Peter Wohlleben · Fred Bernard A ​fák titkos élete

Peter Wohlleben munkásságát csak érintőlegesen ismerem, eddig összesen a „Ha a fák lélegzethez jutnának” című könyvét olvastam. Atipikus olvasóként persze nem a legismertebb írásával kezdtem, de gondoltam pótlom a hiátust a frissen megjelent azonos című képregényével. Nos, nem. Sőt. A képregény körülbelül 40 oldal után behívta az eredeti írást, úgyhogy letettem, elolvastam „A fák titkos élete” ismeretterjesztő könyvet, majd szépen folytattam a képregényt. Emiatt körülbelül háromszor annyi ideig tartott, mintha szépen haladtam volna sorban, ahogy azt illik. Ennyit a megúszós olvasásokról.
A „Fák titkos élete” képregény első benyomásra hatalmas. Nagy alakú, vastag, igényes, kiadás, nem spórolták ki belőle az anyagot. A rajzok időnként eluraltak egy-egy oldalt, de összességében szerintem a grafika és a szöveg is arányos.
A szöveget (illetve a szövegbuborékokat) Fred Bernard követte el, de megőrizte Wohlleben írói stílusát, elbeszélői sajátosságait, dinamikáját.
A képregény kimazsolázza a fontos dolgokat az első könyvből. Látszólag nem követi annak tematikáját, de mégis. Az eredetiben Wohlleben a növekedéssel kezdi a történetet. Ír a fák szaporodásáról, és a felnövésükről. A képregényben az első igazi fejezet a Tavasz címet viseli. Szimbolikus és következetes is egyben. Ugyanaz, de mégis más. Ezt az elvet egyébként a teljes képregényen végig viszi, és az erdő életét évszakok szerint dolgozza fel, de inkább szimbolikusan, mint a specifikus jellemzőik szerint. A tavasz a születésé a tél a pusztulásé.

Nekem úgy tűnt a képregényben több Wohlleben van, mint a könyvben, bár lehet, hogy csak arányaiban több. Sokszor mesél a saját életéről, visszanyúl a gyermekkorához, ifjúságához és mostani tapasztalataihoz, megéléseihez is. Az egész történetből egyértelműen kirajzolódnak eltéphetetlen kötődései az erdőkhöz. Talajtól a lombkoronáig ismeri és szereti ezt a különleges ökoszisztémát, és ezt a szeretetet bőkezűen adja tovább az olvasóinak.

Érdekes ahogy az író az erdészeti munkáról beszél. Persze valahol tudtam, hogy sima gazdasági tevékenység, mégis gyakran láttam az erdészeket az erdő őrének, miközben nem igazán azok. Bár azért tapasztaltam már olyat egy-egy vezetett túrán, hogy vannak erdészek, akik becsülik a fákat, és megőriznek olyan mikroközösségeket ahol hagyják a fákat elkorhadni, a süniket és a bogarakat élni. Van ilyen, csak egyre kevesebb.

Benjamin Flao grafikus pontosan érti Peter Wohlleben szándékait és jó érzékkel nyúl a szöveg alá. Kicsit csipkelődő, néhol egészen karikatúraszerű rajzai könnyeddé teszik az amúgy is inkább mesélős mintsem komoly hangulatot. Az egész könyv hordoz egy megnyugtató atmoszférát amellett, hogy nagyon sok ismeretet ad át, ráérősen, kedvesen.

Ugyanakkor jellemző, hogy ez a könyv sem tagadja az emberi tevékenység káros hatásait. Wohlleben sokszor elmondja, hogy mennyire ártalmasak vagyunk a természetnek. Flao pedig megrajzolja. Sok szempontból elgondolkodtató ez a könyv, és határozottan mondhatom más, mint az azonos című non-fiction, de azzal minimum egyenértékű.

Köszönöm szépen a kiadványt a Park Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2024.

Oldalszám: 240

Ford.: Jeney Zoltán

Fülszöveg:

Peter Wohlleben a világ leghíresebb erdésze és világhírű bestsellerek szerzője, A fák titkos élete című kötetét több mint negyven nyelvre fordították le.
Ez a könyv az ő története. Egy isteni mesélőtehetséggel megáldott ember hív felfedezőútra bennünket, megmutatja, hogyan kommunikálnak a fák egymással, mit rejtenek a kérgük alatt, a föld alatt, hogyan mozognak, miként védekeznek a növényevők és a kártevők ellen.
Ez a finom, megkapó rajzokkal teli képregény egy csodálatos, de törékeny világba vezet, tudatosítva, hogy a fák megóvása nem pusztán környezetvédelem, hanem olyan tett, amely az emberiség egészének továbbélését biztosítja.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház