Bella Swift: Csipesz, a tacsi Mikulásnak áll

    Bár már jó pár éve a kevésbé fiatal felnőttek táborát gyarapítom, azért időről időre elcsábítanak a mesék, főleg akkor, ha világcuki kisállatokról szólnak. Bella Swift különösen nagy kedvencem a túlbuzgó mopsz kalandjaival, ezért Csipesz tacsi történetébe is örömmel vágtam bele.

    A borító is csoda aranyos, mikulásváró hangulatú, a könyv pedig teli van vidám, vicces és kedves grafikákkal.

    A meseregény most is pontosan olyan, amit Bella Swift világa mindig, bájos, szerethető és biztonságos világot teremt, miközben tanít is valami értékeset az olvasóknak.

    A Csipesz, a tacsi Mikulásnak áll egy igazi téli, karácsonyváró történet, az örökbefogadott kölyöktacskó első karácsonyáról. A mese nem a nagy csodákról szól, hanem az apró figyelmességekről, a szeretetről, az összetartozásról és arról, hogy időnként a legkisebbek teszik a legnagyobb dolgokat.

    Csipesz, a rövid lábú, hosszú testű tacskó már önmagában is imádnivaló főhős. A pocakja néha beleér a hóba, és többször szeleburdi, mint ahányszor nem. Nincsenek szuperhős képességei, sőt többnyire ügyetlen, de pont ettől válik igazán szerethetővé. Amikor karácsony közeledtével elhatározza, hogy Mancsos Mikulásnak áll, azt nem azért teszi, mert hőssé szeretne válni, hanem mert fontos számára, hogy örömet szerezzen másoknak. És bár nem mindig sikerül minden tökéletesen, úgy tűnik, hogy a jó szándék fontosabb, mint a kivitelezés minősége.

    Nekem nagyon tetszett, ahogy Csipesz kalandjai bekapcsolódtak Bella Swift világába a Puncs és Mancs Kávézón keresztül. Millie, Flóra, Rufusz, Max és Rozi is egy igazi színfolt, de nekem az abszolút kedvencem a mogorva Kleo cica és a bosszantó Fred mókus.

    A cselekmény egyszerűen követhető, kisgyerekek számára is jól befogadható, mégsem lapos. Csipesz összes próbálkozása kisebb-nagyobb akadályba ütközik, hibázik, elbizonytalanodik, de nem adja fel. A maga bájos módján levonja a következtetést és halad tovább az úton.

    A könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulata. Meghitt karácsonyi történet, ami nem a nagy ajándékokról, hanem a szeretetteljes együttlétről és a másokkal való törődésről szól.

    A nyelvezet kedves, egyszerű, mégis igényes, jól működik esti meseként is. A humora kicsit sem harsány, inkább bájos, a történet érzelmi íve biztonságos, nem ijesztő, de mégis hordoz feszültséget, ami fenntartja a figyelmet. Ez a történet egy igazán jó kis adventi hangolódás, Mikulástól Karácsonyig tökéletes választás az óvodás és kisiskolás korosztálynak.

    A könyvet köszönöm szépen a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 160

Ford.: Pogonyi Kata

Ill: Kelly Casswell

Fülszöveg:

Csipesz, a tacsi alig várja, hogy együtt tölthesse a karácsonyt az új családjával, és Kleóval, a morcos öreg macskával. Ám amikor a cica elárulja neki, hogy a Mikulás csak az embereknek szokott ajándékot hozni, nagyon elszontyolódik.
Elhatározza, hogy Mikulásnak áll, és valóra váltja újdonsült barátai kívánságát. Rozi, a vörösbegy azt szeretné, hogy melegebb legyen a fészke, Flóra, a dalmata pedig egy jó kis sárfürdőre vágyik. Nincs olyan kívánság, amit a kis tacsi ne igyekezne megvalósítani.
De vajon Csipesz álma is valóra válhat? Össze tudnak barátkozni Kleóval még karácsony előtt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Bartók Imre: Damien

    Az első Bartók Imre regényem volt, ezért nincs viszonyítás alapom, de nem is igazán tudnám hasonlítani semmihez. A „Damien” az egyik legszabálytalanabb regény, amit olvastam, úgy, hogy alapvetően a sakk szabályai szerint működik. A regény terjedelme, szövege és precizitása miatt elsőre a borítót (illetve a könyv egész megjelenését) alultervezettnek éreztem, de aztán a végére beérett nálam a dolog, rájöttem, hogy a külső abszolút megfogja a sötét, komor nyomasztó atmoszférát, ami a regényből árad.

    Bartók Imre nyelvezete számomra kifejezetten szép volt, de nehezen haladtam előre a sűrű szövésű mondatok között, a Csipkerózsika kastélyát körbe ölelő vadrózsa tövisrengetegéhez hasonlító, szúrósan szép szövegben.

    Ez a nyelvezet izgalmas ötvözete a magyar szépirodalom líraiságának és a sakk száraz nyelvének. Csodás körmondatokba ékelődnek egyszerű sakklépések, nyelvi bravúrok fordulnak taktikai leírásokba, játszmák, sakkmesterek és nyitányok és zárások keverednek erkölcsi, érzelmi és történelmi eszmefuttatásokkal. Elsőre logikátlannak tűnik, de mégis működik.

    Damien a főhős ugyanilyen. Fogalmam sincs arról, hogy mi tartja életben ezt az embert, és mégis elképesztő szakmai csúcsokat ostromol. A látszólag céltalan, szorongó végtelenül magányos sodródó figurája határozottan tör előre miközben másodállásban egy egészen különös, morálisan szürke, mégis emberi feladatot lát el a Tashmitum nevű alkalmazás útmutatásával.

    A regény számomra elsősorban a magány könyve. A sakkozóé, aki a céltudatosan (vagy inkább véletlenszerűen) halad előre a világranglistán, ugyanakkor bár a hírneve egyre terjed, a valóságban minimális emberi kapcsolattal rendelkezik, összesen három emberhez kötődik, közülük kettőhöz már csak fantomszerűen kapcsolódik az emlékein és a belső monológjain keresztül.

    Damien Lazard az érdekes középszerűség megtestesítője. Egy alapvetően semmitmondónak tűnő figura, aki kimagasló sőt világszínvonalú teljesítményre képes, és egy erkölcsileg kétes, de jó szándékú és furcsa „második munkája” van. A magánya és a folytonos gyötrő töprengése valahogy elfedi azt, hogy tulajdonképpen ő egy izgalmas és szabálytalan karakter. Ráadásul minden egyedi tevékenységének katalizátora egy nő. Chersez la famme mondhatnánk franciásan az amúgy francia világpolgár történetére. A megdöbbentő az, hogy hiába keressük ezt a nőt, Damien is már csak a szellemalakját markolja. A másik meghatározó szereplő szintén múlt idő már, Damien mégis erősen kötődik az apjához, aki inkább negatív hatású az életében. Az anyjáról vagy egyéb rokonságáráról szó sem esik. Damiennek nincs múltja és jövője is alig akad. Az egész regényben nagyon erős visszatérő motívum az elmúlás, aminek egyik ilyen sarokköve Budapest ami a kezdet és a vég is egyszerre.

    A sakk mindent átsző. Élet, halál, identitás, kiégés, neurózis. A lépések mögött ott a belső táj: beszűkültség, szorongás, fáradtság. Négy fejezetben négy tornán keresztül látjuk egészen közelről Damien Lazard gondolatait. Mivel nem sakkozom igazán nem ismertem fel sem a lépéseket sem a variációkat, mégis értettem a mögöttes jelentést, mert itt a sakk élet, halál és a köztes tér. Néha persze beszűrődik a világ is időnként felbukkan a történelem főként a Marlice-szal való beszélgetésben, megjelenik újra és újra Chilene alakja, de mégis inkább csak sakk sakk és sakk. Beszűkülés és magány.     A szürreális elemekben ott a fásultság, a belefáradás. Damien folytonos szorongása. Ettől az emberi felemelkedés, a szürkeségből való kiválás története nyomasztóvá válik.

Sok szempontból izgalmas, felejthetetlen olvasás volt, de semmiképpen sem sétagalopp.

A könyvet köszönöm szépen a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 392

Fülszöveg:
    Damien Lazard, az ismeretlenségből feltörő sakkozó egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Maga sem érti, minek köszönheti váratlanul jött eredményeit, ahogyan abban sem biztos, vágyik-e egyáltalán a sikerre. Miközben egyik verseny követi a másikat, egy belső utazáson is részt vesz, amely során a franciaországi gyerekkor képei éppúgy megelevenednek, mint Hannibál és Napóleon hadjáratai. Ezalatt egy rejtélyes applikációnak is dolgozik, de mintha nemcsak a kliensei, hanem mindenki más is akarna tőle valamit – kivéve egyvalakit, aki a legfontosabb számára.
    Bartók Imre új regényét egyszerre jellemzi a szigorú rend és az illékony képzelet. Ha menny és pokol egymás tükörképei, akkor a győzelem és a bukás is egyet jelent. A részvétlen világban csupán a halál ügynöke nem részvétlen.
    „Miért is érdekelné bármi, miért érdekelné éppen a sakk, ha gondolatban minduntalan máshol jár, de hát ilyen hozzáállással hogyan is juthatna előrébb, és egyáltalán, minek akar előrébb jutni, ha a vesztesek írják a történeteket, márpedig ő ezt szeretné, megírni és elmondani végre a történetét.”

A regény megvásárolható itt: Booklove

Soraya Chemaly: Jól ​áll neki a harag

    Több szempontból is megtévesztett ez a könyv, de összességében pozitív volt a „csalódottságom”. (Spoiler: nem csalódtam, csak másra számítottam). A borító leginkább egy „girl power” kiadványt jelez és bizonyos értelemben az is kaptam, de ez csak egy egészen kicsi része volt a történetnek. A cím pedig nekem egy dühkezelési szakirodalmat hívott be, de nem igazán az volt. Ez a könyv nem kifejezetten a személyes haragról és annak megoldásáról szól.

    Amikor elkezdtem olvasni nagyon vegyes érzelmeim voltak. A harag, mint olyan nem egy jó vagy kellemes érzelem, sőt, ahogy a többi nőnek, nekem is a szégyen érzete társul hozzá. Általában azt jelenti, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. A könyvből kiderül, hogy ez az érzettársítás tulajdonképpen egy szocializációs hiba, a harag jó, felszabadító és pozitív energiává alakítható.

    Manapság a pozitív életszemlélet éppen fordítva kezeli ezt a dolgot, az „engedd el”, „lépj túl rajta” és „gondolj a jóra” tanácsok pont a harag elfojtását eredményezik. Azt mondják, hogy a negatív érzelem nem jó, és el kell kerülni. A harag nyilván nem egy kedves érzelem, magányos és kirekesztő, ugyanakkor - mint azt olvasás közben beláttam - szükséges is. Az érzelméhez kapcsolódó negatív jelentéstartalom a kulturális és társadalmi helyzetünktől is függ, de jellemzően a nevelésből fakad, és bár nincs különbség a férfi és a női harag között mégsem azonos módon tanuljuk meg kezelni. Márpedig a harag segít érvényre juttatni a nők ellenérzéseit a diszkriminációval, kirekesztettséggel, abúzussal, szexizmussal szemben, amit nap mint nap megtapasztalnak.

    Ez a könyv nem a személyes, sokkal inkább egy globális „társadalmi” haragról szól. Végig veszi azokat a bántalmazási formákat, amikkel a nők nap mint nap szembesülnek, az egyenlőtlenségtől a szexuális bántalmazáson át a lekicsinylésig, és elnyomásig. A szerző rengeteg személyes, közösségi és tankönyvi példával szemlélteti a nők helyzetét a világban, majd azt mondja, hogy az ezzel kapcsolatos, jogos érzett harag jó. Hogy a kiváltott düh hasznos és alkalmazható arra, hogy kiálljunk magunkért, és másokért.

    Nagyon izgalmas könyv, sok érzelmet váltott ki belőlem az olvasás, részben megdöbbentett, mert bővebb voltak olyan aspektusai, amit még sohasem gondoltam át, részben pedig kicsit átalakította az általános szemléletmódomat. Az „Anyák dühe” fejezet volt az, amin igazán dühös lettem, talán mert általános érvényű dolgokat mondott ki, olyanokat, amik minden nőre igazak, függetlenül attól, hogy szültek-e. Sokan vagyunk, aki nagyjából biztonságos környezetben élünk, akiknek a munkáját elismerik, és akik szabadon tanulhattunk, de még nekünk is meg kell küzdenünk a női test, mint „hordozó” és mint „közös tulajdon” szemléletekkel. A fogamzásgátlástól az abortuszon át a szülésig alig vannak személyes döntéseink, szinte minden kérdésben a közjó és a társadalmi elvárás dönt helyettünk. Soha nem gondolkodtam még ezen, de most igazán mérges lettem.

    Eddig úgy éreztem, hogy nem kell harcolni az esélyegyenlőségemért, mert alapvetően egyenlő vagyok, ami egy megdönthetetlen tény. Ugyanakkor már látom azt, hogy vannak bőven olyanok, akiknek az egyenlőségéért mégis harcolni kell. Szerintem kimondható, hogy ez egy feminista könyv, de érdemes lenne elolvasni a férfiaknak is, hogy jobban megértsék a nőket általában, ahogy a nők haragját és az ártatlannak tűnő vagy ártatlannak érzett mondatok és apró cselekedtek következményeit. A változás talán már elkezdődött, azonban lassú folyamat. Ez a könyv egy mérföldköve lehet annak, hogy a nőkkel szembeni elnyomás csökkenjen.

    A Jól áll neki a harag nemcsak társadalmi látlelet, hanem egyfajta útmutató is: hogyan tanuljuk meg felismerni, megélni és egészségesen használni a dühünket. Nem arról szól, hogy legyünk indulatosabbak, hanem arról, hogy engedjük meg magunknak az érzelmeink teljes körű megélését, amit a társadalom elvett tőlünk. Fontos kiadvány. Olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató.

    Köszönöm szépen a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 407

Fordító: Gyárfás Vera

Fülszöveg:

"    A harag olyan, mint a víz. Megpróbálhatjuk gát mögé parancsolni, eltéríteni vagy figyelmen kívül hagyni, ám végül megtalálja az utat, méghozzá általában a legkisebb ellenállás felé. Mint a könyvben kifejtem, a nők sokszor a testükben „érzik” a haragot. A feldolgozatlan harag nyomot hagy a megjelenésünkön, a testünkön, az étkezési szokásainkon és a kapcsolatainkon, alacsony önbecsülést, szorongást, depressziót vált ki, a hatására kárt tehetünk magunkban, és akár fizikai megbetegedést is okozhat. A károk azonban nem csak fizikaiak. […] Ha nem veszünk tudomást a haragunkról, akkor nem törődünk magunkkal, és hagyjuk, hogy a társadalom se törődjön velünk. És vegyük észre, hogy ha így kezeljük a nők haragját és fájdalmát, könnyebb lesz kihasználni minket – az utódnemzésben, a munkában, a szexben és az ideológiák terén egyaránt."
    A haragot általában félreértik, főként, ha a nők haragjáról van szó. A nők dühét a társadalom évszázadok óta egyfajta rendellenes, szélsőséges érzelemként könyveli el, megbízhatatlansággal, irracionalitással kapcsolja össze. A nőket sok helyen már kislány koruktól fogva arra intik, hogy tartsák magukban a haragjukat, annak ellenére, hogy az érzelmek elfojtásának komoly fizikai és pszichés következményei lehetnek.
    Pedig nekünk, nőknek számtalan okunk van dühösnek lenni: átlagosan még mindig kevesebbet keresünk ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, gyakran hátrányba kerülünk az oktatásban és a munkaerő-piacon, illetve rendszeresen szembesülünk a hétköznapi szexizmus káros hatásaival.
    Soraya Chemaly, aki évtizedek óta foglalkozik a nőket érintő legfontosabb társadalmi kérdésekkel, azt vallja, hogy a haragunk nem csupán jogos, hanem része is a megoldásnak: ha tudatosan közelítünk hozzá, segít felismerni az igazságtalanságot, és előmozdíthatja a változást. A Jól áll neki a harag megvilágító erejű, végtelenül felszabadító munka, amely megmutatja, hogyan fogadjuk el a haragunkat, és változtassuk azt mindent elsöprő, termékeny energiává.

A regény megvásárolható itt: Booklove

    

    

Shannon Mayer: Claimed ​by Fate – Birtokolva (Alfa 3.)

    Kicsit lassan, de még az idén elérkezett hozzánk az Alfa sorozat harmadik része, ami még nem a befejezés, de egy ciklust kétségtelenül lezár. A sorozat külalakja nagyon egyben van, nekem ez a rész tetszik talán a legjobban megelőzve az első kötet desing-ját. Megérte várakozni a javított élfestésre is.

    A tartalom azt hiszem épp fordítva van, nekem most leszálló ágú a sorozat. A szöveg minősége is romlott valahogy, de összességében is azt érzem, hogy a Birtokolva egy kicsit összecsapott rész lett.

     Maga a történet ebben a részben maximumra kapcsol, nagyon gyors, nagyon pörgős lesz. Dominic és Sienna párosának rengeteg kihívással kell szembenéznie, ami hol megerősíti, hol gyengíti a kapcsolatukat. Mostanra Dom érzései jócskán letisztulnak, és kevésbé agresszív a vágyakozása, sokkal kiegyensúlyozottabbnak és támogatóbb személyiségnek hat mint eddig. Sienna is abszolút szimpatikus volt nekem, a gyásza elég mélyen érintett, de van benne valami bölcsesség, és elég erős a segítőkészsége is, úgyhogy szerintem ők teljesen rendben vannak, ahogy a többi szereplő is. Will és Bee kapcsolata kifejezetten aranyos, de szerettem a hercegnő és Lycan párosát is, Raven pedig egy új izgalmas színfoltot hozott. Nekem a gonosz ág is tetszett, Scarlett dühe vagy Edmund fekete lelke is jól illeszkedett a világukba. A „Corumbra-szál” egy új izgalmas titkot sejtet, valami hatalmasabbat, ami kitágítja a jelenleg ismert Alfa- világ határait, azonban erről most még elég kevés információnk van, és az sem egyértelmű. Mindenesetre a függővég, és a történet mögött rejlő rejtély érdekes felütést kapott.

    Ami nem tetszett, az a cselekmény kidolgozatlansága volt. Maga a csúcspont elég hangsúlytalan lett. A fő csata ugyan mozgalmas és heroikus, de túl gyors, és egyáltalán nincs meg a levezetése. Pillanatok alatt a történet végére értem, és azt éreztem, hogy ezt lehetett volna még írni kicsit.

    Ezzel együtt is szerettem Shannon Meyer világépítését. Egyszerre különleges és ismerős a fátyol mögötti világ, de elég bonyolult is, sokféle társadalmi kérdéssel, specifikummal, és úgy tűnik misztikummal is. Itt is a kidolgozottságát fájlaltam kissé, nagyon sok olyan momentum volt, ami megért volna még pár oldalt, a vérféregtől kezdve az emberi rabszolgaságon át a vadászok történetéig. Mindegyik nagyon sajátos ötlet, de nem jött át teljesen az a kép, ami a szerző fejében él erről a világról.

    Eddig nekem tetszik a sorozat, kicsit más, mint az átlagos vámpíros sztorik, mégis otthonos. Mozgalmas a történet és kedvelhetőek a szereplők. Érzek benne némi elsietettséget, de ettől még élvezhető.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 320 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

A könyvről

„Pikáns és szenvedélyes.” – A Fantasea Of Books

Azért jöttem a vérfarkasok területére, hogy megmentsem az öcsémet…

Aki már nincs többé.

Miközben a koronáért vívott háború bármikor kitörhet, a vérszomjas vadászok pedig a sarkamban vannak, búcsút kell vennem az egyetlen családtagomtól, és ebbe belepusztulok. És ami még rosszabb, akaratlanul is Dominicot hibáztatom, amiért nem vigyázott rá – még ha ez irracionális is.

A szívem összetört, és úgy érzem, mindkettőjüket elvesztettem.

Mégis, együtt kell dolgoznunk, ha le akarjuk győzni Edmundot, hogy Will ülhessen a trónra – nem számít, mennyire nehéz Dominic közelében lenni így, hogy hozzá sem érhetek.

És amíg én háborút vívok a saját szívemmel, és csatára készülünk a kegyetlen Edmund ellen, egy mindennél nagyobb fenyegetés leselkedik a birodalomra… Egy szörnyű lény, amely olyan erős, hogy mellette a jelenlegi királyunk csupán egy légy a levesünkben.

Vajon legyőzheti a vérfarkasok, vámpírok és emberek valószínűtlen keveréke Edmund királyt? És ha igen, van esélyünk túlélni a következő sorscsapást?

Shannon Mayer New York Times bestsellerszerző Alfa-sorozatának harmadik meseszép élnyomtatott kötete újra elvarázsolja az olvasókat.

„Rögös, mégis izgalmas utazás.” – Literature for Lunch

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház