Isida Só: Macskát ​receptre

Cicarajongó vagyok, és tudom, hogy nagyon sok macskás japán regény van mostanában, azonban nekem ez volt az első. A Libri új „Macskát receptre” című távol-keleti regénye a harmonikus színvilágával fogott meg elsőre, de a témája is izgalmasnak tűnt. Őszintén, jó sok munka van egy kisállattal, milyen pszichológus az, aki plusz problémát ír fel egy betegnek? Hát…japán.

Elképeszt engem, hogy mennyire macskarajongó a szigetország. Persze vannak a történelemben bőven olyan helyek, ahol hasonló macskakultuszok voltak, de akkor is, Japán modernkori fejlettségéhez és az ott élők szabálykövető életviteléhez nekem nem igazán illenek a cseppet sem hagyománytisztelő és kiszámítható macskuszok. Ez egy igazi ellentmondás, de mindig vidám leszek tőle, mert értékelem, ahogy a japánok hagyják magukat kibillenteni a komfortzónájukból

A regényben öt, illetve inkább hat történet van lazán felfűzve. A hatodik a kerettörténet, ami mindegyik epizódon végigfut egy-egy gondolat erejéig, de igazából csak a végére áll össze.

Minden történet egy-egy szívmelengető novella az emberi lélek fáradtságáról. A páciensek olyan modernkori nyavalyákkal küzdenek, amik mindannyiunknak ismerősek. A túlhajtottság, a megfelelési kényszer, a családon belüli kapcsolatok szétesése, az odafigyelés hiánya mind szorongáshoz vezetnek. Ugyan saját magamon is felismerem időnként ezeket, de eddig még sohasem gondoltam gyógyírként a macskákra. Mondjuk lehet amiatt, hogy nekem is van kettő, és még sohasem gyűrt le a szorongás. Nos, elképzelhető, hogy van összefüggés.

Több mint 10 éve valaki a kezembe nyomta az első macskámat. A kis vörös gombolyag előtt még csak nem is szerettem különösebben a cicákat, azóta viszont már kettő boldogít. Isida Só regényében körülbelül ugyanaz a helyzet. Nyau doktor, és a kissé dölyfös asszisztense gyógymódként macskát ír fel a gyanútlan pácienseknek, akik minden esetben hazaviszik a különböző fajtájú és korú kedvenceket. És ahogy a macskák megmelegednek az otthonokban valahogy a gondozóik számára is felderül a világ.

A regény műfaja mágikus realizmus. Megvan benne a könnyedség, de a felszín alatt meghúzódik némi szomorúság is. A japán mértéktartás jegyében nincsenek különösebb érzelmi drámák, mégis meg-megkarcolja a szívünket. Egyszerre megmosolyogtató és elgondolkodtató.

Érdekesek a könyvben felbukkanó embertípusok és a sajátos viselkedési formáik. Az ordítozó főnök, a hajbókoló alkalmazott, a férfiasságát hangsúlyozó családfő, vagy az érzelmi távolságot tartó anya. Minél több távol-keleti történetet olvasok annál ismerősebbek ezek a karakterek.

Nagyon sok speciálisan japán vonás van a könyvben, de a mondanivalója nemzetközi: Legyen cicátok! Ha van (vagy ha nincs), olvassátok el ez a könyvet, érdemes.

Köszönöm szépen az élményt a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 280
Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Fülszöveg:

Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.

Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.

A regény megvásárolható itt: Booklove