Margaret Atwood neve nekem főleg a Szolgálólány meséjét jelenti, bár őszintén megvallva azt is csak képregényben olvastam. Épp ideje volt, hogy közelebbről is megismerkedjek a 85 éves kanadai írónő munkásságával, bár valószínűleg nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezzem, hogy ha látványra kell választanom, mindenképpen ezt a kötetet veszem először kézbe. Szerintem az eddig megjelent Atwood könyvek közül a legszebb borítójú.
Az Elveszve a rengetegben című könyv egy novelláskötet. Némiképp keretes szerkezetű, három fő részből áll, az első és az utolsó rész a Rendbomlásban megismert párról Nellről és Tigről szól. Bár én már csak öregkorukban találkoztam a főszereplőkkel ebben a kötetben teljesen átjött hogy Nell és Tig leginkább Margaret és Graeme azaz Atwood és nemrég elhunyt férje.
A könyv novellái változatos témákat dolgoznak fel, mégis egységes hangulatot teremtenek. Egyes történetek realista, szinte hétköznapi helyzetekből indulnak, mások a fantasztikum, a groteszk vagy a szatíra felé hajlanak. Visszatérő motívum a veszteség, az öregedés és az idő múlásával járó kiszolgáltatottság. Ugyanakkor Atwood soha nem válik szentimentálissá: elbeszéléseit áthatja az a sajátos irónia és a szarkazmus, amely miatt a legkomorabb történetekben is felvillan a váratlan humor. Nekem egyszerre volt fájdalmas, szomorkás és vicces a kötet, és tényleg nem is nagyon tudom részekre bontani, annyira egyben van, még akkor is ha idős kanadai katonatisztek és testrabló csigák, vagy űrlények sorjáznak egymás után a lapokon.
A kötet erőssége az atmoszféra-teremtés. Atwood néhány oldal alatt képes olyan világot felépíteni, amelyben teljesen elmerülünk: legyen az egy hétköznapi otthon, egy groteszk társadalmi közeg vagy egy idegen világ. Mindegyik történet mögött ott rejlik a lassú elmúlás. Újra és újra felbukkan a kérdés, hogy viselkedjünk az élet végén, mi az ami igazán fontos, és hogyan lehet megküzdeni a veszteségekkel.
Nem minden novella egyformán erős. Vannak olyan szövegek, amelyek inkább csak hangulatok, és vannak olyanok is, amelyek szinte egy regénnyel érnek fel. Ez a váltakozás azonban nem gyengíti, inkább gazdagítja az összképet: a kötet egészében a sokféleség és az emberi tapasztalatok változatossága áll előtérben.
Összességében az Elveszve a rengetegben erős kezdés az Atwood-életműhöz. Mivel azonban a Rendbomlás megelőzi érdemes talán azzal kezdeni ha már novellákkal indítunk. Ez a könyv nem könnyed olvasmány, inkább lassú, elmélyülést igénylő szövegek gyűjteménye, amely különösen azoknak szól, akik szeretnek a sorok között olvasni, és értékelik a finom iróniát, a nyelvi gazdagságot és a mélyebb emberi igazságokat. Atwood novellái egyszerre szólnak az elmúlásról és a túlélésről, a veszteségekről és az emberi kitartásról.
Köszönöm szépen az élményt a Jelenkor Kiadó-nak.
Adatok:
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 352
Ford.: Csonka Ágnes
Fülszöveg:
Legújabb novelláskötetében Margaret Atwood az elrohanó emberi élet örömeire és fájdalmaira, a mindennapok abszurditására mutat rá. Az én gonosz anyám című elbeszélés a fantasztikum elemeit sem nélkülözve ábrázol egy különleges anya-lánya kapcsolatot; a Metempszichózis, avagy a lélek utazása egy éticsigává átlényegült nő meghökkentő története; A halott interjújában pedig nem mással beszélget a Margaret Atwood nevű kérdező, mint a disztópia nagymesterével, George Orwellel. Az elbeszélésgyűjtemény központjában mégis az a hét történet áll, amelyek a Rendbomlás című kötetből már ismert házaspár életét követik tovább. A megözvegyült Nell mindennapjairól szóló novellák a szeretett társ hiányával és az időskori kiszolgáltatottsággal való küzdelem mégsem egészen reményvesztett történetei.
Miközben Atwood fanyar utalásokat tesz világunk jelentős társadalmi és politikai ügyeire, érzelmek széles skáláját váltja ki belőlünk. Meghatódva, fel-felnevetve vagy épp elkeseredve figyeljük, ahogy szereplői a veszteségek és az emlékezés rengetegében tévelyegnek.
„Nem fogadjuk el a gondolatot, hogy csupán maréknyi por marad belőlünk, ezért szeretnénk inkább szavakká átváltozni. Lélegzetté mások szájában.”
Miközben Atwood fanyar utalásokat tesz világunk jelentős társadalmi és politikai ügyeire, érzelmek széles skáláját váltja ki belőlünk. Meghatódva, fel-felnevetve vagy épp elkeseredve figyeljük, ahogy szereplői a veszteségek és az emlékezés rengetegében tévelyegnek.
„Nem fogadjuk el a gondolatot, hogy csupán maréknyi por marad belőlünk, ezért szeretnénk inkább szavakká átváltozni. Lélegzetté mások szájában.”
A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház