Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton (Véres Balaton 4.)

Zajácz D. Zoltán munkásságát eddig nem igazán tudtam megismerni. Könyvtárosként természetes nekem, hogy elsősorban kölcsönzöm azoknak a szerzőknek a műveit, akiktől még nem olvastam, de Zajáczot kb. lehetetlen kölcsönözni. Egyik kötete sincs sokáig a polcokon, mindenhol hosszú várólisták, folyamatos harcok a kölcsönzésért, és rendre felmerül a kérdés, kinek „fontosabb” most épp hazavinnie.

Viszont nagyon érdekelt, főként miután láttam a Könyvhéten is a szerzőt övező figyelmet. Szerencsére a GeneralPress Kiadó támogatta a törekvésem, és elküldte nekem a Moszkva Balaton című kötetet. Így esett, hogy a negyedik résszel kezdtem a sort.

Első oldalaktól kezdve magával ragadott a regény hangulata. A nyolcvanas évek légköre, a késői szocializmus kissé poros, mégis nosztalgikusan ismerős díszletei annyira hitelesen kelnek életre, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna gyermekkoromba. A regény történetének idején 8 éves voltam, és pontosan emlékszem a balatoni nyarakra, a kocka ladákra, a szalagos magnók recsegésére, a szocreál betonlakások hangulatára. Ez a könyv valami egészen különleges módon idézte meg számomra ezt a kort.

A cím alapján ugyan kicsit több balatoni életérzést vártam, de ezt hamar megbocsátottam, hiszen egyenesen elutazhattam Moszkvába – abba a Szovjetunióba, ami nekem mindig is egy mitikus mesének tűnt. Az én korosztályom már nem tapasztalta, csupán hallott a kemény diktatúráról (vagy inkább félkemény), ezért mondjuk megélni nem szeretném, de azért borzasztóan érdekes volt róla olvasni.

A szereplők szintén sokszínűek és emlékezetesek. Bogdán István Sztyopa, a tipikus magyar rendőr mintakép. Kicsit fásult, de abszolút elkötelezett, megbízható és megvesztegethetetlen. Máté és Laura viszont sokkal modernebb figurák – legalábbis az én generációmhoz közelebb állók. Különösen Laura karaktere volt izgalmas: okos, lendületes, és kitartó – de számomra néha talán túlságosan is „megérzésekre” építő. Néha úgy tűnt nekem, hogy felesleges az egész nyomozás, elég, ha Laura leül a varázsgömbje mellé és kitalál mindent. Pedig Irina munkája és a szovjet rendőrség működése, belső rendszere kifejezetten érdekes volt. A támogató és gátló urambátyám viszonyok tényszerű megmutatása szintén nagyon tetszett, főként mert tényszerű, nem utalgat, hanem kimondja a valóságot.

A bűntény maga valahogy kevésbé volt érdekes. Nagyjából ki tudtam találni sajnos az egyik szál megoldását, a másik kicsit szövevényesebb volt, de összességében nem éreztem azt az átütő krimiélményt, amit a sorozat népszerűsége alapján vártam. De talán ez csak annak köszönhető, hogy nem az elejétől követtem a történetfolyamot, ezért úgy gondolom, hogy az elejétől kedve fogom megismerkedni a Véres Balaton sorozattal, hogy összefüggéseiben is lássam a teljes képet.

A Moszkva Balaton számomra így is az év egyik legizgalmasabb felfedezése lett. Egy könyv egyszerre nosztalgikus, mégis élő a regény. Nem hittem, hogy sikerül a fotelből megidéznem a kora gyermekéveimet egyetlen jól megírt krimi segítségével.

Az élményt ezúton is köszönöm a szerzőnek és a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 284

Fülszöveg:

„Zajácz D. Zoltán krimijei hiteles időutazások a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára.” Nyáry Krisztián

1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától.
Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Madarász Éva: Veronika ​kisasszony

Könyvheti szerzeményem volt Madarász Éva új regénye, a Veronika kisasszony, egyenesen a MenőKönyvek Kiadó standjáról zsákmányoltam. Korábban már olvastam a szerzőtől a „Hullámvasutat” ami egy modern magyar ifjúság regényi, így azt gondoltam, nagy meglepetések nem fognak érni. Tévedtem. Bár a borító és az élfestés elsőre nem idézi a régi pöttyös könyvek nosztalgikus hangulatát, a történet mégis határozottan egy igazi, békebeli lányregényként indul.

Szinte láttam magam előtt a Kertész Erzsébet- és Szabó Magda-regényekből ismert karaktereket: határozott, szépséges, okos és kedves nőalakokat. Ilyen Fényes Veronika is, a fiatal pályakezdő nevelőnő, aki a pesti, tehetős zsidó Kern családhoz szegődik, hogy a három Kern kisasszony – Hanna, Anni és Fanni – nevelését segítse. A huszadik század hajnalán, a Varázs utcai polgári házban kényelmes és modern életet él a család, amelybe Veronika meglepően gyorsan beilleszkedik.

A történet első szakasza egy szerethető, kedves, andalító lányregény korhű hangulattal. Bemutatja Budapest nagypolgári világát, a gazdag családok helyzetét és az leánynevelés kérdéseit. Kicsit talán csillámporos is az életérzés, de éppen ez adja a báját. Aztán egy váratlan fordulattal előkerülnek Brunszvik Teréz grófnő levelei a padlás egy rejtett zugából, és alapjaiban változtatják meg a regény dinamikáját. Az idillt hamar felváltja az izgalom, és a kaland.

A levelek felbukkanását követően Veronika kisasszony és női szövetségesei nyomozásba kezdenek, amely egészen Abbáziáig vezeti őket, az első világháború küszöbén. A tengerparti városka békéje mögött már ott húzódik a háborús feszültség, miközben a hölgyek különös kalandokba keverednek, és az olvasó csak kapkodja a fejét a fordulatok között.

Különösen izgalmas az, ahogy a regényben valós történelmi tények és a szerzői fantázia egymásba fonódnak. A nagyapa, Kern Máté valóban dolgozott Brunszvik Teréz első kisdedóvójában, az „angyalkertben”. Hogy valóban leveleztek-e, vagy hogy a levelek története ennyire kalandos volt-e, azt nem tudom, - mindenesetre a regény forrásként jelöli meg Brunszvik Teréz leveleit és naplóit - de az biztos, hogy a regény nyomán megelevenedik egy rendkívüli nő életútja is, akinek a nyomdokában már egy következő generáció bontogatja szárnyait.

A regény hátterének érdekessége, hogy a forrásként megjelöl Őrláng füzetekben egy másik szereplő neve is felbukkan. Madarász Éva így legalább három történelmi személynek állít emléket, miközben a szöveg kalandos, izgalmas, korhű és végig lendületes marad.

A befejezés azonban kicsit előre szalad, és szomorkássá teszi az amúgy nagyon vidám pörgős regényt. Persze megértettem a miérteket, de talán érdemesebb lett volna a folytatásokra tartogatni a jövőképet. Szerintem néhány rész még simán beleférne a Veronika Kisasszony kalandjai szériába.

A Veronika kisasszony nehezen sorolható be egyetlen műfajba: lehetne történelmi kalandregény, történelmi romantikus vagy akár klasszikus lányregény is – de talán ez mindegy is. A lényeg, hogy ez a regény egy kivételes olvasmányélmény: olvasmányos, tanulságos, sokszínű és lebilincselően szép.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 312

Fülszöveg:

Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág.
Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor – mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk – az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény.

Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna.

Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai.
Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben…
… mert élni csak merészen érdemes!

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu