Tina Köpke Elátkozott ​lelkünk (Hunting Souls 2.)

    A Hunting Souls első része kilóra megvett magának. Nemcsak gyönyörű a borítója és az élfestése, de a hangulata és a világépítése is elképesztő. Tina Köpke nem finomkodik: morbid humorral, mégis nagy érzékenységgel rajzolja meg a zombilány és a kissé fura, ámde bájos családja, valamint a szomszédban élő vadászklán történetét. Az egész duológiának van egy kis Wednesday-utóíze, de egyáltalán nem zavaró – inkább otthonos, ismerős érzést ad.

    Az Elátkozott lelkünk ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt, de a körülmények alapvetően megváltoznak. Egy tragikus baleset rávilágít arra, milyen sebezhető Tate emberként, és ez nemcsak a Katrinával való kapcsolatát befolyásolja, hanem a nyomozást is új irányba tereli. Kettejük viszonya újra megreked: a közös átok összetartja őket, de a köztük lévő távolság lassan szakadékká mélyül.

    Közben pedig a külvilágban is minden felgyorsul: a zombik egyre szaporodnak, a Halál egyre türelmetlenebb, és a két család kénytelen összefogni, hogy megállítsák azt, aki a háttérből mozgatja a szálakat.

    Ez a rész jóval pörgősebb, mint az első, ugyanakkor megőrizte annak érzelmi mélységét. A romantikus szál erősebb, de nem tolakodó – sőt, a történet legemberibb pillanatait hozza. Régóta nem pityeregtem könyvön, de itt volt egy pont, ahol őszintén elérzékenyültem.

    A szereplők is kifejezetten jól felépítettek. Katrina, Lynn és a családjuk nagy kedvencemmé vált, de Jess és Isabelle is megkedveltem, míg Tate szüleit és a vadászokat… hát, nem annyira. Érdekes volt a főgonosz kiléte és motivációja is – a végére valahogy az egész történet összeállt.

    Ha az első részből hiányoltam az akciót, most megkaptam. Amit ott a szerző a világépítésre fordított, az itt teljesen meghálálta magát: ebben a kötetben már nem kellett sokat magyarázni, minden a helyén volt, és a történet viszonylag gyorsan, gördülékenyen haladt. Azért „viszonylag”, mert az érzelmi gócokból most sem volt hiány – de ezt egyáltalán nem bántam.

    Ami igazán megfogott, az továbbra is a regény különös világa: a vámpír–boszorkány–vérfarkas–zombi patchwork család morbid, mégis szerethető mindennapjai, Katrina sötét szarkazmusa és az a furcsa, „otthonos” borzongás, ami minden oldalon ott bujkál. Köpke úgy tud játszani a groteszkkel, hogy közben az emberek tűnnek nehezebb esetnek, mint maguk a szörnyek.

    Az Elátkozott lelkünk számomra méltó folytatása lett a sorozatnak – érzelmesebb, keményebb, mégis végtelenül szórakoztató. A Hunting Souls duológia nemcsak az egyik kedvencem lett, hanem a könyvespolcom éke is.

    Köszönöm az élményt a @MenőKönyvek-nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 416

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Fülszöveg:

Katrina Smythe élőhalott szíve újra hevesen dobog. A szenvedélytől és a szerettei iránti folyamatos aggódástól sokkal emberibbé válik, mint amennyivel ki tudna békülni. Emberi és természetfeletti énje nemcsak belül feszül egymásnak. Egyre gyakoribbak az élőholtak támadásai, sorra tűnnek el az emberek, Katrina nyomozása pedig megreked – úgy látszik, itt már a Halál sem segít. A független és dacos Katrinának szembesülnie kell saját határaival. Embernek és természetfelettinek szövetségre kell lépni, hogy az élet és halál rendje visszaálljon.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu