David Attenborough: Egy ​élet a bolygónkon

David Attenborough valószínűleg a világ 8. csodája. Nem tudok róla elfogulatlanul beszélni, mert elképesztő az életműve, a tenni akarása, az, ahogy a természet nagyköveteként minden fórumon felszólal a környezet védelme érdekében és az meg főként, hogy mindezt kilencvenen túl is felvállalja.

Nem tudom mennyire volt előrejelzés vagy jóslat, de a 2020-ban kiadott „Egy élet a bolygónkon” című könyv bekezdése az ukrajnai Pripjaty városáról szól, és lám most Ukrajnában újra bizonyítja az emberiség hogy milyen keveset ér a természet, a hatalom, a vagyon és a politikai erő ellenében. Hogy olyan szempontokról, mint az emberi élet védelme már ne is beszéljek. Újra és újra bebizonyosodik hogy a világ legkártékonyabb élőénye az ember.

A két legfontosabb gondolat, amit ebből a könyvből tanultam az meg a biodiverzitás fontossága és a környezetért való kollektív felelősség volt. Ugyan mindkettőről hallottam már korábban mégis itt értettem meg igazán, hogy miért rendkívül fontos a az élőhelyek sokszínűsége, és hogy valójában mindenkin múlik az, hogy a Földön az ember meddig fog élni. Az író szerint (szerintem is) a Föld meg fogja oldani nélkülünk is a fennmaradását, mi viszont nem igazán fogjuk túlélni önmagunkat, önmagunk hatásait.

Döbbenetes, hogy Attenborough még 94 évesen is könyvet ír és filmet készít a fajok fennmaradásáról, miközben a korai utódok arra sem képesek, hogy ne dobják el a saját szemetüket az utcán. Azt, hogy esetleg másét felszedjék már nem is várja el senki.

A kötet három nagy egységből áll. Az első részben a szerző saját élettörténete alapján veszi végig a természeti környezet változásait. 1937-től 2020-ig a népesség robbanásszerű növekedése 31 %-al csökkentette a Földön az érintetlen területeket, és kb 150 milliomodrésszel növelte a (durván másfélszeresére) a légkör széndioxid tartalmát. 63 év alatt 5,5 milliárddal több ember lett a bolygón, nemrég pedig megszületett a 8 miliárdodik gyermek is. Ha belegondolunk egy embernyi életidő alatt elképesztő változások történtek, és a természeti egyensúly napjainkra végképp felborulni látszik.

Minden időbeni mérföldkő egy-egy természetvédelmi téma is. Attenborough szót ejt a túlhalászatról, az esőerdők letarolásáról, a bálnavadászatról, a pálmaültetvényekről, és a felmelegedésről is. Az okok és természeti bűntények végül szépen felvezetik a második részben évtizedekre bontott jövőképet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az olvasó pontosan tudja vizualizálni a rá váró jövőt a könyvben felsorakoztatott tények alapján. Kevés időnk van, mielőtt bekövetkezik a hatodik tömeges kihalás.

Végül a harmadik részben a megoldások kerülnek előtérbe, és bár fontos az újrahasznosítás, és a kreatív megoldások, valójában egyszerű döntéseket kell meghoznunk, és egyszerű lépéseket kell megtennünk. Kevesebb húst enni, napenergiát használni, helyit vásárolni, növényt termeszteni (igen még erkélyen is), és végül ültetni, ültetni, ültetni. Teret adni a természetnek, ha vízszintesen nem megy, akkor függőlegesen.

Végtelenül fontosnak érzem ezt a könyvet, sajnos tudom, hogy jelenleg az oktatás- és általában a gazdaságpolitika nem feltétlenül kedvez annak, hogy a természetvédelemről azon a szinten beszéljünk ahogy Attenborough teszi, de minden szülőnek ismernie kellene ezt a könyvet és a gyermekeit eszerint kellene felnevelni, mert nekik már nem lesz jövőjük a Földön, ha az életünket így folytatjuk.

Bár a könyv sok negatív tényt sorol fel, Attenborough azért optimista az emberiséggel kapcsolatban. Szerzőtársával Jonnie Hughes-el csodálatos hangnemben, végig érdekesen, szinte ítélkezés nélkül ír a környezet állapotáról és védelméről, és elérik, a könyv minden mondata fontos legyen.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 306
Fordította: Makovecz Benjámin

Fülszöveg:

Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.
Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.
Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.
Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.
Csak akarnunk kell.
Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.
A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/david_attenborough.egy-elet-a-bolygonkon.html