Nagyon vártam Szántó Dániel fantasyjét, hiszen a szerző krimijeit kifejezetten kedvelem. A feszes, pörgős történetvezetés, a több szálon futó nyomozások és a kifejezetten a szerzőre jellemző csavaros észjárás miatt mindig nehéz letenni a könyveit. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit tud kezdeni egy ennyire más műfajjal. A Doriánt viszonylag hamar el is olvastam, de azt azért nem mondanám, hogy ugyanúgy „csúszott”, mint a szerző eddigi regényei. Nyilván a műfajváltásnak is van ebben szerepe, hiszen egy fantasy egészen másfajta történetvezetést és világépítést igényel, mégis úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek a ritmusa jóval lassabb annál, mint amit megszoktam a szerzőtől. Többször leült a történet, és több figyelmet igényelt tőlem, mint a korábbi jóval bonyolultabb, több szálon futó nyomozós regények. Talán éppen ezért volt az az érzésem, hogy az író időnként egy kicsit túlmagyarázta azt a történetet, amely alapvetően egy jól követhető, nagyjából egy nyomvonalon haladó cselekményre épül.
A másik dolog, ami végig foglalkoztatott olvasás közben, az a nagyon erős „The Lord of the Rings” -hatás. Szerintem a Dorián tulajdonképpen egy Gyűrűk ura-retelling, még akkor is, ha ez természetesen nincs kimondva. Rengeteg az áthallás, és bár a történetben vannak újszerű elemek, és nem minden mozzanat volt ismerős, a főbb vonalak számomra nagyon erősen Tolkien világát idézték.
Dorián, a főszereplő egy anititünde, aki éppen a nemes faj legjobb tulajdonságaival nem rendelkezik, mégis kiválasztottá válik. Hogy ez mennyire szerencsés számára, az már más kérdés, hiszen a kiválasztottság legalább annyi problémát hoz az életébe, mint amennyi jót. Barátjával, Rowenával indul útnak, akit a szerző – a szokásához híven – a történet felére tulajdonképpen „táppénzre küld”, de végül azért fontos szerepet kap.
Útközben újabb társak csatlakoznak hozzájuk, amivel a történet egy klasszikus társas küldetéssé alakul. A szereplőket alapvetően kedveltem. Mindannyian kissé ellentmondásos figurák, akik nem mindig határozottak sem az érzéseiket, sem a céljaikat illetően. De hát, ha belegondolunk, valahol mindannyian ilyenek vagyunk, úgyhogy ezt nem is feltétlenül róttam fel nekik.
A cselekmény maga egyébként izgalmas, de nekem nagyon hiányzott belőle az a csavaros gondolkodás, amit Szántó Dániel krimijeiben annyira szeretek. Persze lehet, hogy ebben én is hibás vagyok, hiszen a szerző korábbi könyvei után egyszerűen mást vártam. Végig kerestem azt a nagy fordulatot, amire az eddigi regényei alapján számítottam, és amikor végül megérkezett, kisebbnek éreztem, mint amire addigra felkészültem.
Talán ezért maradt bennem egy kis hiányérzet a könyv befejezése után. Ettől függetlenül érdekes kirándulás volt számomra Szántó Dániel fantasyvilágába, és kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a történetet. A Dorián számomra nem hozta ugyanazt az élményt, mint a szerző krimijei, de egyértelműen érdekel, mit tartogat a folytatás.
Adatok:
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 426
Fülszöveg:
Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.
A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.
Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?
No comments:
Post a Comment