Viccet félretéve nehéz humor
nélkül írni erről a regényről. John Scalzi nálam elsőre betalált ezzel a
regénnyel főként azért, mert összerakta. Van egy bődületes marhaság, ami még
gyerekmesének is gyenge (bár időről időre megpróbálkoznak vele), és Scalzi
ebből csinált egy (látszólag) tényirodalommal alátámasztott
tudományos-fantasztikus művet. Ugyan az utószóból kiderül, hogy inkább
fantasztikus, mint tudományos, de engem a laikust simán felültet az
álinformációs hintára. Én elhiszem, hogy sajtból van. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy jó sok tény és információs is van a regényben.
Amiket én például nem tudtam. Ráadásul az utószóban a szerző szépen szét is
válogatja az igazat és a hamisat egymástól. Sokat megtudtam a holdkőzetekről, a
Hold működéséről, és persze a sajtról is. (Nem feltélenül a sajt gasztronómiai
értékeiről.)
A regény szerkezete a
Függetlenség Napjára hajaz. Random vágóképekben egymástól független szereplők
történeteire felfűzve meséli el a sztorit, csak itt sokkal kevésbé kapcsolódnak
össze szálak, mint a filmnél. Mégis szépen, pontosan, különböző aspektusokból
bemutatva levezeti, hogy mi történik akkor, ha egyik napról a másikra sajtból
lesz a Hold. Hogy viszonyul hozzá a NASA, a politikus, az örömlány, a kocsmázó
értelmiségi, az összefüggés elméleteket gyártó youtuber, az író, az elnök. Mit
reagál a politika, a gazdaság és a hétköznapi ember.
Nekem nagyon szórakoztató
volt. Nem mindent értettem, ami fizika
és csillagászat, merthogy analfabéta vagyok, de a lényeget szépen, pontosan
elmagyarázta. Szuperül felépítette az összefüggéseket, és alaposan végig gondolta
a társadalmi hatásokat (amiket sokkal simábban felfogtam) és a jövőképet.
Bármennyire is komornak kellett volna lennie a végkövetkeztetéseknek, tett bele
egyrészt egy könnyed humort, másrészt pedig egy-egy érzelmes kapcsolatot,
amitől feloldódott az egész. Az egyes történetek nem értek igazán össze (csak
itt-ott), az adagolásuk, illetve a helyük a történetben azonban az egész pozitív
hangulatot mederben tartották.
Néhány szereplő teljesen
felismerhető volt, egyikhez-másikhoz majdnem nevet is tudtam társítani, mások
csak egy-egy kategóriát személyesítettek meg. Nagyon jó volt ebben John Scalzi.
Viszonylag kevés leírással pontosan elkapott egy-egy embertípust vagy szakmát.
Pillanatok alatt bemutattatta a forgatókönyvírót, a kiégett rockzenészt, a
gazdag élvhajhászt, és az úrhajóst. Mégsem lett senki paneles, vagy tipikus.
A „Hold az égen” nekem beavatás
volt. Most olvastam először Scalzit. ráadásul mindjárt egy lazán szerveződő
trilógia harmadik darabjával futottam össze. Megvett magának a pali. Gyorsan haladtam,
sok információt raktam el magamnak télire, és nevetgéltem, meg dúdolgattam
persze. Vidám olvasás volt.
Köszönöm szépen a könyvet az Agave Könyvek Kiadónak.
Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 336 old
Ford: Sárpátki Ádám, Farkas István, Pék Zoltán, Tót Barbara
Fülszöveg:
A HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.
Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!
No comments:
Post a Comment