Lina Wolff: Poliglott ​szeretők

Bevallom őszintén, nem ismertem a poliglott szót, ezért teljesen félrevitt a cím. Mielőtt mással is előfordul: a poliglott többnyelvű/többnyelven beszélőt jelent. Ha azt mondom, hogy a cím nem szokványos, akkor tulajdonképpen a tartalmat is leírtam.

A regény három részre bomlik, mindegyik rész énelbeszélő karakternézőpontú, de mindig más a narrátor. Az első részt Ellinor meséli, a középkorú, vidéki nő, aki a szerelmet keresve utazik Stockholmba. A második részt az író Max mondja el, míg a harmadik etapban az olasz Lucrezia köti össze az előző részeket és a szereplőket. A fejezetek nem egy időben játszódnak, de nem is sorrendben. A szerkezet rendhagyó, és önmagában is érdekes.

A mesélők alapvetően szokványos mégis egyedi jellemek. Mindannyian belesimulnak a környezetükbe, de van bennük valami sajátos vonás, ami mégis kiemeli őket. És minden a szerelemről szól. Mindannyian keresik így vagy úgy azt a szeretőt, aki beszél a nyelvükön. Mégis, minél többnyelvű a megtalált kedves, annál kevésbé értik meg egymás beszédét.

A szerző svéd, és ez sok mindent elmond. A regényből kifejezeten hiányzik a környezetleírás. A cselekményvezetés messze nem szabványos, viszont teljesen jellemző az északi irodalomra. A karakterrajzok a monológokban rejlenek, és a legegyszerűbb személyiség is több filozófiai gondolatot fogalmaz meg, mint egy átlagos entellektüel egy normál héten.

A szöveg meglehetősen nyers, nekem kicsit férfiasnak is tűnt, de valószínűleg inkább csak észak-európai stílusjegyekkel dolgozik. Sokkal inkább az érzékekre: látványra, szagokra, és a testre hagyatkozik, mint az érzelmekre. Nyers, nyirkos, és izzadságszagú. Furcsa módon ettől élővé válik. Hétköznapivá és felismerhetővé.

Maga a cselekmény érdekes, és cseppet sem kiszámítható. Az eleje ad egy felütést, de aztán sokfelé elágazik a történet és fogalmam sem volt, hogy merre fog tartani. Izgalmas nézni, ahogy összeáll a kép, és ahogy végül kibomlik a teljes történet.

A végére érve két gondolatot fogalmaztam meg. A Poliglott szeretők egy sajátos irodalmi alkotás, konvenciómentes, egyedi ízvilágú és nagyon svéd. Azoknak szól elsősorban, akik szeretnek kilépni a komfortzónából.

Ugyanakkor a Poliglott szeretők egy himnusz is Michel Houellebecq-hez. A francia író minduntalan előbukkan a sorok közt, néha kritikai észrevételekkel megtűzdelve, máskor rajongó tisztelettel övezve. Nem igazán ismerem Houellebecq műveit, ezért ez nekem keveset jelentett, de biztos vagyok benne, hogy a rajongók érteni fogják a célzásokat.

A könyvet köszönöm szépen a Park Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2024.

Oldalszám: 252.

Ford.: Deres Péter

Fülszöveg:

„Harminchat ​éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek.”

Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy „felbecsülhetetlen értékű”, ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik – egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer – és a patriarchátus – torz működéséről.

Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan – aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek.

Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház