyek Magyarországra, Sopronba {

[…] De a város csodálatos, személytelen szépsége lenyűgöz. Tudja, hogy öröktől fogva itt állt, elviseli a 20. századot, a rá jellemző kamaszokkal, hátizsákokkal és farmerokkal együtt.

Miután egykor szaténban járt, és annyi masnit látott”

Az életét a naplók tanúsága szerint rengeteg barát kísérte, akiket nem mindig volt egyszerű nyomon követni a bejegyzésekből, de azt igen, hogy minden barátságát őrizte. Elképesztő volt olvasni, hogy ebédelt Mick Jaggerrel, Stinggel és Trudie Stylerre karácsonyozott, részt vett a királynő születésnapi ünnepségén, vagy épp együtt utazott Tim Burtonnel és Johnny Depp-el. Támogatta és meggyászolta a barátait pl. Natasha Richardsont, látogatta a családtagokat és megnézte a kollégáit a színpadon. Miközben pedig elképesztő közösségi életét élt. Rima  a felesége végig stabilan és állandóan a társa maradt. Sosem ömlengett róla, de folyamatosan jelen volt a mindennapokban, apró és nagy dolgokban.

Mégis ami a leginkább megmaradt nekem, az a színészet és a kollégák iránti tisztelet. Rengeteget ír filmekről és darabokról, és mindig dicséri a kollégákat, még az egészen fiatalokat is. Nem tudtam rájönni hogy kiről, de egy magyar színészről a következőt írta:

„A munka kimerítő, de elég jó. Gyanítom, hogy az egyik magyar sokunknál, ha nem mindannyiunknál messze jobb. Egy biztos, tökéletesen megoldotta a jelenet nyitányát.”

Nekem kicsit gyanús hogy Szilágyi Istvánról lehetett szó, mert ő volt nekem az egyetlen ismert szereplő az említett filmben, de simán lehet az is, hogy valaki másról ír ilyen elismerően.  Nem lenne egyedi, hiszen Julia Robertsről, Meryl Streep-ről vagy épp Daniel Radcliffe-ről is hasonlóan csodálattal nyilatkozik.

Sok ismert szerep felbukkan a naplóban. Nekem valamennyi izgalmas volt. Szerettem a Harry Potter utalásokat, de nem amiatt volt érdekes nekem a könyv, ezért nem csalódtam amiatt, hogy viszonylag röviden mesél a forgatásokról. Azonban az, hogy Pitonról egyeztetett Rowlinggal, és hogy a 7. rész megjelenését ő is az utcán várta 3-400 emberrel, nagyon érdekes volt. Nem sokszor használta ki a hírnevét, és a rigolyái is inkább a korának voltak köszönhetőek mint a státuszának. Szeretett élni, enni, nevetni. És bár a könyv csak röviden említi, sokat és sokféleképp jótékonykodott.

Számomra fantasztikus élmény volt olvasni a naplókat, még úgy is, hogy sok szereplőt nem ismertem. Vagy csak keresztnévből nem tudtam azonosítani. Mégis mindannyian hozzájárultak egy mélyen megélt, hosszú és tartalmas művészi és személyes életúthoz.  A végén a rövid bejegyzések és Rima Horton kiegészítése kicist megszorongatta a szívemet is. De összességében ez egy csodálatos nekrológ egy nagyszerű embernek.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 576

Fordította: Németh Dorottya

Fülszöveg:

Alan ​Rickman naplói Emma Thompson előszavával
A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.
Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.
Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.
Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó