Nem vagyok elkötelezett Vi Keeland rajongó. Olvastam pár korábbi regényét, és tetszettek is, de valahogy nem igazán nyúltak nálam mélyre. Ráadásul különösebben thriller olvasó sem vagyok, úgyhogy voltak kétségeim, de mindenekelőtt borzasztóan érdekelt az, hogy milyen az, amikor egy megrögzött romantikus író műfajt vált. Nos bravúros.
A regény főszereplője Meredith pszichiáter, aki egy szörnyű balesetben elveszítette egy családtagját. A veszteség, a bűntudat és a gyász sajátos keverékéből képtelen továbblépni, mindaddig míg egy nap meg nem látja a baleset másik áldozatának hozzátartozóját Gabrielt. Meredith elindul a férfi után, bár maga sem tudja, hogy megérteni vagy leleplezni szeretné a férfi vidámsága alatti fájdalmat, de úgy érzi segítheti őt a veszteségfeldolgozásban. Hogy együtt könnyebben lépnek tovább. Aztán a dolgok összekuszálódnak, a véletlenek és a váratlanok összeadódnak, ráadásul a vonzalom és megjelenik a képben.
Voltak gondolataim a cselekményről, de sohasem tudtam igazán, hogy merre tartunk. Amikor azt hittem, hogy feloldódik valami akkor bonyolódott igazán. Tetszett nekem ennek a feszültsége és kiszámíthatatlansága.
Elég para volt, bár nem vagyok feketeöves krimi és thrillerolvasó, így valószínűleg alacsonyabb az ingerküszöböm, mint a gyakorlottabb olvasóknak. Végig izgultam, és nagyon gyorsan haladtam az olvasással. A regény elején a helyezetbemutatás volt egy kicsit lassabb, de aztán nagyon feszessé vált a koncepció, úgyhogy egy percig sem unatkoztam. Egyedül a vége volt az, ami valahogy homályos maradt és több információt vártam, de ezt meg tudtam bocsátani.
A cselekményt Meredith narrálja, az ő szemszögéből látjuk a történetet először kettő, majd egy idősíkban. A történetszálakkal együtt egész pontosan megismerjük a főszereplő hibáit, vívódását, kényszerességét is. Nekem tetszett, hogy ő nem egy egyértelműen pozitív figura. Végtelenül sajnáltam és együtt éreztem vele, ugyanakkor mégsem volt komfortos a fejében lenni. Nemcsak nála mosódtak el a határok, tulajdonképpen senki nem volt egyértelműen pozitív vagy szakmailag kompetens figura a történetben. Nagyon érdekes volt az, ahogy minden mindenhez képest torzult egy picit, mindenki ki- és túllépett a szerepén, még a segítő szakemberek sem ragaszkodtak feltétlenül a szakmai előírásokhoz, vagy végezték el a munkájukat maradéktalanul. Valahogy sohasem az történt, mint amit vártam.
Szerintem nagyon jól áll Vi Keelandnek a pszichothriller műfaja. Remélem lesznek hasonló történetei.
A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.
Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2025.
Oldalszám: 336 oldal
Fordította: Márton Andrea
Fülszöveg:
„Sokkoló…” – Publishers Weekly
Ez nem szerelem, ez már megszállottság
A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.
Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…
Aztán történik valami.
Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző hátborzongató, sistergően erotikus és letehetetlen thrillerében megannyi izgalom és sötéten szenvedélyes pillanat várja az olvasókat.
„Vi Keeland lírai vénája… csodálatos.” – USA Today
A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház
No comments:
Post a Comment