Laura Wood: Megigézve

    Laura Wood neve nem teljesen ismeretlen a hazai könyvpiacon, de én eddig még nem olvastam tőle. Bevallom, volt némi fenntartásom, hiszen mostanában minden második regény varázslattal próbál hódítani. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy az írónő egészen másképp közelítette meg a témát. Elképesztően profi módon, éppen annyi tündérport szórt a történetre, hogy az a valóság és a mese határán egyensúlyozzon. Ha akarom, elhiszem, ha nem, akkor is működik – a cseppnyi bűbáj épp annyira van jelen, hogy elvarázsoljon, de ne csorduljon túl.

    A regény női főhőse, Clementine Monroe igazi hús-vér karakter. Múltbéli traumái, hibái és az izgalmas, összetett családi háttere mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nehéz legyen számára párkapcsolatot kialakítani. Olvasás közben elgondolkodtam azon, hogy a harmincas éveinkre szinte mind eljutunk idáig. Mennyivel egyszerűbb tizennyolc évesen szerelembe esni!

    Clemmie azonban nem adja fel, és esélyt ad a sorsnak és a varázslatnak.

    Theo, a rocksztár, akit Clemmie gondjaira bíznak, szintén hordozza a maga sebeit. Más traumákból fakadnak, mint a lányéi, de ugyanúgy alakítják a személyiségét. Theo mégis végtelenül kedves és alázatos figura, aki az élet minden apró mozzanatára odafigyel. Ez a tulajdonsága azonnal megnyerte magának.

    A történetet azonban leginkább Clemmie családi háttere teszi igazán különlegessé. A három lánytestvér, az anyjuk és a közös apjuk olyan, mintha egy hippikommunát alkotnának, jó értelemben. Színesek, különbözőek, vidámak, és bár nem minden kapcsolatuk felhőtlen, a szeretet mindent áthat. Na jó, talán nem mindent.

    A regény másik nagy erőssége a humor. Rengeteget nevettem olvasás közben, különösen a helyzetkomikumokon és a testvérek közötti adok-kapok párbeszédeken. Ezekből visszaköszönt a szeretetteljes, de folyamatosan froclizó testvéri dinamika, amit annyira könnyű szeretni.

    A Megigézve tipikusan az a regény volt, amit leültem és elolvastam. Kifejezetten gördülékeny a szövege, haladós, és annyira jó olvasni, hogy eszembe sem jutott letenni.

    Vannak napok amikor semmi másra nincs szükség, mint valami könnyed bájos olvasmányra. A „Megigézve” című Laura Wood regény pont ilyen. Egy iszonyú aranyos szivárványszínű vattacukor robbanás. Egy igazi nyári napsütéses kis csoda, némi borúval és talán egy-két zivatarral. Nagyon szerettem a hangulatát.

    A regényt köszönöm szépen a Magnólia Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Magnólia Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 416 old
Ford.: Németh Luca Anna

Fülszöveg:

Clementine Monroe, mondjuk úgy, nincs jó passzban. A volt pasija megcsalta, majd szakított vele. Kirúgták az álommunkahelyéről. És hamarosan a lakását is el fogja veszíteni.
Vigaszul nővére és húga siet a segítségére: Clemmie poharába némi alkoholt, az életébe pedig egy kis varázslatot csempésznek. Életre keltik ugyanis gyerekkoruk egyik rituáléját, a szakító bűbájt, amelynek keretében három dolgot kívánnak neki: egy egyéjszakás kalandot, egy munkát, amit szeret csinálni, és egy lelki társat.
Mégis mi sülhet el rosszul?
Nem sokkal később Clemmie legnagyobb meglepetésére összejön élete első egyéjszakás kalandja, és egy új munka is várja: hat hétig kell vigyáznia korunk egyik leghíresebb és leghelyesebb zenészére, Theo Eliottra. Ráadásul a világ végén, egy gyönyörű tengerparti házban.
Azonban hiába hangzik a feladat álomszerűen, ez Clemmie számára valóságos rémálom. Egy öregedőfélben lévő rockzenész lányaként pontosan tudja, mivel jár a sztárok élete, és köszöni, ő nem kér belőle. Az élete már Theo nélkül is maga a megtestesült katasztrófa.
Az együtt töltött nyári heteket azonban különös varázslat lengi be, és lassan Theóról is kiderül, hogy talán mégsem az a tipikus rocksztár. Vajon Clemmie meg tud birkózni a múlt árnyaival, és le tud számolni az előítéleteivel? A tét nem kisebb, mint hogy valóra váljon minden kívánsága.

A kötet megvásárolható itt: Agave Könyvek