Déri Szilvia kovászos könyve külalakra nagyon szép, ráadásul tudja azt is, ami a többinek eddig nem sikerült: rávett a kovászkészítésre. Nem véletlenül halogattam évekig, Nekem oltári macerának tűnt etetgetni, méregetni, kelesztgetni. A kenyér árának brutális emelkedésével aztán rászoktunk az élesztős kenyér sütésre. Innét már csak egy ugrás volt a kovászos kenyér, de kellett hozzá a szakmai útmutatás.
Maga a készítés folyamata számomra egyszerre volt bonyolult kémiai laborkísérlet és biológiai hadviselés. Minden este majd minden este és reggel, az alaptermészetemtől teljesen eltérően egy spatulával egy dunsztosüveg felett álltam, a leharcolt mérlegem felett és óvatosan öntözgettem a lisztet, és a vizet. Bennem semmi módszeresség és következetesség nincs, úgyhogy már maga az feladatnak bizonyult, hogy ne felejtsem el megetetni a kovászállatot. A macskáimat valószínűleg életben tudnám tartani, ha nem etetné őket a férjem, de mondjuk ők hangosan jelzik, ha bajuk van, míg a kovász maximum összeszottyad és büdös lesz. De ilyen időnként mással is történik a hűtőben. Szóval igen, életben tartani a trutyit, komoly kihívás volt.
Az a fajta 20 éve gyakorló háziasszony vagyok, akit nem tanítottak meg semmire jóformán, úgyhogy teljesen fogalmatlanul főzök, mégis valahogy többnyire sikerül ehetőt készítenem. Igen ám, de pont ezért 20 éve kezdőnek számítok és elképzelésem sincs mit akar azzal mondani egy szakácskönyv, hogy szép buborékos legyen a kovászom. Vajon 5 buborék már szépnek számít? Vagy 12 kell hozzá? Ilyen és ehhez hasonló dilemmák találtak rám lépten-nyomon a konyhamérleg felett bámulva a barna trutyinak kinéző trutyit, úgyhogy végül is elmondható, hogy filozófiai kérdés is lett a végére a művelet. Esküszöm néha úgy láttam magam, mint a fehérköpenyes kémikusokat a lombikok közt, miközben nagyjából fültől fülig lisztesen toporogtam a konyhapult előtt. Mindegy. A párom többször megjegyezte, hogy talán mégiscsak egyszerűbb lenne az élesztő, de én a frissen olvasott könyvvel elhessegettem, na majd meglátja 8-10 nap múlva, mikor az erőtől duzzadó kovászommal odarittyentem az első kenyerem…
Teljesen rám jellemző módon, nyilván nem a hülyéknek is érthető kenyér alapreceptet szedtem elő, hah... nem én a diszkalkuliás, természetesen átváltottam az élesztő/kovász mennyiséget, kivontam megszoroztam köbgyököt számoltam, elkészítettem a gyökérkenyerem, majd betettem a hűtőbe éjszakára. Reggel aztán elolvastam a könyvben, az idevágó részt, miszerint 21 fok alatt a kovász nem csinál semmit, jelesül meg sem kel. Úgyhogy kidobás helyett sütöttem egy csoffadt valamit. A férj szépen legyűrte (mondjuk nem mosolygott hozzá) aztán megkért, hogy ilyet többet ne alkossak. Persze maradt kovász, meg még ötletem is, úgyhogy nekiláttam egy hagyományos kenyérnek. Ez már klasszisokkal jobb lett, valószínűleg az íze kárpótol is a belefeccelt fél vasárnapért, de azért nem vagyok meggyőzve arról, hogy én ezt hetente kétszer el akarom követni.
A könyvből tehát elsajátítottam a kovászkészítést, minden apró fortélyával együtt. Sajnos az alapreceptek kimaradtak a gyűjteményből. Sok izgalmas ügy van, de mi egyszerű falusi népek vagyunk, nálunk a kenyér az só, víz, liszt, élesztő max olaj (esetleg kovász). A szárított paradicsom még beleférhet de a fahéjas, kakaós, fetás és írós-mézes kenyerekkel mehetnék az árokpartra. Tudom, hogy így érdekesebb a könyv, de jó lett volna néhány hagyományos recept is, mert miközben egyszerű kenyérreceptet keresgéltem, felfedeztem, hogy ahány ház annyi kovász és annyi kovászos recept. A végére teljesen bele is zavarodtam a lehetőségekbe.
A cím által sugalmazott édes receptek közül nem próbáltam még. A kakaós csiga, a málnás tekercs és a lángos határozottan vonz, de még nem volt olyan, hogy a kelesztéshez szükséges időt itthon töltsem.
Szeretem a @HVG_könyvek Kiadó szakácskönyveit. Egy ideje már Gennaro Contaldo: Pasta perfetto! könyvéből főzőm a bolognai szószt, és nagyon szeretjük. Ha rámjön a fogyókúra (elég sokszor) akkor előszedem Kovács Helga: Cukormentes sütemények című könyvét. Mindegyik szép, ízléses és nagyon hasznos. Remélem Déri Szilvia könyve ugyanilyen népszerű lesz nálunk.
Adatok:
Kiadó: HVG Könyvek
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 164
Fülszöveg:
ÉDES, FOSZLÓS, KOVÁSZOS – A kalandvágyó kovászolók nélkülözhetetlen könyve
Valljuk be, a frissen sült kelt tészta illata mindenkit rabul ejt. Legyen az túrós batyu, pizzás tekercs vagy egyszerű, ám gyönyörűen fonott kalács, babka vagy barhesz. Ha eddig igyekeztünk egészségtudatosan élni és önmegtartóztatást gyakoroltunk, ám cserébe éjszaka óriás kakaós csigával álmodtunk, most végre bűntudat nélkül valóra válthatjuk Déri Szilvia, Házisáfrány receptjei segítségével. Elegendő az élesztő helyett kovászt használnunk, hiszen az így érlelt, fermentált tésztából sokkal egészségesebb, könnyebben emészthető süteményeket készíthetünk.
És mire számíthatunk még, ha kicsit több időt áldozznk a kovászos kelt tészta készítésére? Elképesztően gazdag ízvilágra, ínycsiklandó, édes és sós foszlós puhaságra; kovászból készült ropogtatni valókra és az örökké éhes barátok elismerő pillantásaira.
„Nagyszerű dolog a kovászolás és a japán tangzhongtechnika keresztezése, mert egyszerre kapunk egészséges, pihepuha és hosszan eltartható pékárukat. Ez lehet az otthon sütés jövője!”
Szabadfi Szabolcs
Szabi, a pék
No comments:
Post a Comment