Michael Walden: A végtelen város

Kevés sci-fit olvasok, nem is ismerem igazán a zsánert, ellentétben a párommal. Egy „mit olvassak, mit olvassak” tipródásomban ő javasolta Michael Waldent. Félretettem akkor a gondolatot, főként mert az Esthar trilógia túl nagy falatnak tűnt elsőre. Aztán később, amikor a Galaktika Metropolismédia Kiadó jóvoltából felbukkant a Végtelen város című új Walden könyv a radaromon, újra elővettem a korábbi javaslatot. Mégis halogattam-tologattam egy picit, bár a borítója szuperszép. Azonban annyira bizonytalanul mozgok a műfajban, hogy tartottam attól, vajon fogom-e érteni. Így utólag már elmondhatom, hogy világos volt a történetet, teljesen tiszták a fővonalak, de azért a háromnegyedétől erősen kellett koncentrálnom, hogy ne essek ki a cselekményből. Ez azonban nem a könyv hibája, egyszerűen csak más zsánerben vagyok otthon, így a sci-fi olvasóknak egyértelmű utalásokat és összefüggéseket nekem tovább tartott értelmezni. Ugyanakkor annyira nem volt bonyolult, hogy ne ajánljam jó szívvel a kevésbé jártas sci-fi olvasóknak.

A regény majd kétharmada nekem inkább egy kaland-fantasy-nak tűnt, amit egyébként kifejezetten szeretek, úgyhogy simán el is nyelt a történet. Mire váltott az utolsó rész egy időutazásos sience fiction-re, - annak is inkább egy high verziójára - már komolyabb nehézség nélkül benne tudtam maradni, mert megkedveltem a szereplőket és érdekelt a kaland is.

A fülszöveg teljesen jól felvezeti a történetet, valóban három fiatal szövetséges útját követhetjük végig egy városállamokból álló láncon keresztül. Az egymáshoz bonyolultan kapcsolódó városszövetséget csillagkapuk tartják össze, amelyeken a különböző fajok képesek utazni, kereskedni, házasodni. A teljes rendszer átláthatatlan és végtelen nagynak tűnik a benne élők számára. A rendszerben a fajok kiegyensúlyozott kapcsolata látszólagos, a felszín alatt érdekek és szükségek munkálkodnak, amelyek aztán súlyos döntések meghozatalára kényszerítik az utazókat is.

A látszólag jellegtelen, szép de naiv táncos, a népszerűtlen és kotnyeles régész és a meghasonlott lovag egy véletlen folytán válnak utazókká, és a sorsuk egy végtelen pályára áll. A személyes döntéseik nyomán egy egész világ képe formálódik, ami tulajdonképpen egy nagyon izgalmas nézetből világítja meg az emberi civilizációt. Több olyan érdekes filozófiai kérdést is felvet a mű, mint az előre megírt sors, az kazualitás megsértése vagy épp a pillangó-hatás, de ezeket nem boncolgatja, és nem elemzi, csupán a sorok közt olvashatóak.

Jellemző a regényre egyfajta könnyedség. Nem adagolja túl a szerző az információt, nem magyarázza agyon az állításokat, kissé feszes a cselekmény, pergők a párbeszédek, és rövidek a leírások. Volt is egy kis hiányérzetem, én bőven el tudtam volna viselni még 100 oldalt a könyvből. Abszolút tiszta a cselekménye, jól felépítettet és logikus szerkezetű, de a karaktermélyítésben volt még lehetőség.

A világépítés sokrétű és logikus. Van benne sok ismert elem, mégis egyedi és látványos. Walden felépíti a színpadot. Jól láthatóan megrajzolja a tereket, berendezi a városokat, élővé teszi a tájat. Szerettem, hogy a képzeletem tud mire támaszkodni, sok esetben egészen aprólékos környezetrajzot kaptam.

A jellemrajzok már nem sikerültek ennyire jól. Seleina és Corvin esetében jól látható a karakterfejlődés, Gabreel azonban kissé partvonalon maradt. Mindhárom szereplő összetett személyiség, de szerintem a jellemüket jobban ki lehetett volna bontani. Corvin például egy nagyon izgalmas szereplő, de a regényben egyetlen érzelemre épül a motivációja és minden tette. Szerintem őt is, és Gabreelt is lehetett volna még árnyalni.

A regény nyelvezete könnyed, olvasmányos, de a szerző egy egészen új szlenget teremt, amihez nem ártott volna néha egy szószedet. Felismerhetőek ugyan, de minduntalan megakasztott, hogy beazonosítsam mire is utal pontosan. Walden megtekeri az ismert szólásokat is, némelyik egyértelmű volt, másokra nehezebben fordult rá az agyam. (Pl. „nem árulok zsákbamacskát” helyett: „nem zsákoltam darazsat”.)

Szerettem a történetet, főleg az utolsó részeket. A végén még pityeregtem is kicsit, érzelmileg is behúzott a regény. Biztosan olvasok még Waldentől a jövőben.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 296.

Fülszöveg:

Egy táncos, egy révész és egy lovag elindul a tiltott városba. Céljuk, hogy rázárják a tízezer kaput a hódítóra, aki elsőként intézett sikeres támadást a Városlánc központja ellen. Egy titokzatos lény, az Árnyak Királynője üldözi őket, akihez talán több szálon kötődnek, mint ahogy sejtik. Útjuk a sötétség mélyére vezet, ahol a legyőzhetetlen kauzalitás az úr, és minden döntés a legnagyobb árat követeli.
Michael Walden rendhagyó sci-fije, a zsáner határait feszegetve, különleges utazásra hív a másodpercek közötti térbe.
Akit a végtelen város egyszer foglyul ejt, azt nem engedi el soha!

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt