Amber Chen: A ​jádekő sárkánya

Amber Chen első regénye egy csoda. A hazai kiadás az eredeti tükörképe, megjelenésében is gyönyörű. Vad keleti színvilág, sárkány, színes élfestés, belső grafikák a fejezetkezdő oldalakon és a lapok alján. Igazi színpompás, távol-keleti életérzés kézbe venni ezt a könyvet.

Ha a tartalmat kell hasonlítanom, elsőre azt mondanám, hogy Elizabeth Lim. Témájában és stílusában a Hajnalszövőt idézi meg, mégis teljesen más.

Amber Chen egy idegen világot épített fel, ami valahonnét mégis ismerős. A Kilenc sziget képe nekem Japánt hozza be a Nagy Jáde Birodalom árnyékában, amely leginkább Kínára utal. Az antari birodalom legfőbb értéke a technikai vívmányokban rejlik, a szigetek egyik legnagyobb hatalmú szervezete a Mérnöki Szövetség, amelyben természetesen nőknek nem lehet bejárása.

Jing a főszereplő egy modern Mulan, szembemegy a hagyományokkal, férfinak öltözik, kiharcolja helyét a társadalomban, miközben természetesen nő is marad.

Amber Chen világképe komplex, alaposan átgondolt, aprólékosan felépített. Tetszett nekem, az egész steampunk koncepció, léghajókkal, robotokkal, és teafűvel és gyógynövényekkel. Valahogy természetesen fonódott össze a kínai hagyomány és a japán technika idealizált ábrázolása. A keleti társadalomrajz, a hagyományos női-férfi szerepek, a császárság mintájára felépülő hierarchia mind-mind ismerős, mégis más, mint amiről eddig olvastunk. Van benne egy cseppnyi sajátos aroma, ami kifejezetten a szerzőre jellemző.

A regény érzelmi íve a másik olyan vonal, ami szerintem Chen sajátja. Különösebb intimitás nélkül, valami szemérmes álca alatt egy nagyon erős és drámai kapcsolatot épít fel a két főszereplő közt. Észre sem vesszük és már teljesen bevonódtunk Jing és a Főparancsnok fia Je-jang kimondatlan kapcsolatába. Az eltérő társadalmi rétegből származó főhősök romantikus érzelmei azonban nem csak társadalmi akadályokba ütköznek. Jing belső vívódásai pedig szerintem a felnőtt olvasókat is elgondolkodtatják.

A mellékszereplők közül nekem kiemelkedett Je-kang jellemfejlődése és szerepvállalásai, de minden mellékszereplő fogaskerékszerűen illeszkedett a történet egészéhez. A nem hagyományos szerepköröket a két főszereplő hozta, különösen Je-jang akinek sokszorosan árnyalt a jelleme, és nem is tiszta teljesen a hős-képe. Időnkét nehéz eldönteni, hogy melyik klasszikus fantasy szerepkört tölti be a történetben. Nekem egyénként szerintem ez tetszett a legjobban.

Abszolút kortalan ez a regény, lehet young adult, de felnőtt fantasy is, kidolgozott világépítése és érzelmi összetettsége miatt megérint minden olvasót. A függővég pedig borzalmasan behívja a folytatást, úgyhogy remélem mihamarabb érkezik a következő részt.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 536

Fordította: Herman Alexandra

Fülszöveg:

A ​18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. A férfi mérnöki titkairól szóló napló és a bérgyilkos által hátrahagyott jáde medál segítségével Jing egészen a fővárosban található Mérnöki Szövetségig követi a nyomokat. Addig a helyig, ahol egykor apja olyan sok időt töltött. Jing eltökélt szándéka, hogy felderíti, miért vette üldözőbe valaki az apját, annak ellenére, hogy a férfi a csendes életet választotta a hírnév és a vagyon helyett.

Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, amiben váratlan segítséget kap Aogija Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől. Apja hírneve célponttá teszi Jinget, akinek fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Minden csak bonyolultabb lesz, mikor a herceggel való kapcsolata egyre kuszább lesz, és akiről Jing sejti, hogy sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint azt gondolná.

A Szövetségben elrejtett titkok éppoly halálosak lehetnek, mint az általuk épített fegyverek – és mivel élete és szülőföldje jövője forog kockán, Jing nem tudja, kiben bízzon. Megbosszulhatja-e az apját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy mindennel, amiért ő valaha kiállt, vagy ő lesz a következő legnagyobb fegyvertervező?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Andrea O'Lacy: Lady ​Anna Bell

Andrea O'Lacy debütáló regénye a megjelenésében is egészen kivételes. Az Álomgyár Kiadónak amúgy is nagyon szépek a keménytáblás könyvei, és ez a kötet különösen jól sikerült. Az, hogy a fedlapon Palotás Petra ajánlása szerepel már csak hab a tortán. Izgalmas nyitány egy hazai történelmi romantikus szerzőnek. A cím maga nem túl ötletes, de az alcím annál kifejezőbb.

A közvetlenül a „Bridgerton-korszak” után játszódó régenskori történet címszereplője Lady Anna Bell valóban két világ közt ragad. Rögtön a regény felütésében kiderül ennek oka, és mondhatom a szerző ebben kifejezetten szókimondó volt. Általában nem jellemző sem az ennyire nyers (és valós) helyzetkép, sem a kompenzálásnak ez a vállfaja, mégis, tekintve a kor őrültségeit, elképzelhető egy cseléd ilyenforma „karrierje”.

Anna egy váratlan döntésnek köszönhetően háziszolgából örökössé avanzsál, ám lelkében és tetteiben nehezen nő fel a feladathoz. A helyzetet nehezíti, hogy pártfogója Lady Margaret Stanley a szomszéd birtokon élő jóképű ámde lobbanékony természetű márkira és családjára bízza a lányt.

A szerző aprólékosan felépítette a világképét, és bár szokatlan a megoldás, ami a hősnőt a ladyk közé emeli, nagyon jól ábrázolja a döntés következményeit és a társadalmi rendek átjárhatatlanságát. Részletgazdag eszköztárral mutatja be a szolgálók nyelvezetét, Anna helyzetét és lelki vívódását, valamint a helyzet szülte természetes reakciókat és berögzült szokásokat. Nagyon tetszett az, ahogy a szerző elmeséli, és láttatja Anna helykeresését.

A regény nyelvezete teljesen jó, elkülönülnek a szereplők „hangjai”, gördülékeny, olvasmányos és őszinte írás. Nincs feleslegesen cizellálva a szöveg, mégis pontos.

A főhősnő jelleme is teljesen rendben volt, néha kicsit karcos, és a szolgálóléthez kevéssé igazodó a modora, de helyén volt a szíve és ez sokat számított.

A másik főhős Gabriel már nem ennyire egyértelműen pozitív szereplő. Ugyan érthető valamelyest a folyamatos ingerültsége és a főúri voltából fakadó felsőbbrendűsége, de engem legtöbbször idegesített. Sokkal inkább kisfiús, mint férfias az állandó sértődöttségével, bizalmatlanságával és önközpontúságával. Legtöbbször a szerelme helyett önmagát helyezte előtérbe, még a lány számára nehéz helyzeteket is csak tovább nehezítette, szóval nem volt egy megbízható váll, amely segít megtartani a világ súlyát.

Gabriel jelleméből fakadóan maga a cselekmény is számtalan felesleges fordulattal lett ágasbogas. Ha a két szereplő őszinte, és a férfi elég állhatatos sokkal jobban követhető a történet és kevésbé fárasztó az állandó konfliktus. Mondom ezt úgy, hogy a történet alapja és a cselekmény fő váza amúgy tetszett. Szerintem ez esetben a kevesebb határozottan több lehetett volna. Már csak azért is, mert a cselekmény fordulatai helyett egy kicsit lassabb történetmeséléssel sokkal jobban ki lehetett volna bontani az amúgy remek világépítést, és Gabriel jellemére is ráfért volna némi kozmetika.

A mellékszereplők szintén jól árnyaltak, sőt azt vettem észre, hogy önmagukban is érdekesek és szívesen olvasnám a történeteiket részletesebben is. Adam volt az abszolút kedvencem a humorával és szókimondásával.

A történet vége nem hagyományos, sőt alapvetően eltér a szokott történelmi-romantikus regények nagyívű, epilógusoktól dagadó befejezéseitől, ami miatt volt egy kis hiányérzetem, de megértettem, hogy miért volt szükséges a késleltetett lezárás.

Nagyon-nagyon sok jó megoldás, ügyes írói eszköz van a regényben, amitől csodás első megjelenés lesz, és szívesen fogom olvasni a szerző következő munkáját.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 352 oldal

Fülszöveg:

Anna Bell, a szelíd, kíváncsi, mély érzésű cselédlány váratlanul a nemesek világában találja magát. Féktelen tudásszomja és borotvaéles esze révén hamar beilleszkedik – erre szükség is van, hiszen származását titkolnia kell. Azonban apró-cseprő botlásai okoznak némi problémát…

Lord Gabriel Devereux született arisztokrata, ízig-vérig úriember. Lobbanékony természete gyakran sodorja kellemetlen helyzetekbe, de nemes lelke, egyenes jelleme átsegíti a nehézségeken. Egy nap egy fiatal lányt pillant meg a tóparton, és ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Anna és Gabriel óvatosan bimbózó szerelme viszontagságokkal, indulatokkal, ármányokkal, félreértésekkel és drámákkal teli úton bontakozik ki.

Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó szenvedélyes, korhűen megfestett és magával ragadó romantikus regényéből kiderül, hogy vissza lehet-e térni a földre, ha egyszer már a menny kapujában álldogált az ember.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk!

A kamaszkor (kívülről) a világ egyik legizgalmasabb dolga. Megfejthetetlenül bonyolult, végtelenül egyszerű, két szóban összefoglalható: „nemá”, „haggyámá” időszak. Különösen nehéz meghatározni annyira, hogy már az életkort is nehéz belőni. Mitől gyerek, hol kiskamasz, mikortól pimasz kamasz, és húszévesen vajon még nagykamasz? Nagyon sok éve dolgozom velük, én különböző szerepekben, ők a szokott módokon, mégsem unom meg soha, de nem is tudom, mert egyik ilyen, másik olyan, sohasem egyforma. A leginkább differenciált életszakasz, amelyben minden egyed határozottan különböző.

Ecsédi Orsolya valószínűleg ismeri a kamaszokat, ráadásul gyakran ír nekik. Eddig csak a „Juli ​vagyok, könyvmoly” című ifjúsági regényét olvastam, de abból is lejött, hogy tudja miről beszél. Vagy inkább kinek.

Pedig a kamasz líra nehéz ügy. Nemcsak az életkori sajátosságok miatt, hanem azért is, mert majd minden nagykamasz verset ír, és nemigen lehet konkurálni velük. Ecsédi Orsolya nem teszi, igaz a versei nem is nagykamaszoknak szólnak. Ilyen szempontból egy kicsit csalódtam is, szerettem volna elmerülni a karcos-drámás ifjúkori lélekben. Ezek a versek azonban inkább általános iskolások költeményei, de nekik egész tágan kicsiktől a nagyokig. Itt egy dínó, ott egy farsang, megint máshol némi szerelem. Tulajdonképpen minden, ami eszébe juthat a kis gondolkodóknak. A legváratlanabb, legviccesebb és legkomolyabb módokon.

Mégsem gyermekversek. Sokkal inkább az énkeresés, az önismeret kezdő lépései, és a világ működésének felfedezése. Közben pedig az egész egy játék. Színes eleven, és egyedi hangulatú. Vidáman töprengő, mókás, könnyed, és mégis teli van nagy kérdésekkel.

Szabálytalan versek, de szabályosan különbözőek. Van, aminek elsőre felismerhető a ritmusa, van aminek másodjára sem, egyik rímes, másik nem annyira. Nekem a kedvencem a mindenhogyan formabontó Banda című költemény. Legjobban talán ez fejezi ki kamaszlét okos pimaszságát.

Az egyik legszebb vers a gyűjteményből a „Közel-közel” ami jópofa is a Star Wars-os utalások miatt, és ebben találtam meg a legjobban tetsző képet: a „portól hártya nő a nap szívén”. A legjátékosabb talán a „Pályaválasztás” című szószedet. A legszerelmesebb pedig a Te és én. Sokféle „leg” van a kötetben.

A kivitelezés izgalmas, szerettem az eltérő lapokat, Schall Eszter grafikáit, és a színeket. Nagyon jó ahogy időnként megtörik egy-egy vers a más színű oldalon. Itt még fehér ott már drapp, megint máshol narancssárga.

Klasszak a versekkel együtt élő rajzok, nekem persze a macska Karma a kedvencem, (mi más?) na jó talán még a Boszorkák. Viszont nem tetszett a könyv szellőssége. Ugyan értem miért történt így, mégis zavartak az üres lapok.

Összességében azt kell mondjam tetszett a kötet, persze nem vagyok szakértő, nem tudom a kamaszlélek, hogy viszonyul hozzá, mindenesetre egy próbát megér(ne). Minden kamaszcsőszt arra biztatok, mutassa meg ezeket a verseket az általa őrzött egyednek. Hátha.

A könyvet köszönöm szépen a Móra Kiadónak!

Alexandra Potter: Egy negyvenes balfék vallomásai

Negyvenes balfékként megtaláltam a tökéletes olvasmányt. Ugyan a „pöffeszkedő családosok” táborát erősítem 46 évesen egy párral és két macskával kiegészülve, de az összes többi pont pipa. Tulajdonképpen szingliként is éltem eleget ahhoz, hogy megkapjam a tiszteletbeli jelvényt, így minden pont megvan. De nem is ez a lényeg, mert a könyv minden nemszingli, nem negyvenes balféknek is A Tökéletes Olvasmány.

Alexandra Potter második magyar nyelven megjelent regénye vidám színvilágú, de meglehetősen semleges borítót kapott. Ugyan a fülszövegből lehetett következtetni, de valahogy mégsem számítottam ennyire jó könyve.

Mondhatnám, hogy ez egy könnyed, laza olvasmány a negyvenes éveit kezdő, hirtelen szinglivé váló Nell csetlés-botlásairól, és igaz is lenne. Mégis fajsúlyos mert erőteljesen átjön a lélektani oldala és a ütős a mondanivalója.

Szól mindazoknak akiknek teli van a tűsarkújuk a napi pozitív facebook/instagram lózungokkal, akik eltévedtek az önsegítés rögös útján, vagy csak unják már mások tökéletes életét bámulni 0-24-ben.

A főszereplő egy váratlan szakítást követően települ vissza Londonba a napfényes Kaliforniából. A vállalkozása tönkremegy, nincs munkája, sem lakása, sem partiképes, mutogatható vőlegénye. Ez egyenként is durva, hát még együttesen.

Tapasztalatból mondom az emberek megküzdési stratégiái sokkal jobban működnek a huszon- harmincas éveinkben, mint negyven felett. A sarkokban leselkedő depresszió valahogy hatékonyabban megtalálja az életközépben járókat, ráadásul egy üveg bor esetenként sokkal jobb választásnak tűnik, mint elindulni bárhova.

Nell fantasztikus. Nemcsak amiatt, hogy felveszi a kesztyűt, hanem azért is ahogy megszűri a tapasztalatokat. Nála azt hiszem csak az újdonsült barátnője Tücsök menőbb, aki nyolcvan évesen már nem fél semmitől. Kettejük köré pedig számtalan barát és kaland gyűlik, akik és amik amik segítenek feldolgozni a nem is olyan borzasztó helyzetet, mert mindig kiderül, hogy a tükör olykor homályos, és a szomszéd fűje sem sokkal zöldebb.

A regényben különösen jó, hogy nem erőlteti, de gyakorolja az elengedést, az önmagán nevető humort, és a hálaadást, még akkor is, ha az nem pont olyan ahogy azt a nagykönyvben megírták.

Az egyetlen, amiben hiányt éreztem a vége volt, valahogy nagyobb katarzist vártam, bár őszintén szólva a befejezés illett a könyv egészéhez, mégis úgy éreztem, hogy Nell megérdemli az igazi happyendet. Így sem rossz, csak többre volt hivatott.

Ez egy nagyon szerethető, és elgondolkodtató történet, amelyben az összes édes, szomorú és vicces dühítő és nevetséges érzés ismerős.

Nagyon szépen köszönöm az élményt a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 504

Fordította: Ács Eleonóra

Fülszöveg:

Ismerd meg Nellt! Az élete kész káosz.

A tökéletes Instagram-profilok világában igazi balféknek érzi magát. Miután felbontja az eljegyzését a vőlegényével, és a napsütötte Kaliforniából a mindig esős Londonba költözik, rádöbben, hogy negyven fölött nem is olyan könnyű újrakezdeni… Vagy mégis?

Nell titokban saját podcastot indít, és barátra lel a nyolcvanas éveiben járó vagány özvegyben, Tücsökben, a dolgok pedig kezdenek más megvilágításba kerülni. Elhatározza, hogy ideje kezébe vennie a sorsát, de mindenekelőtt tartozik egy vallomással…

Alexandra Potter sziporkázó regénye hol megnevetett, hol könnyeket csal a szemünkbe. De ami a legfontosabb: emlékeztet, hogy sosem vagyunk egyedül a kétségeinkkel és a problémáinkkal.

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Amanda Geard: A holdkapu

Ez a könyv egy csodálatos utazás vad ismeretlen vidékekre.

Órákkal az utolsó oldal után is csak nézek magam elé, és a történet jár a fejemben. Rengeteg gondolat kavarog bennem, nehezen engedem el a szereplőket, és magát a regényt is. Kivételes és izgalmas ugyanakkor nagyon érzelmes olvasmány volt.

A könyv külalakja is egészen egyedi, egy pompás színkavalkád, mely megidézi Tasmánia háborítatlan élővilágát, ugyanakkor a történet gazdaságára is utal.

Nehéz meghatározni a regény műfaját. Ha innét nézem, egy romantikus történet vagy családregény, onnét inkább történelmi fikció némi thrilleres beütéssel, máshonnét talán kalandregény. Ahogy az élet is egy nagy kaland. Máskor a balladai betétek miatt inkább a szépirodalom határmezsgyéjének tűnik, de könnyen érthető, jól olvasható, gördülékeny mégis szép nyelvezetű.

A történet három nőről szól, akik mindannyian erős karakterek, teli fájdalommal, emlékkel, és szeretettel. Bár kevés köztük a hasonlóság, mégis nagyon sok a közös bennük. Grace egy előkelő angol lány, aki a II. világháború előestéjén érkezik Tasmániába mindössze 16 évesen. A festőművész Willow a hetvenes évek elején-közepén ifjú házas Tasmániában, a harmincas éveiben járó Libby pedig a kétezres évek elején elején érkezik meg Londonban. Eltérő időkben, eltérő sorsok, mégis összefonódnak ahogy a szaszafrászfa gyökerei a Holdkapu mellett.

A regény elején nehéz is volt olvasnom, folyton összezavart a három idősík, de a közepén már azt vettem észre, hogy automatikusan váltok a nevek alapján. Bár elég sok a szereplő, mindannyian karakteresek annyira, hogy nem okozott gondot megjegyeznem „ki kivel van”.

Nehéz megmondanom ki volt a kedvencem. Elsőre Grace-t mondanám be, mert hatalmas ereje volt, és minden nehezítő körülmény ellenére is kedves tudott maradni. De aztán inkább Libby jut eszembe, aki túlnőtt önmagán. És persze ott van Willow is, aki végül megszabadul a múlt árnyaitól. A mellékszereplők közt is ugyanilyen nehéz döntenem. Ugyanakkor teljesen biztos, hogy a negatív szereplők annyira unszimpatikusak, hogy bottal sem szeretném őket megpiszkálni. Bár összességében árnyaltak a szereplők, még sincs igazán feloldozás, sőt a büntetés is kifejezetten jogosnak tűnik.

A cselekmény izgalmasan csavarodik új utakra. Sokszor gondoltam azt, hogy látom merre visz, aztán mégis meglepődtem. Nem szerteágazó, vagy különösebben bonyolult, de egyszerűségében is tud meglepetéseket okozni.

Nem tudom melyik helyszín volt szebb, Tasmánia vagy Írország. Biztosan szívesen átléptem volna a vízesés alatt, de a lila hangával borított domboldal legalább annyira csodás lehet. Mindkét táj helyett kapott a bakancslistámon és szívesen olvastam volna többet róluk.

Azt hiszem leginkább a regény hangulata ragadott meg, és az a rengeteg érzelem, ami felszínre tört olvasás közbe. Voltam dühös, szomorú, meglepett, de örültem és nevettem is. Nagyon jó élmény volt. Köszönöm szépen a @Libri-nek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 572
Fordította: Bosnyák Gabriella

Fülszöveg:

Lebilicselő ​történet szerelemről, háborúról és egy három generáción átívelő rejtélyről. 1939. A második világháború elől menekülve Grace, az előkelő angol lány a gyönyörű, ám borzasztóan rideg gardedámja, Rose kíséretében elhagyja hazáját, hogy a világ másik végén fekvő Tasmaniába utazzon a nagybátyjához. A vadon és az óceán szépsége, valamint a jóképű ír szomszéd, Daniel hatására Grace lassanként kinyílik, és elkezd élni. Amikor azonban a férfi bevonul a hadseregbe, és a csatatérre készül, borzalmas titkot hagy maga mögött, amely örökre összeköti hármójuk sorsát.

1975. Willow és a férje váratlanul egy elhagyatott házat örököl a tasman tengerparton. Elképzelésük sincs arról, ki hagyhatta rájuk az örökséget. Elhatározzák, hogy kiderítik, ki volt a titokzatos épület korábbi tulajdonosa, s egy olyan rejtélyre bukkannak, amely alapjaiban változtatja meg az életüket.

2004. Libby elől az anyja, Willow egész életében eltitkolta az apja tragikus halálának körülményeit. Egy megfakult fénykép azonban feltépi a régi sebet, és arra készteti a lányt, hogy befejezze a nyomozást, amit az apja majd harminc évvel korábban kezdett el. Pedig vannak olyan titkok, amelyekre jobb, ha nem derül fény…

A regény megvásárolható itt: Booklove

Vörösmarty Mihály · Dargay Attila · Dér Adrienn: Tündéri ​küldetés

Gyermekkoromból az első könyv amire emlékszem az a Csongor és Tünde nagy alakú, szürke vászonkötéses kiadása. Ez volt ez első és talán az utolsó könyv, amit tönkretettem, mert telerajzoltam a lapjait. Mondjuk nem lett olyan szép, mint ahogy Dargay Attila és Máli Csaba rajzolta meg.

Az eredeti történetet bevallom őszintén nem olvastam bár ahogy maga a szöveg és a fülszöveg utal rá, hogy a Vörösmarty mű is az Árgyélus Királyfi és Tündérszép Ilona című népmesén alapul, amit pedig még gyerekkoromban olvastam. Azonban attól ez a történet több, mozgalmasabb és viccesebb is.

A történetmesélésben lehetetlen nem felismerni Vörösmartyt mégsem régies, arról Dér Adrienn gondoskodott. Könnyen érthető jól követhető, de veretes a szövegezés.

A könyv képei megszólalnak. Dragay Attila nem tudott kevesebb lenni önmagánál. A Vuk, a Szaffi és az Erdő Kapitánya hangulatát idéző képek mégis sajátosak, csak ehhez a történethez köthetőek. A lapok többsége az én ízlésemhez kicsit sötét tónusú, bár nyilván a történet jó része erdőben játszódik, mégis ez a hangulatot kicsit komorrá teszi.

Szerencsére a három ördögfióka és a paraszti világot megtestesítő Balga és Ilma derűt hoz az amúgy szép tündérmesébe, és enyhíti annak magasztosságát. Életszerűvé és vidámmá teszik az eredetileg elég fennköltnek ható tündérmesét.

Tünde alakja a magyar népmesei világ központi figurája a csodaszép tündérkirálylány, az elérhetetlen álom, míg Csongor hétköznapi, úgy is, hogy királyfi. A néppel együtt halad előre az álma után, amit a nő testesít meg. Sok ebben a képben a mondanivaló, de nem szeretném különösebben elemezgetni. A lényeg, hogy nemcsak szép ez a mesekönyv, hanem tartalmas és csodacuki is. Most nagyon várom, hogy megnézhessem a rajzfilmet.

A könyvet köszönöm szépen a Móra Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 64
Illusztrálta: Dargay Attila, Máli Csaba

Fülszöveg:

Mesekönyv a mozifilm képeivel! Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde drámájából Dargay Attila ötlete nyomán egész estés animációs film készült. A film forgatókönyvét felhasználva Dér Adrienn varázslatban és humorban gazdag mesét írt Csongor és Tünde viszontagságokkal teli egymásra találásáról.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Lauren Appelbaum: Büszkeség ​és szingli élet

A „Büszkeség és Balítélet” az egyik kedvenc történetem, szerintem a lehető legtöbb verzióját olvastam, vagy megnéztem. Ezért a General Press Kiadó újdonságai közt megjelenő „Büszkeség és szingli élet” című könyv azonnal megragadta a figyelmemet. Vicces a címe és a borítója is tetszik. Egyszerű, letisztult, mégis kifejező.

Az, hogy a szerző Laura Appelbaum is imádja Jane Austen klasszikusát, nem volt kérdés. Nyilvánvalóan a Bridget Jones-t is szereti, mert arányaiban talán ez utóbbiból több volt a történetben, mint a híres elődjéből. Ami nem volt hátrány, én mindkettőt szeretem. Ezen kívül egy erőteljes jelenet erejéig felbukkant az indiai „Mátkaság és Regényélet” című film életérzése, és egy mondatban a Bridgerton család is befutott a végére, csak hogy minden híres(ebb) előd meglegyen. Így összességében ez a regény a feldolgozások feldolgozása.

A történetvezetés teljesen Bridget Jones-os, azaz az eredetinél mozgalmasabb, több szereplővel operál, ezért talán pörgősebb is, ugyanakkor egy nyomvonalon haladó klasszikus romantikus történet. Könnyen olvasható, gördülékeny és bájos. Ha magát a cselekményt nézzük teljesen szerethető és üde a regény.

A szerző igyekezett jól megfogni a szereplőket, de néhol ez egy kissé látványosra sikerült. Az Elizabeth modern alteregójaként megjelenő Rachel rettenetes karakter. Valószínűleg leképezi a mai amerikai irodistalányokat.

A zsidó családból származó, de a zsidóságát legfeljebb a JDate zsidó párkereső oldalon kiélő Rachel annyira önelégült és idegesítő, hogy folyton kilökött a történetből. Ugyanakkor a borzalmas jelleme mégis képes fejlődést mutatni, ami sokkal erősebben hat, mint Elizabeth Bennett karakterfejlődése. Időnként úgy érzetem Rachel egész karaktere egy fricska. Egy válasz az önsegítő könyvek énközpontúságára. Vagy egy görbe tükör az Instagram nemzedéknek. És mégsem tudtam igazán hibáztatni, részben mert a családja is olyan amilyen, másrészt eddig mert rajta kívül gyakorlatilag senki nem vállalt felelősséget a tetteiért, még a piedesztálra emelt nővére Jane sem. Egyébként Jane és az anyukájuk is borzasztóan hozta az eredeti karaktereket, Rachel anyukáját cseppet sem éreztem túlzónak Mrs Bennetthez képes. Természetesen pont annyira idegesítő és bosszantó volt, de ez a klasszikus történetben is érdekes színfolt.

Christopher Butkus a furcsa neve ellenére Mr. Darcy. Pont annyira szerethető és éppen annyira (nem) karakteres mint az eredetije. Persze vannak mindenféle jótettei és elhatározásai mégis nekem itt is ott is egy sodródó karakter, főként a szerelem csapásirányában halad aktuálisan megfelelve a szerelme által támasztott kihívásoknak.

A mellékszereplők szintén többszörösen árnyaltak és hézagosak. Valószínűleg több jellemhibájukkal találkozunk, mint ahánnyal pozitívummal, ugyanakkor elgondolkodtató volt nekem az, hogy tényleg ilyen ghostingoló, kigúnyoló, és felszínes nemzedék vagyunk. Kár értünk.

Összességében nekem tetszett a történet, csak Rachel miatt nem volt komfortos az olvasás.

A könyvet köszönöm szépen a General Press Könyvkiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 320

Fordította: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.
Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.
Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Elizabeth Lim: A ​hajnalszövő (A hajnalszövő 1.)

Elizabeth Lim-től eddig a „Fénytörések” című „Sorsfordító” regényt olvastam, ami az egyik kedvencem a sorozatból. Már abból az egy könyvből kiderült számomra, hogy a japán-amerikai szerző tehetséges meseszövő. A Hajnalszövő pedig az egyik legjobb távol-keleti gyökerű fantasy amit valaha olvastam. Spoiler: elragadtatott értékelés következik, meg sem próbálom tagadni.

Már a megjelenése is gyönyörű a Hajnalszövőnek. Kékesen-lilásan-rózsaszínesen sajátos színvilágú, az élfestése pedig nekem különösen tetszik, nem túldíszített, mégis erőteljes. Alapvetően nem vagyok oda ezekért a színekért, ráadásul a távol-kelet nekem sárga és piros, mégis csodaszép lett így és teljes a cím és a borító egysége.

De az egész történet olyan, mint egy gazdagon hímzett kínai selyem. Egységes, részleteiben mégis aprólékos, gyönyörűen kidolgozott munka. Minden fénynél mást mutat, de mindenhogy csodálatos. Nagyon erős a világépítése, úgy is, hogy nem viszi el a hangsúlyt a cselekményről. Épít az ismert mesékre, a keleti világ hagyományaira, és a történelemre is, mégis egészen egyedi. Kicsit kínai, kicsit perzsa, de főként nagyon misztikus és tökéletesen egyben van. Pont, mint a regény elején a részletgazdag térkép, ami az apróságokban is száz csodát rejt.

A cselekmény is mozgalmas, és egy vonalon halad, amit én nagyon szeretek. Nincsenek nagy ugrások szerteágazó történetszálak, de mégis izgalmas és érdekes tud maradni. Az egész egyértelműen A-ból B-be halad, és nagyjából látható hova tart, de mégis akadnak meglepetések és váratlan fordulatok. Mintha csak bizonyítani akarná az írónő, hogy nem kell túlbonyolítani ahhoz egy cselekményt, hogy fenn tudja tartani az érdeklődést.

A főszereplők hamar kedvenccé váltak. Maiaban életre kel Mulan minden merészsége, de magában hordozza a keleti nők csendes finomságát, keménységét és állhatatosságát. Bár látja a császárság minden árnyát, mégsem kérdőjelezi meg egyszer sem a hatalmát. Egy igazi erős, hagyománytisztelő és okos szereplő, akinek azért akadnak hibái is. A férfi főszereplő ugyanígy sokszorosan árnyalt, izgalmas a háttértörténete és a gyengeségeivel is rendkívül szerethető. Az E/1-es narráció Maia szemszögéből mesél a birodalomról, a varázslatról a családról a kihívásokról és a szerelemről.

Az első perctől berántott az olvasás és faltam a lapokat, most viszont a függővéggel együtt hagyott egy hatalmas űrt a regényt, úgyhogy egy darabig csak néztem magam elé, hogy jó, de most mit olvassak?

Szóval imádtam ezt a történetet. Nagyon várom a folytatást, és szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket.

Köszönöm szépen az élményt a Menő Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 536

Fordította: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság.

Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott…

Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu