A szörnyetegek nem az ágy alatt laknak, de az álmaidra vadásznak. …
Sam Brennan az egyik legrosszabb
rémálom Bostonban. Érzéketlen, magabiztos, jégszívű, és nincsenek erkölcsi korlátai,
sem félelmei. Megközelíthetetlen és érzéketlen. Rejtély, hogy gazdag és okos Aisling
aki bárkit megkaphatna, miért épp őt akarja. Biztosan van némi önsorsrontás is
az elérhetetlenségben rejlő kihívás mögött. Főként mert Sam soha nem rejti véka
alá, hogy mit gondol a lányról és az érzelmeiről. Vagy általában az érzelmekről.
Sam Brennan története valójában már
a „Sparrow”-ban elkezdődik. Nemcsak a miatt, mert először kisfiúként ott
találkozunk vele, hanem azért is, mert szülei és nevelőszülei élettörténete
erősen befolyásolja a személyisége kialakulását. Sam szörnyetegeit elsőkét az
anyja teremtette meg, de végsősoron ő maga nevelte fel és etette őket.
A Sparrow-ban megismert kíváncsi
kisfiú árvaságon, drogokon és elhagyatottságon nevelt hidegszívű rosszfiúvá
válik. Keményebb mint Troy Brennan és hidegebb mint Cillian Fitzpatrick.
Életétének néhány mozzanatát már
felvillanásszerűen láttuk a sorozat előzményköteteiben is, de első ránézésre valahogy
mégis kedvesebbnek tűnt, mint ahogy ez a regény bemutatja.
Aisling Fitzpatrick elsőrendű született
mártír. Nem elég, hogy ő jelenti a családja gerincét, még azt is eltűri majd 30
évesen, hogy a családja férfitagjai akadályozzák a szerelmi életét. Így csak
messziről csodálja a csodálatra amúgy teljesen méltatlan rosszfiút. A
viszonzatlan szerelem összes mélységét megjárja, mígnem ráébred, hogy talán
többet érdemel.
Az önmaga farkába harapó kígyó
elvén működő Aisling abszolút fárasztó karakternek tűnik az elején, de
szerencsére, mint később kiderül van gerince, valószínűleg erősebb tartással,
mint bárki másnak a szereplők közül. Pedig olyan nevek vannak a stáblistában
mint Sparrow Brennan vagy épp Cillian Fiztpartrick. Szóval erős jellemből sok
van a regényben, és ahogy az lenni szokott nem is félnek beleszólni a
főszereplők életébe, bár azért a cselekményt mégis Sam és Aisling alakítja
elsősorban.
L. J. Shen emeli a tétet. Ebben a
regényben már valódi vér is folyik. Ugyanakkor mégsem annyira megrázó, mint a
„Vadító” vagy a „Vagány”. Sam nekem nagyon szimpatikus volt, amellett hogy egy
tuskó, nem volt igazán kegyetlen, és viszonylag hamar felismerte, hogy mit
érez.
A „Szörnyeteg” hamisítatlan
maffiaregény, cselekményét tekintve talán a
legkeményebb Shen összes regénye közül de érzelmileg kevésbé fájdalmas.
Ez a kötet szépen illeszkedik a „Boston Belles” sorozatba (még mindig azt
hiszem, hogy a sorozatcím a 4 barátnő után a Bostoni Szépségek, a Bostoni Bikák
helyett), sem a karaktertípusok, sem a cselekmény maga nem ugrik ki, de
teljesen szerethető. A 4. résztől Emmabelle személyisége miatt teljesen mást
várok, és nagyon-nagyon szeretném már most olvasni. Aki szereti L.J. Shen
regényeit, vagy most kezd velük ismerkedni, és szívesen olvas a romantikus-erotikus
kategóriában, szerintem szeretni fogja ezt a regényt is.
No comments:
Post a Comment