Tess Gunty: Isten ​hozott itthon

    Tess Gunty első regénye sok szempontból formabontó. Ami elsőként feltűnik az a külalakja. Nem igazán kifejező. A színharmóniája némiképp furcsa, részleteiben nem illenek össze a színek, neonzöld, lila, kék rózsaszín, és mégis monokrómnak tűnik. Valahogy egyben van. Ugyanakkor a történetről keveset mond, ráadásul hiába az amúgy barátságos színek, tök nyomasztó az egész.

    A regény hangulata ugyanilyen. Disszonáns, formabontó és nyomasztó. Teljesen darabokban van, az egész mégis nagyon kompakt. Rettentő tudatos írásmű, még akkor is, ha az elején csak kapkodtam a fejem a narráció váltakozásán, a nézőpont karaktereken, illetve magán a cselekményszálakon is. Még az idősík sem mindig volt egyértelmű, azonban körülbelül a közepén már összeállt a kép. Engem egy alagútra emlékeztetett a történetmesélés. Egy ideig megyünk befelé a sötétbe, aztán a vége felé egyszer csak világosság gyúl és egyre tisztábban látunk.

    A történetek úgy állnak össze, mint egy csontváz, és épp úgy is néznek ki. Lecsupaszított emberi sorsok, nagyon sok magány, fájdalom és kilátástalanság és csak kevés és furcsa boldogság. Egyszerre groteszk és szomorú.

    A regény középpontjában egy emeletes lakóház áll, a Nyúlketrec Az egész épület olyan, mint egy többszintes terrárium. Kívülről szemléljük az ott lakók életét. Az elbeszélésmód váltakozik, de az érzés nem változik. Még a közeli narráció sem enged be igazán. Van némi távolságtartás a történetmesélésben, de végig azt éreztem, hogy ez jó, és ha lehet egyik szereplő fejébe se szeretnék ennél jobban belelátni. Emiatt azonban maradtak a végére elvarratlan szálak. Összességében ezt nem éreztem problémának, többet gondolkodok az olvasás után magán a történeten, mint azon, hogy mi lett a szereplőkkel. Valószínűleg azért, mert ez teljesen mellékes.

    A történet Amerikát mutatja meg alulnézetben. Maga a központi téma nem újszerű, többen feldolgozták már. Ami új ebben a regényben az részben a stílus, részben pedig a helyszín. Tess Guntry az író eszköztár nagyon sok elemét összehordta ebben a regényben. Váltogatott nézőpontok, E/1 E/3 között is ugrálva meséli el, több ember történetét. A legérdekesebb talán a grafikus elbeszélés egy ponton. És van itt minden, nekrológ, gyónás, idézetek, vallomás, újságcikk. A kifejezésmód, furcsa, megfoghatatlan és szabálytalan, valamiért mégis működik. A másik egyedi elem a háttérépítés. Egy kitalált kisváros Vacca Vale, ami akár az iparosodás szellemvárosa is lehetne. Nyomorult, többre hivatott, haldokló, de mégis az életért harcoló közösség, amit nem tart össze semmi, és mégis kapcsolati hálók ezrei futják be a tereket. A leglehetetlenebb helyeken is felbukkannak ezek a szálak, egy film, egy templom, egy idézet.

    A szereplők szinte mind kívülállók: olyan emberek, akik valamilyen okból nem tudtak igazán beilleszkedni a társadalomba. Mindegyikük magánytól, veszteségektől, titkoktól terhes – és ezek a sorsok mégis összeérnek, hatnak egymásra és lassan kirajzolódik egy teljes közösség látképe, vagy látlelete ezt nem tudtam eldönteni.

    Borzasztóan nyomasztó a regény, de nagyon érdekes, nem csak a stíluskeveredés miatt. Nagyon nehezek a benne megformált emberi sorsok, és nagyon erős a regényben a belső feszültség. Izgalmas ahogy kibomlik a történet, és az is, ahogy elmeséli azt a szerző. Nem könnyű olvasmány. Sokszor lassít le, sokszor gondolkodtam el rajt, és olvasás után is velem maradt.

    Köszönöm szépen az élményt a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 442

Ford.: Szabadkai Bernadett

Fülszöveg:

Valahol Indiana államban, Vacca Vale egykor nyüzsgő ipari központjában áll a Nyúlketrecnek csúfolt lakópark, melynek vékony falai számtalan zűrzavaros életet kereteznek.
Itt él az online gyászjelentéseket író Joan. A babáját kétségbeesve ringató anya, Hope. Reggie és Ida, az idős házaspár, akik folyton a tévé előtt elégedetlenkednek. Blandine, az éteri szépségű és félelmetesen intelligens kamasz lány, aki három vele egyidős fiúval él együtt. Todd, James és Malik kiöregedtek az állami gondozás rendszeréből, amely többszörösen cserben hagyta őket. A mindennapi bonyodalmakkal küszködő szomszédok mit sem tudnak egymásról, végül mégis összehozza őket a sors – még egy neon-fényben foszforeszkáló férfival is.

Tess Gunty szellemes és provokatív műve egy forró és eseménydús júliusi hét történetét meséli el, amely egy bizarr erőszakos eseménybe torkollik. Az Isten hozott itthon nemcsak a magány és a vágyakozás, de az otthon- és szabadságkeresés regénye is.

„Lenyűgöző mű… Úgy egyensúlyoz a banális és az eksztatikus között, akár a legjobb formáját hozó David Foster Wallace. A szerelemről szól, de nem érzelgősen, a kegyetlenség története, de nem öncélú. Gunty lebilincselően ír.”
Sarah Ditum – The Guardian

„Végtelenül bölcs, vadul ötletes, mélyen megindító alkotás, melynek mérhetetlen gazdagsága még sokáig elkísér. Minden egyes oldala külön regény, egy egész világ.”
Jonathan Safran Foer – a Rém hangosan és irtó közel szerzője

Tess Gunty (1993) amerikai szerző és kreatívírás-oktató, Los Angelesben él. Többek között a The Iowa Review és a Los Angeles Review of Books folyóiratokban publikál. Első regénye, az Isten hozott itthon a New York Times bestsellerlistájára is felkerült, megjelenése óta egy tucat nyelvre lefordították, és számtalan rangos díjjal ismerték el. A The New York Times, a TIME, az NPR, az Oprah Daily, és a People 2022 legjobb könyvének választotta meg.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház