L. J. Shen Vadító (Vágyak iskolája 3.)

Jézusisten! Alig bírok magamhoz térni. Ez brutális volt, durva, sokkoló, tabudöngető, trágár, mégis ennek elenére, vagy épp ezért megszerettem. Azt hittem J. L. Shen-től már mindent láttam, de őszintén szólva erre a regényre nem készített fel semmi.

Amióta kénytelen vagyok magamra felnőttként tekinteni sokkal vonalasabb vagyok annak tekintetében, hogy ki, mit engedhet meg magának szóban és tettben egyaránt. Nehezen fogadtam el ezt, de ma már sokkal kevésbé vagyok megértő, ha aljasságot, káromkodást, bántalmazást látok/olvasok, mint korábban. Emiatt tulajdonképp a teljes komfortzónám felborult olvasás közben, de valahogy furcsa mód mégis megérte.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent megértettem, vagy hogy maradéktalanul szerettem ezt a könyvet. De kétségtelenül leásott a lelkem legaljára. Ez azért főként egy laza romantikus-erotikus regényél ritkán történik meg. Valószínűleg ez L. J. Shen legerősebb fegyvere, elgondolkodtat azon, hogy én mit tennék, érzelmeket vált ki, -dühöt mindenképp-, és felszínre hoz takargatni vágyott érzéseket vágyakat.

Vaughn-ban elsőre a szülei voltak a legérdekesebbek. Tavaly olvastam Vicious történetét, és mind a hét Todos Santosi fiú közül nekem ő volt a kedvencem, akkor is, -vagy épp azért- ha nyilvánvalóan sosem volt normális. Emilia pedig a kedvenc női főszereplők, és elég egyértelműnek tűnt, hogy a gyerekük is érdekes lesz, még akkor is, az előző részekben kevés különlegességet produkált. Vaughn nem volt szimpatikus, sem Daria és Pen és Knight és Luna történetében. Hideg volt és érzéketlen, bár azt azért lehetett tudni, hogy ők mind barátok, és bizonyos mértékig a barátaival azért törődött. Pont mint az apja. Feltételeztem, hogy Vaughn tulajdonképpen leképezi az apja történetét, és Lenora is Emilia közt is erős párhuzamot lehetett vonni az elején. A könyv első felében, a todos santosi gimnázium utolsó évében nem volt kedvelhető karakter, sőt. Ostoba kegyetlenkedésben bőven túllépett Viciouson, itt-ott egyenesen kegyetlenül viselkedett, beszélt. A tetteinek a mozgatórugóit sem lehetett igazán sejteni, így azt éreztem, hogy nem fog túllépni a szülein. A valódi konfliktusra elejtett félmondatokból lehetett ugyan számítani, de a végeredmény ezzel együtt is teljesen meglepett és ledöntött a lábamról.

A regényben több szál szövődik össze, olyan mesterien, hogy nemcsak a korábbi részekre történik több utalás, hanem még a Sparrow-ból maradt nagy kedvenc Troy Brennan is feltűnik említésszerűen. Nagyon sok véletlennek tűnő esemény ér össze, hogy mindenre egyértelmű magyarázatot adjon, és végül a szereplők mellett az olvasó is megroppanjon kicsit. Csak úgy tudtam egy slukkal végigolvasni, hogy közben időnként jártam egyet, ettem egy csokit, de még így is sokkolóan soknak bizonyult egy olvasatra.

A feszültség és a dráma mellett a Shenre jellemző humor most teljesen hiányzott. A regény hangulata nagyon feszes, nagyon komor, és bár a fináléban ez egy kedves csavarral, valamint az epilógussal teljesen feloldódik, bennem még maradt utána némi görcsösség.

Lenora és Vaughn jelleme átmegy valamiféle fejlődésen de még így is mindketten elég sötét karakterek maradnak. Lehet velük közösséget vállalni, de elhatárolódni is. Mindenesetre a korábban megtapasztalt női főszereplőkre jellemző kedvesség mintha Lennyből teljesen kimaradt volna. Sőt az adok-kapok versenyben időnként bőven felülkerekedett, akár vállalhatatlan módokon is. De a többi szereplő is olyan mintha a pokol egy különösen sötét bugyrából bukkant volna elő, kortól és nemtől függetlenül. Hátborzongató volt, hogy mennyi furcsa kis torzszülött kapott helyet a történetben.

A regény szövegezése viszonylag egyszerű, de a trágár szóhasználatra készülni kell. A cselekményvezetés érdekes, linelásnak nem mondható, de ettől függetlenül haladós az olvasás.

A borító nem igazán tetszik, valahogy nem ilyennek képzeltem el a Spencer fiút, és ez a sárgás-barnás alapszín sem illik hozzá, de az angol borító sem jobb. A címben viszont az angol –a Dühös Isten- talán kifejezőbb.

Én nem tudom, hogy hova tud még eljutni Shen, hogy milyen mélységekben keres még jellemrajzokat és drámát, de nem biztos, hogy akarom olvasni. Vagy de. Még akkor is ha megvisel.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 460 oldal

Fordítás: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

„Az ​év legjobb könyve.” – When Vane Reads blog
„Felkorbácsolja az érzelmeket.” – BluvsBooks blog

Az összetört szívek szellemei visszatérnek

Vaughn Spencer.
Csak úgy nevezik: A Vadító.
Számomra nem több egy szívtelen királyfinál.
A szülei uralják a várost, a rendőrséget és a Fő utca minden polgárát és üzletét.
Nekem nincs másom, csak az én szaftos kis haragom, amit iránta érzek – amióta egyszer majdnem megölt.
Miközben minden hétvégén más csajjal kavar, sorra töri a szíveket, orrokat és szegi meg a szabályokat, arra is marad ideje, hogy engem szívasson.
Foggal-körömmel küzdök ellene, és nem számítok arra, hogy a gimnázium befejezése után az óceán túloldalára is követ majd.
Most mégis itt van velem egy sötét, kísérteties kastélyban, London külvárosában.
Ösztöndíjas gyakornok. Egy pazar szobrász. Egy született zseni.
Azt mondják, ez a hely el van átkozva, és tényleg.
A Carlisle-kastély két szörnyű titkunkat is őrzi.
Vaughn azt hiszi, megölheti az elmúlt idők szellemeit, de van valami, amit nem tud. Hogy amit kaszabol, az a szívem.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shentől megérkezett egy új, érzelmes, önálló regény az első szerelemről, a második esélyről és arról, hogyan élhetsz túl fiatalon egy lélegzetelállító veszteséget.

A szerzőről:

LJ Shen a USA Today és a Washington Post kortárs romantikus szerzője. Kaliforniában él férjével, fiával és lusta macskájával. mikor nem ír, szívesen olvas egy jó könyvet egy pohár bor mellett, és nézi kedvenc HBO- és Netflix-műsorait. Forrás: https://www.goodreads.com/author/show/13531492.L_J_Shen

María Isabel Sánchez Vegara: Stephen ​Hawking

Amikor először, még angolul megláttam María Isabel Sánchez Vegara "Kis emberek, nagy álmok" sorozatát, már akkor vágytam rá, annak ellenére, hogy az angoltudásom annyira nem magabiztos. Tetszett a gondolat, hogy kisgyermekeknek készül egy ismeretterjesztő széria korunk híres tudósairól, alkotóiról, akik történetével a felnőttek sem feltétlenül vannak tisztában.

Nagyon örültem, amikor a HVG Könyvek kiadó úgy döntött, magyarul is érdemes megjelentetni, bár a sorozatcím választással nem feltétlenül értek egyet, nekem az eredeti sokkal kifejezőbb.

Be kell valljam, Stephen Hawkinsról keveset tudok, persze látom magam előtt, a könyve címe is eszembe jut, de az élete egy nagy sötét folt volt, ezért is ezzel a résszel kezdtem.

Külalakra nagyon szép a könyv. Meglepően nagy, én sokkal kisebb méretre számítottam a képek alapján. A fekete borító jól illik a tartalomhoz (a világűr miatt), és nagyon tetszik a gerincén a szövetkötés is.

Belül hasonló. A rajzok színesek, vidámak, kifejezetten pozitív töltetűek, még akkor is, amikor a főhős élete nem feltétlenül vidám. Eleinte zavart, hogy körvonal nélküliek az alakok, de elengedtem ezt, és rájöttem, hogy gyerekekhez valószínűleg közelebb áll ez a stílus. A képek uralják a könyv nagy részét, ezért kisebbeknek, vagy épp olvasni tanuló gyerekeknek optimális kiadvány, kifejezetten nem iskolai ismeretterjesztő könyv.

A szövegek jól illeszkednek a rajzokhoz. kisgyerekek számára is teljesen érthetőek, és végigkísérik a főhős életének főbb mozzanatait kisgyermekkortól időskorig. Természetesen nem lettem sokkal tájékozottabb Stephen Hawking életéről, hiszen képtelenség egy kicsinek szóló könyvbe rengeteg információt betuszkolni,  de arra tökélete a kiadvány, hogy egy kisgyermekek kíváncsiságát felkeltse (vagy akár egy felnőttét). Mesél Stephen Hawking gyerekkoráról, tanulmányairól, betegségéről, gyermekiről, sőt arról is, hogy járt a világűrben. Mindez nagyon inspiráló, és arra is rámutat, hogy bár nem a legjobb tanuló olt, képes volt egy nagyobb cél érdekében felülemelkedni önmagán és a lehetőségein.

Mégis ami leginkább tetszett a könyvben, az az oldalakon átütő makacs akarat, hogy a bajok ellenére is talpra lehet állni és lehet alkotni valami nagyszerűt. Ha valamit lehet tanulni a könyvből akkor ez az, hogy mindegy milyenek a körülmények, lépj tovább, alkoss, vidd véghez a lehetetlent! Erre az üzenetre mindannyiunknak szükségünk van újra és újra.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2021.

Oldalszám: 30

Fordította: Pethő Dóra

Fülszöveg:

Ismerd meg kiemelkedő emberek – tudósok, művészek, újítók – életét! Valamennyien hihetetlen dolgokat vittek véghez, pedig életüket ők is nagy álmokat dédelgető kisgyerekként kezdték.

Stephen Hawking gyerekkorában gyakran nézte a csillagokat, és sokat tűnődött a világegyetem működésén. Habár soha nem volt kitűnő tanuló, kíváncsisága és tudásvágya bejuttatta a legjobb angol egyetemekre. Elméleti fizikai kutatásai és a tudomány népszerűsítése révén a 20. század kulturális ikonjává vált. Az inspiráló történet végén fényképes összefoglaló olvasható az életéről.

4 éves kortól ajánljuk.

A szerzőről:

Maria Isabel Sánchez Vegara a Little People, BIG DREAMS (Kicsikből nagyok) inspiráló bestseller-sorozat szerzője és alkotója. A 70-es években Barcelonában nőtt fel, hősnői Harisnyás Pippi, Momo és Csingiling voltak, és nagy csodálatot érzett Gloria Fuertes spanyol költő iránt. Arról álmodozott, hogy egyszer olyan költő lesz, mint ő. Maria Isabelnek majdnem 40 évébe és megtakarításainak nagy részébe telt álma valóra váltásá. 2012-ben, 20 reklámszamébn eltöltött év után, saját kiadásában adta ki első könyvét. Két évvel később kiadta azt, amit születési ajándéknak szánt ikerunokahúgának, Albának és Claudiának: a Little People, BIG DREAMS sorozat legelső kötetét. (Forrás:https://littlepeoplebigdreams.com/about/)

Elisabetta Gnone A ​különleges utazás (Olga, a papírlány 1.)

Az „Olga a papírlány” története egy csoda.

Elisabetta Gnone neve –könyvtárosként- ismerősnek hatott, de igazából nem tudtam azonnal, hogy honnét. A korábbi művei közül régen a Fairy Oak első részét olvastam ugyan, de már nem igazán emlékeztem rá, a W.I.T.C.H. sorozatot pedig csak rajzfilmről ismertem, de alig pár epizódot láttam.

Így a mesébe ismeretlenként vágtam bele, előítéletek nélkül, és milyen jól tettem!

Valóban különleges utazás volt. A fantázia birodalmába és a szív mélyére. Már a történet kezdetén elvarázsolt a meseregény egyedi hangulata, ami valahogy nagyon európai. Van benne egy kis könnyed francia elegancia, egy kis olasz vidámság, az egészen átrezeg a nyugat európai erdőségek varázslatosan sötét hangulata és a végtelen tengerpart szabadsága. Emiatt aztán nagyon közeli a mese, érthető, szerethető, kicsit a mienk is.

A légies, törékeny mesevilág ellenére nagyon erős mondanivalót közvetít, és bár voltak szomorkás részek is, az egészen átsüt az élet, a természet és az emberek szeretete. A regényben újra s újra megjelenik az erdők szeretete, az erdei élővilág ismerete és a környezet védelme.

A regény mese a mesében, valójában egy árért két történetet kapunk. Olga Papel a barátainak mesél Olgáról a papírlányról. Miközben a kis papírlány kalandra indul, megismerjük a mesélő környezetét, az ügyefogyott de okos kisfiút, a határozott mégis kétségek közt gyötrődő barátnőt, a lovagias bandavezért, a bölcs papot, az okos fodrászt, a szigorú nagymamát, és a nem létező Balico falu többi, mesére éhező lakóját is. És ahogy Olga Papel mesél, a nap is kisüt a lakók feje fölött, a viták elsimulnak, a barátságok kinyílnak, és az éjszaka élő csillagász gyakorta elalszik a legkülönbözőbb helyeken, de igazából ez senkit nem zavar.

Találkozunk a bátortalan első szerelemmel, a gyásszal, a várakozással, a mindennapokban ott levő kétségekkel, de egyik sem nyomja rá a bélyegét a történetre, csupán a háttérből szólítja meg az olvasót. Mert az mese előterében Olga a bátor kis papírlány indul kalandra egy kis faluból a tenger felé. Újra során számtalan baráttal találkozik, a latint ismerő borztól a rugóemberkéig, és minden találkozásból tanul valamit, minden ismeretség erősíti, és minden lépés tovább viszi a legfontosabb úton önmagához. Mindez egy nagyon közérthető, gyerekek számára is élvezhető formában jelenik meg.

A kis papírlány kalandja messzire vezet, megfordul egy léghajón, az északi sarkon és a cirkuszban is, és meséjébe a csodás elemeken túl beleszövődik a valóság is, és ettől a történet nagyon élő lesz. Kicsit ugyan hosszúnak tűnik, és nem is nagyon lendületes a történetmesélés, de annyira szép, hogy bőven megéri elkalandozni a történetben.

A két történet a tördelés miatt jól olvasható önállóan, de részekre tagolva esti meseként is jól alkalmazható az arra igényt tartó kiskamaszoknak, fiúknak és lányoknak egyaránt. És, bár valóban nekik szól a felnőttek is élvezni fogják ezt a különleges hangulatú történetet.

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó

Megjelenés: 2018.

Oldalszám: 320.

Fordította: Todero Anna

Fülszöveg:

Olga ​Papel karcsú, mint a nádszál, és hihetetlen történeteket tud mesélni, amelyekről azt állítja, személyesen élte át őket. Az ő világában megeshet, hogy a borz beszél, a nyúl tutajosnak áll, a medve pedig szabó szeretne lenni. Igaz mindez? Vagy csak kitaláció? A bölcs Tomeo, a falu fodrásznője azt állítja, hogy Olga a gyerekkora kísérteteiből szövi történeteit, hogy ne kelljen többé félnie tőlük.

Olga meg akarja vigasztalni Brucót, érzékeny lelkű barátját, ezért egy papírlányról szóló új történetbe kezd. Őt is Olgának hívják, és elhagyja a faluját, hogy Ausolia varázslónő normális, hús-vér emberré változtassa. Kalandos útja során találkozik a nyomkereskedővel, a hőlégballonon lakó fiúval, és egy különleges cirkuszi társulattal is. Vajon rálel a varázslónőre? És milyen áron válhat emberré?

A W.I.T.C.H. és a Fairy Oak világhírű írójának legújabb sorozata a képzelet erejéről mesél minden korosztálynak.

Részlet a regényből:

Ez egy igaz történet. Arról szól, hogy Dzsubát úr idomított medvéje kettévágott, és a Rugóemberke összeragasztott celluxszal. Nála mindig van egy tekercs cellux, mert időnként előfordul vele, hogy elválik a doboz aljáról, és messzire röppen. A repülő nő kölcsön akarta adni az egyik ragtapaszát, de én azt mondom, hogy amikor az embert kettévágják, csak valami erősebb tudja összetartani."

A szerzőzől:

1965. április 13.-án Genovában született, és a Monferrato környéki dombok között lakik. A Walt Disney által kiadott női és gyereklapok igazgatója volt; 2001-ben megalkotta a cég számára a W.I.T.C.H. című képregénysorozatot, amely világsikert ért el. 2004-ben jelentette meg a népszerű Fairy Oak-saga első kötetét. Ez a sorozat ifjú olvasók millióinak szívét hódította meg világszerte.

Az utóbbi éveket az Olga, a papírlány írásával töltötte. Ez a meseregény- sorozat a történetmesélés fontosságáról szól, és hol viccesen, hol meghatóan beszél a törékenység, sebezhetőség, tökéletlenség témájáról. (forrás: https://mora.hu/alkoto/gnone-elisabetta)

Kovács Helga: Cukormentes ​sütemények

Szeretem a HVG Könyvek Kiadót, mindegyik könyvük gyönyörű, igényes és alapos munka. A „Cukormentes Sütemények” előtt azonban fogalmam sem volt arról, hogy szakácskönyveket is adnak ki. (Amikor ennek alaposabban utánajártam és kiderült, hogy Gennaro Contaldo könyveit is megjelentették,  a férj konkrétan kiakadt, hogy a mester receptjeit még nem szereztük be. De ami késik…).

 Kovács Helga neve szintén ismeretlen volt, de mentségemre legyen mondva, csak az utóbbi időben kezdtem kutakodni az egészségtudatos étkezés témakörében. Szerencsére semmilyen egészségügyi okom nincs mellőzni a cukrot,  - csupán a fogyókúrás törekvéseim vezettek idáig - és szakértelmem sincs, emiatt, mondjuk nem feltétlenül tudom megítélni, hogy a receptek mennyire maximálisak az inzulin rezisztenciával vagy allergiákkal élők számára. Azt tudom, hogy a fogyókúrámba tökéletesen illeszthetőek.

A szerző a bevezetőben kitér a saját egészségi állapot változására, és hogy ez hogyan befolyásolta a sütési szokásait. Annak aki hasonló helyzetben van, sokat segít a könyv első része, ami az étrend kialakításáról, az eszközükről, alapanyagokról és a könnyen alkalmazható praktikákról szól.

Izgalmasabb a második rész, amely teli van finomabbnál -finomabb süteményrecepttel kelttésztától a kekszig, muffintól a jégkrémig. Alapanyagok tekintetében nem rugaszkodik el a falusi valóságtól, gyakorlatilag egy nagyobb áruházban minden összetevő megvásárolható, kevés dologért kell bioboltba vagy webáruházba menni. Amikor a párom fellapozta, drágállta az összetevőket, de szerintem egy gyakorlott mentes-étkezőnek éppen hogy minimális extra hozzávalót kell beszerezni. Aki alapból tejmentesen glutén- és cukormentesen étkezik, annak nem fog plusz terhet jelenteni a hozzávalók beszerzése. Mert bár a könyv címe csak a cukormentességet feltételezi valójában a receptek tej- és gluténmentesek is.   Illetve itt van némi csalás, mert ugye a friss élesztő… az nem működik langyos tej és cukor nélkül. Kipróbáltam a zabkekszet és a fahéjas csigát. A zabkeksz teljesen szokásos, a kelt csiga a tönkölyliszt miatt normál változathoz nem ér fel, de a kategóriájában szuper. A többi recept is kivitelezhetőnek tűnik, idővel valószínűleg mindre sort kerítek. A könyv tagolása jól átlátható,  a keresést pedig tárgymutató segíti. A képek abszolút támogatják a nyálelválasztás működését. Időközben ránéztem a szerző blogjára, és érdemes követni annak akinek muszáj mentesen étkezni, de azoknak is akik csak kipróbálnának valami egészségesebbet.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 160.

Fülszöveg:

Készítsük ​el kedvenc süteményeinket az egészségtudatosság jegyében cukor és fehér liszt nélkül!A könyv receptjeit olvasva fellélegezhetünk: az életmódváltás nem jelenti azt, hogy végleg tiltólistára kerülnek a desszertek. Néha elég pár hozzávalót egészségesebb verzióra cserélni, és a reggeli kávénk mellett illatozhat a fonott kalács vagy a fahéjas csiga, ünnepnapokon asztalra kerülhet kedvenc csokoládétortánk, és vendégeinket elkápráztathatjuk szilvalekváros-tepertős pogácsánkkal.
A változatos és könnyen elkészíthető desszertek – édes és sós sütemények, kelt tészták, sütés nélküli édességek – között az inzulinrezisztenseken kívül a legkülönfélébb diéták követői is megtalálhatják a számukra megfelelőt, hiszen minden receptnél feltüntettük a tápanyagértékeket, és szép számmal akadnak olyanok is, amelyek vegánok, tej-, laktóz- és gluténérzékenyek számára is megfelelőek.


A szerzőről:

Kovács Helga végzettsége szerint építész, de ma már tartalomgyártással foglalkozik. Amikor 2014-ben inzulinrezisztenciával diagnosztizálták, azonnali életmódváltásra kényszerült. Szegényesnek érezte az akkori cukormentes sütemények kínálatát, így nekiállt recepteket fejleszteni és fotózni. Ekkor indította el Sugarfree Dots blogját, amely mára több ezer embernek édesíti meg az életét – csakis cukormentesen. (Forrás: https://moly.hu/konyvek/kovacs-helga-cukormentes-sutemenyek, a kép forrása: https://www.sugarfreedots.hu/rolam)

Tamzin Merchant: A ​Kalaposok

„Ha alaposabban megnézte volna őket valaki, rájöhetett volna, hogy a szó szoros értelmében véve nem mind gazfickók. Van köztük egy gazfickó, egy gazlány és egy gazfiú. A lovak egyike pedig alapjában véve szamár.”

A „Kalaposok” számomra az egyik legérdekesebb külsejű ifjúsági könyv. Annyira vidám a borító hangulata, olyan jók a színek és formák, hogy szinte azonnal magamnak akartam. Nincs mit szépíteni, bekapcsolt a borítókra fixált pavlovi reflexem. A másik ilyen reflexem a szerzők nevéhez kapcsolódik, de Tamzin Merchant számomra teljesen ismeretlen volt, így csak egyfelől volt erős a kísértés. A szerző egyébként színésznő ( Nekem a Keira Knightley féle Büszkeség és Balítéletből ismerős, ahol Georgiana Darcy-t játszotta), és első könyve a Kalaposok, ami eredetiben is ezzel a borítóval jelent meg.

A történet helyszínét egy elképzelt Anglia adja, egy varázslattal és mesével átszőtt, de létező 18. század végi- 19. század eleji szigetkirályság III. (Őrült) György király uralkodása alatt. ((Így a Bridgerton-lázban különösen aktuális a meseregény))

A történet alapját az adja, hogy az Öltözékkészítők a különböző ruhaneműk varázslattal való felruházása során pozitív vagy negatív irányba képesek befolyásolni a király döntéseit. Az öltözékmesterek a tudásukat családi hagyományként örökítik, és egyes családok belső hierarchiája az öltözékkészítési feladatok szerint épül fel. Ez az alap egészen különleges hangulatot ad a mesének. A beszélő nevek, a különleges hozzávalók mind segítik a történetmesélést, ami amúgy is gördülékeny, jól olvasható vagy mesélhető. A cselekmény fordulatos, de nem túl gyors. Ennek ellenére meglehetősen lassan haladtam az olvasással. A közepéig körülbelül nem kötött le, de aztán egy lendülettel olvastam el a második felét. Gyermekmeséhez képest szerintem nagyon sok benne a halál, gyilkosság, ármánykodás és politika. Volt néhány vicces jelenet, és jópofa megoldás, de a sok komor és kegyetlen részlet nekem kicsit negatív irányba billentette a regényt.

A főhős kislány nagyon életrevaló, a barátai Pupák és Sam is szimpatikusak, de például a népes Kalapos család semleges maradt, míg a többi Mestercsalád elég antipatikus. Ez a könyv fiúknak és lányoknak egyaránt olvasható, mindkét nem megtalálja benne a hősét illetve a neki szóló tanulságot.

Adatok: 

Kiadó: Manó Könyvek
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 488.

Fordította: Todero Anna

Fülszöveg:

Kordélia a legifjabb Kalapos. Családjának tagjai nemzedékek óta varázserejű fejfedők készítésével foglalkoznak. Akárcsak a Csizmadiák vagy a Kesztyűkészítők, ők is a Királyi Öltözék Mestereinek leszármazottai, akik munkájuk során mágikus összetevőket használnak és az alkímiában is járatosak. Jelmondatuk non nocere, azaz: ne árts! Amikor Kordélia meghallja, hogy apja, Proszperó kapitány a hajójával együtt a tengerbe veszett, nem akar hinni a fülének, és elhatározza, hogy felkutatja őt, akárhol is legyen. Nyomozása során olyan titokra derül fény, amire álmában sem gondolt volna. Úgy tűnik, hogy valaki a Mesterek közül arra használja a varázserejét, hogy háborút szítson… Kordélia talán kiderítheti, ki az, és miért vetemedett ilyen gaztettre.

A szerző:

Tamzin Merchant angol színésznő és szerző, legismertebb szerepe Georgiana Darcy a Büszkeség és balítélet című filmben, láthattuk Catherine Howard szerepében a Tudósok Showtime sorozatában és Anne Hale szerepében a WGN America Salem sorozatban. Ő írta a Kalaposok című 2021-es gyerekkönyvet (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Tamzin_Merchant, fotó forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Tamzin_Merchant#/media/File:Tamzin_merchant2.jpg)

Sarah MacLean: A Lepke és a Láng

Sarah MacLean a Könyvmolyképző Aranypöttyös sorozatának állócsillaga. A 3. sorozatába kezd bele a kiadó úgy, hogy még a másodikat sem fejezte be. Ráadásul ez a rész többször utal egy, magyarul eddig kiadatlan 4 részes regényfolyamra, amely minden bizonnyal beelőzte ezt időrendben. Mindegy végül is, ettől még értelmezhető ez a rész de nem lenne baj némi következetesség.

A borító illeszkedik a hazai Sarah MacLean sorozatba, és bár frászt kapok az elején lévő magenta pacától mégis jobb, mint az eredeti amerikai változat.

A regény, a történelmi romantikus kategóriához képest meglehetősen szószátyár. A történet szerintem nem feltétlenül indokolja az oldalszámot, ehhez képest nem untatott, de lassabban haladtam vele, mint általában.

Tartalmát tekintve több szempontból is eltér az írónőtől megszokott regényektől. A legszembetűnőbb különbség az, hogy a humor helyett ebben a regényben az érzelmesség dominál, néhol túl is teng, emiatt a jellemzően könnyed hangvétel itt sokkal komolyabbra, komorabbra vált. A másik eltérés, hogy a férfi hős már nemhogy épp az arisztokrácia peremén van, hanem egyenesen a szegénynegyedből lép elő. Míg a „szerencsejáték szabályai” sorozat hősei is nemesek, addig Devil egy csempész, vagyis bűnöző a javából. Ezzel az írónő átlépi a bálok és teadélutánok világát, és elmerül a londoni alvilágban. Bár minden szegletét nem mutatja meg, azért elég sokat felfed belőle, új, izgalmas utakra terelve az olvasót.

A történet érdekes, és bár nem feltétlenül értek egyet a szereplők döntéseivel, de kétségtelenül jól felépített, izgalmas mese, ami messze a múltban összekapcsolódó szálakon keresztül vezeti az olvasót Felicity és Devil kapcsolatán túl a következő részekig. A sorozat befejező kötete tűnik most a legérdekesebbnek.

Nem tudok elmenni amellett, hogy a nyelvezete időnként mennyire nem a korba illő. Persze értem, hogy a szereplők nem beszélhetnek ódivatúan, de a „Basszus”, vagy az „önsorsrontó” szavak akkor is kirínak a környezetből, hogy csak ezt a kettőt említsem.

A regény szépen illeszkedik abba a mintába amit a MacLean könyvektől megszokhattunk, érdekes, izgalmas és nagyon romantikus.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 518.

Fordította: Margittay

Fülszöveg:

Devil, ​akit a bosszú és a sötétség, Beast, akit az ököljog és a düh, Duke, akit a hatalom és a múlt vezérel.

Amikor a Gazfickó megjelenik…

Amikor egy titokzatos idegen Lady Felicity Faircloth hálószobájában terem, és azzal áll elő, hogy segít megnyerni számára a herceget, a nő elfogadja az ajánlatot – egy feltétellel. Annak ellenére, hogy érte már csalódás, hisz a nagy szerelemben, méghozzá olyannyira, hogy igazi szenvedély nélkül soha senkihez sem menne feleségül.

A lady veszélyes alkut köt…

Devil, a herceg törvénytelen fia, a londoni alvilág ura, egész életében a megsemmisítő bosszúra készül, csak az alkalmat lesi. A férj nélkül maradt ladyvel végre megvalósíthatná régi tervét. Csupán annyi a dolga, hogy egy jelentéktelen, szürke kis verébből ellenállhatatlan csábítót varázsoljon, és csapdát állítson ellenfelének.

Egy szenvedélyes szerelem ígéretéért…

Csakhogy Felicity Faircloth, aki egyáltalán nem nevezhető jelentéktelen, szürke kis verébnek, gyors elhatározásra jut. Mégpedig arra, hogy neki leginkább Devil kellene. A férfi gondosan kifundált terveiben zűrzavar támad, és Devil ráébred, hogy választania kell a bosszúvágy és egy másfajta vágy között…

A szerző:

A New York Times, a Washington Post és a USA Today bestseller Sarah MacLean történelmi romantikus regények szerzője, amelyeket több mint húsz nyelvre fordítottak le. Férjével a New York állambeli Brooklynban élnek. Rendkívül aktív a közösségi médiában, és gyakran beszél mindennapi életéről a Twitteren és az Instagramon.

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sarah_MacLean

Kép forrása:

https://en.wikipedia.org/wiki/Sarah_MacLean#/media/File:Sarah_MacLean.jpg

L. J. Shen: Fékezhetetlen ​vágy

L. J. Shen az egyik legtermékenyebb mai romantikus szerző. A majdnem a teljes életművének ismeretében azt kell mondjam még mindig képes meglepetést okozni. A romantikus-erotikus műfaj, amelyben az írónő alkot, általában kívül esik a komfortzónámon, mégis minden regényében van valami ami bent tart a történetben.

Mindezek ellenére is hónapokig pakolgattam ezt a könyvet. A címe teljesen semleges nekem, így utólag különösebben nem is illik a történethez, ebben az eredeti cím a „Playing with Fire” talán jobb választás. A fülszöveg keveset mond, és a borítónak sincs túl sok köze a regényhez. Illeszkedik persze a kiadói sorozatba, azonnal felismerhető, hogy L. J. Shen az alkotó, de nem megnyerő és nem kifejező. Megjegyzem: eredeti amerikai borító sem az igazán.

Meglepő módon Shen ezúttal egyetemista storyt írt. Tőle valahogy nem vártam Campus-történetet. A helyszín egy amerikai kisváros, és ezúttal be is mutatja a szereplők közvetlen környezetét, a Texas állambeli poros település reménytelen valóságát. Érezhetően kilátástalan a környezet mégsem távolodnak el tőle a szereplők, nem kiutat, hanem gyökeret keresnek benne.

A történet szereplői nagyon fiatalok, és nagyon felnőttek egyszere. Mindkét főszereplőért a szívem szakadt meg időnként, és a hátterük miatt összes hibájuk, és durvaságuk azonnal érthető volt. West és Grace nem egyértelműen pozitív hősök, és mégis azok. Nagy utat tesznek meg, és nagyon sokat nyitnak, sokat változnak, ahogy a környezetük is folyamatosan formálódik. Nem kevés dráma van a cselekményben, de mégsem válik hiteltelenné. Az írónő jól építette fel a cselekményt, mindvégig élő, valós tud a maradni a történet, akkor is ha itt ott rakódott rá klisé. Emiatt olvasás közben többször ugrott be a „Gyönyörű sorscsapás” vagy a „Papírhercegnő”, de valahol menet közben elengedtem a hasonlatokat, mert a végéig egyedi tudott maradni így is a regény. A hangvétel kicsit nyers, az én ízlésemnek mindenképp, de illik a témához, így nem rónám fel hibának. A nyelvezet gördülékeny, gyorsan olvasható, pár helyesírási hibát ugyan felfedeztem, de különösebben nem zavartak az olvasásban.

A „Fékezhetetlen vágy” a fura cím ellenére is felkerült a kedvenceimet gyűjtő egyre terebélyesebb polcra.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 494 oldal

Fordítás: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Grace megpróbál elbújni a világ szeme elől. Csak azt szeretné, ha békén hagynák. Ő a furcsa lány a food truckból, aki nem sokakat érdekel. Mígnem West St. Claire be nem hajt motorján az álmos texasi városkába…

West szexi, ellenállhatatlan és titokzatos – a város imádott rosszfiúja. Minden nő meg akarja kapni, azonban egyikük sem lát a felszín alá, nem tudják, mi az, amire West igazából vágyik.

Grace és West különböző módon rejtegetik igazi énjüket, de megismerkedésük lavinát indít el, amely lerombolja világaikat. Súlyos sebek szakadnak fel bennük, és a múlt tragédiái újraélednek. Gyógyulást csak egymástól várhatnak, de ehhez a lángok közé kell vetniük magukat.

A bestsellerszerző L. J. Shen felejthetetlen és szexi regényében két ellenállhatatlan főhős történetén keresztül mutatja be a szerző, hogy a legfájdalmasabb múlt után is várhat boldog jövő, ha képesek vagyunk kitárni a szívünket annak, aki igazán szeret.

A szerzőről:

LJ Shen a USA Today és a Washington Post kortárs romantikus szerzője. Kaliforniában él férjével, fiával és lusta macskájával. mikor nem ír, szívesen olvas egy jó könyvet egy pohár bor mellett, és nézi kedvenc HBO- és Netflix-műsorait. Forrás: https://www.goodreads.com/author/show/13531492.L_J_Shen

Vic James: Bright Ruin – Tündöklő pusztulás

Ha Vic James már semmi mást nem csinál életében, azzal hogy megírta a „Sötét képességek” sorozatot eleget tett le a (fantasy)irodalom asztalára. Ez a trilógia elég egy életműnek, sőt. Minden amit a könnyedebb irodalomról gondolok az benne van, úgy nyúl fontos és komoly témákhoz hogy az szórakoztató, és úgy szórakoztat, hogy közben borzongva gondolkodtat el. Talán (de csak talán) nem is igazán vörös pöttyös kategóriába illő, hiszen a Könyvmolyképző sorozata a könnyed, romantikus-misztikus témaválasztásáról ismert, ez a sorozat pedig minden csak nem könnyed és romantikus. A kategóriáját tekintve fantasy (urban fantasy), bár közelebb áll a mágikus realizmushoz, hiszen erősen a valóság elemeire épít, azt némileg kiszínezve.

A megjelenéshez képest sokat vártam a „Bright Ruin”-nal. Az előzmények alapján tudtam, hogy a szívemre fogom venni, ezért próbáltam megfelelő időt keresni, de a kíváncsiságom annyira hajtott, hogy végül ez nem sikerült.

Már a „Sötét képességek” sorozat első két része is kemény olvasmány volt, de ha lehet, ez a rész még sötétebbre sikerült. Elképzelhető persze, hogy erre az olvasmányra most az aktuális kül-és belpolitikai helyzet nyomta rá a bélyegét, így választások előtt az ukrán háború helyzetképeit figyelve, de az biztos, hogy oldalról oldalra megküzdöttem vele. Nem azért mert nem jó, sőt…

A szerző csodálatosan oldotta meg, hogy kockáról kockára vonja be misztikummal az angol történelem különböző eseményeit. A múltra épít, de másként meséli, ettől tűnik az egész majdnem létezőnek, borzongatóan valóságközelinek. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a folyamatos nézőpontváltású mesélés miatt a legtöbb szereplő lelkébe belelátunk, - és bizonynem mindig szép amit ott találunk- meg is van, hogy mitől lesz hihető a történet.

Vic James eléggé naturálisan mesél. Nem csipkézi túl a cselekményt, nincsenek nagy ívű leírások, bár valójában ezt a történet nem is követeli meg. Egyszerű a szöveg, de a sok cselszövés, politikai lépés és varázslat nem teszi könnyen érthetővé. Viszont izgalmas tud maradni. Egyszer sem éreztem azt, hogy elfáradt volna a történet.

Ahogy az előző két részben, itt is kijelenthetem, hogy antiromantikus a regény, ami a Vörös Pöttyös sorozatban kissé szokatlan., de valljuk be üdítő. A leginkább romantikusnak mondható szál pedig egyáltalán nem kiszámítható, és talán nem váratlan, de azért meglepő.

A történet felépítése nem feltétlenül egyenletes, több kisebb gócpontból nő ki végül a konfliktus csúcspontja. Visszanézve persze minden szál szépen belesimul a történet egészébe. A megoldás pedig annyira jó, annyira egyszerűen, szépen és fájdalmasan adja magát, de végül valahogy mégsem számítottam rá.

A trilógia lezárása felemás, sok kérdés maradt bennem, de végig volt olyan érzésem, hogy „ezt még olvasnám”. Igen az egészet olvastam volna még akár többszáz oldal terjedelemben is. Nagyon szépen van írva, tudható minden, de mégis sok ponton lehetett volna körülményesebb, szájbarágósabb, mert ez a történet elbírta volna. Most annyi űr maradt bennem, hogy napok vesznek el mire újra olvasni tudok.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2021.

Oldalszám: 424

Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A ​mágia pusztít. Fellázadunk.

Egyszerű szabályok, kegyetlen rendszer: az alsóbb osztályok kénytelenek tíz évet szolgálni Nagy-Britannia elképesztő erejű urainak. Most, hogy a csillogó elit levert egy lázadást, a közemberek és az arisztokraták is a végső összecsapásra készülnek.

Mindennek középpontjában egy átlagos testvérpár áll: Abi Hadley és az öccse, Luke. Mindkettejüknek megvan az okuk, hogy gyűlöljék a hatalmon lévő Jardine családot. Abi egykor őket szolgálta, most pedig bosszút akar állni egy iszonyú árulásért. Luke-ot merő szeszélyből bebörtönözték, és most az egyetlen reménye az, hogy szövetséget köt a család legifjabb, legerősebb tagjával, a hűvös, kiismerhetetlen Silyen Jardine-nal.

Abi, Luke és Silyen mindent kockára tesznek, hogy véget vessenek a ragyogó, tündöklő zsarnokságnak, és rádöbbennek, ugyanaz a cél vezérli őket. Tetteik megváltoztatják a sorsukat – és minden mást is. De még belegondolni is iszonyú az árba, amit meg kell fizetniük.

Te mit tennél meg a szabadságért?

A Sötét képességek-trilógia befejező része.

Szerző:

Vic a londoni Notting Hill-ben él, de élete inkább akció-kaland, mintsem rom-com.

Történelmet és angolt tanult az oxfordi Merton Főiskolán, ahol Tolkien egykor professzor volt. Rómába doktorált a Vatikáni Titkos Levéltárban (ezek nem hasonlítanak a Da Vinci-kódhoz), majd öt évet töltött Tokióban, ahol japánul tanult és újságíróként dolgozott. Most teljes munkaidőben ír.

Vic búvárkodott a Húsvét-szigeten, az Everest Base Camp-ben táborozott, az egyik utolsó postai hajóval St Helena felé utazott, Rio de Janeirón átsiklott-csúszott, és Európából Ázsiába átúszta a Hellespontot. De amit a legjobban szeret: délig ágyban feküdni egy jó könyvvel és a kedvenc kekszével.

(Forrás: https://www.amazon.com/Vic-James/e/B01ECZEG6W/ref=dp_byline_cont_pop_ebooks_1)

Weboldala:http://www.vicjames.co.uk/

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Keveset tudok a sci-fi műfajból, azt is többnyire filmekből. A peremvidékéről vannak olvasmányaim (pl. a Ragadozó városok), de igazi klasszikus olvasmányom talán csak a Star Wars sorozat eredeti első kötete volt, ami sci-finek ugyan sci-fi, de írásmódjában talán nem a kategória csúcsa.

On Sai írásaival másabb a helyzet, a Vágymágusok sorozatot, a novelláskötetét és az „Apa randizhatok egy lovaggal?” című fantasyját olvastam és nagyon szerettem. A párom olvasta évekkel ezelőtt a Calderont, akkor még könyvtári példányként, úgyhogy amikor megkérdeztem, hogy megvegyem-e nem töprenget sokat, csak rávágta, hogy persze. Könyvbeszerzések terén Ő nagyon finnyás, így ez mindenképp meggyőző volt. 

A Calderon egy érdekes és izgalmas hazai űropera, ami teljesen magával ragadott. Nem annyira az űropera mivolta, inkább a sodró lendületű stílusa miatt. Itt kell bevalljam, hogy az elején nehezen vettem fel a fordulatszámot. Az írónő többi könyve is nagyon feszes, gyors ritmusú, de itt határozottan azt éreztem, hogy jó lett volna ha egy kicsit lassít és igazán bemutat, kifejt dolgokat. Érthető volt a történet, a háttér is nagyjából, de némi ráérős kifejtés, egy kis mesélés határozottan segítette volna világkép fejben történő megalkotását. Érdekes lett volna többet olvasni a hajóról, a mellékszereplőkről a világtörténetről. A főszereplők kifejezetten tetszettek. Calderon minden hebehurgyaságával együtt is, kedvenccé nőhet a szememben, még akkor is, ha érzelmi motivációi erősen megkérdőjelezhetőek, és a döntései többször tűnnek intuíciónak, mint átgondoltnak. Taina mellette egy kiegyensúlyozott, és nagyon jól felépített hősnő. A többi szereplőről elég kevés információt kaptunk, elég sok név röpködött időnként indokolatlanul a levegőben, néhol nehéz volt követni, hogy kinek mi a szerepe a történetben.

A világfelépítés, a kasztként működő Házak, a nemesség és közrend ellentétei mind arra utalnak, hogy ez a történet csak egy kis része az egésznek, és a japán tradíciókra épülő vonal is érdekes szálnak tűnik, ami remélem a későbbiekben jobban kibomlik.
Szerintem ez On Sai (eddig) legviccesebb könyve, bár a többinek is van humora, de a Calderonon rengeteget nevettem. Határozottan várom a folytatást, szerencsére beszereztem.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012.
Oldalszám: 288.

Fülszöveg

Calderon ​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni.

Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat?

És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik.

Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Lindsay Galvin: Darwin sárkányai

Érdekes dolgokat produkál az élet. Épp nemrég kezdtem el olvasni Charles Darwin: „Egy természettudós utazása a Föld körül” című könyvét. Ezzel szi te párhuzamosan került a kezembe a "Darwin sárkányai" és megmondom őszintén én csupán címbeli kapcsolatot sejtettem a két mű között. Meglepődve tapasztaltam, hogy  az eredeti Darwin útleírás teljes alapot szolgáltat a meseregénynek.

A szerző nem is titkolja, hogy a Galapagos-i utazás tényeit szövi át a saját fantáziája termékeivel, ugyanakkor pont a reális alap miatt sokkal valóságosabbnak tűnik a történet.

Az, hogy Galapagos-storyt két különböző tolmácsolásban is olvastam párhuzamosan, sokkal érdekesebbé tette mindkét olvasmányt, bár nyilván az eredeti mű egy sokkal terjedelmesebb és lassabb olvasmány.

Számomra a "Darwin sárkányai" eddig a 2022-es év könyve. Csodálatos, magával ragadó történet az élővilág és az ember viszonyáról kiskamaszoknak (főként fiúknak). Pergő, gyors leírás, sokszor időben nagyokat lép előre, mégis végig erősen lekötötte a figyelmemet. Elég naturális, szembesülünk benne sérüléssel, halállal, de egyik sincs túlmagyarázva. Nincsenek dagályos leírások, sem érzelmi hullámzások. Egyszerű nyelvezetű, de olvasmányos.

Érdekes benne, hogy a valóság és a mese határai összemosódnak, a könyvben szereplők közül valamennyien valós személyek voltak, és a helyszínek is létezők. Akár igaz történet is lehetne…

A regény kb. felénél fogalmazódott meg bennem újra a gondolat, miszerint az élővilág legborzasztóbb teremtménye az ember, és valóban csupán a majdnem kisfiú Covington jelleme ér fel az állatokhoz vagy épp a sárkányokéhoz.

Mindenkinek tiszta szívvel, de főként mégis kis természettudós könyvmolyoknak ajánlom.

Adatok:
Kiadó: Manó Könyvek
KIadás éve: 2021
Oldalszám: 320. oldal
Fordítás: Halmai Gergő

Fülszöveg:

1835
A hajósinas Syms Covington élete legnagyobb kalandja felé tart a Beagle fedélzetén a világhírű tudós, Charles Darwin segédjeként. Az úti cél: a Galápagos szigetek.
Egy vihar után hajótöröttént egy lakatlan szigeten köt ki, és olyan felfedezést tesz, ami megváltoztathatja a világot…
Most már nemcsak a saját életéért kell küzdenie, hanem egy eddig felfedezetlen faj sorsa is az ő kezében van.

Christina Henry: Piros

Posztapolkaliptikus Piroska és a Farkas. (Csak ez a Piros valójában Cordelia, 20 éves, műlábú, talán biszexuális és fél-afroamerikai.) A fiatal lány egy elszabadult vírus túlélője (folyamatosan az országot említi, de gondolom világjárvány lehet), amely lépten nyomon halálos áldozatokat szed, azok pedig akik nem kapják el, emberi mivoltukból kivetkőzve küzdenek a túlélésért. Piros esetében a túlélés záloga a nagymamához való eljutás. A regény jelen helyzetünkben különösen éles, bár hála a jó istennek a COVID-19 nem öltött apokaliptikus méreteket, de nagyon sok tényező azért bőven ismerős lehet. Érdekes volt, hogy a főszereplő bár abszolút erős, határozott s elszánt gyakorlatilag minden szempontból hátrányos helyzetű (megjegyzem nekem ez így sok is volt). Két idősíkon ugrál a történet, ez néha zavaró, és a cselekmény szempontjából nem is különösebben indokolt.

A lapokról a legtöbb esetben csöpög a vér és a váladék, érzékeny lelkeknek annyira nem javallott olvasmány. Hideg és borzongató.

Mostanában nagyon sok retellinget olvastam romantikus és fantasy kategóriában is, de eddig a horror műfajban elkerültek ezek. A Piroska és a farkas számomra nem egy nagyon vonzó történet, de azért kíváncsi voltam, hogy a (szerintem) nagyon alap történetből mit lehet kihozni. A mese végül is jól sikerült, csak az eredeti történet halt meg. Azaz annyira nem volt Piroskás, csak a név és a nagymama stimmelt, és némi kimondott utalás arra, hogy az ember embernek farkasa.

A szereplők érdekesek, Piros kifejezetten jól mutatja be, hogy a fogyatékkal élő emberek küzdelmét nem csak önmagukkal, hanem a társadalmi megítélésükkel is, sőt időnként a faji megkülönböztetésre is kitér. Olvasás közben talán a kihangsúlyozott hátrányok miatt gyakorta éreztem úgy, hogy Piros nem húsz, hanem 15 éves, és hogy többet emlegeti a horrorfilmes sztereotípiákat mint amennyi a megoldásokon töpreng. Adam a testvére igazi unszimpatikus figura, de a szülők is elég csalódást keltő karakterek, mert bár egyetemi tanárok elég ostobán viselkednek. Igazán pozitív csak a két gyerek és D.J, valamint Siroise, aki azért hátrányos helyzetből tornázza fel magát a jók közé.

Érdekes megoldás, hogy a cselekmény közben feltűnő emberek tulajdonképpen nagyon kevés kivétellel mind rosszak. Sehol egy jó szándékú családanya, vagy segítőkész fiatal, mintha maga a járvány az emberi tulajdonságokat is kifacsarta volna, de szerintem ez azért nagyon sarkított.

A járvány során (vagy a járványon belül) előkerül egy párhuzamos szál is, de annyira kidolgozatlanul, hogy akár el is hagyhatták volna.

A befejezéssel egyáltalán nem éreztem befejezettnek a történetet, bár elért A pontból B pontba, nagyon sok kérdést nyitva hagyott, a fentebb említett párhuzamos szálat is. Mintha csak kétharmadát olvastam volna a történetnek.

Szerintem izgalmas a regény alapkoncepciója, elég szép is a kivitelezés, de messze nem teljes. Nekem nagyon negatív és félelmetes is, nem a szörnyek vagy a rengeteg vér, hanem az emberi természet sötét oldala miatt.

Adatok:

Kiadó: Metropolis Média

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 256. oldal

Fordítás: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

Az ​örök klasszikus, „Piroska és a farkas” meséjének posztapokaliptikus időkben élő hőse nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik.

Felütötte a fejét a Járvány, amely megtizedelte a lakosságot, a túlélők pedig karanténtáborokba kényszerültek, ahol arat a halál, a romlás és a betegség. Egy fiatal lány egyedül próbál elmenekülni, és életben maradni egy olyan világban, amely semmiben sem hasonlít ahhoz a másikhoz, amelyben felnőtt, amely tökéletesen biztonságos, normális és unalmas volt… egészen három hónappal ezelőttig.

A piros kabátos lánynak nincs más lehetősége, mint átvágni az erdőn a nagymama házához, ám senki sincs biztonságban egyedül a rengetegben. Éjszaka előjönnek rejtekhelyükről a ragadozók: farkasok, kojotok, kígyók, mindenféle teremtmények. Vannak azonban a vadállatoknál is fenyegetőbb veszedelmek. Férfiak sötét vágyakkal és gonosz szándékokkal. Egyenruhások, bizalmas információk, halálos titkok és könyörtelen parancsok hordozói. És néha, nagy ritkán, jön egy mindezeknél is rosszabb valami…

A szerzőről:

Christina Henry (született: 1974. augusztus 13.) amerikai regényíró, aki a horror és a dark fantasy műfajában dolgozik. A "Christina Henry" Tina Raffaele álneve, a neve (Tina), valamint férje (Chris) és fia (Henry) nevéből adódóan. Henry Chicagóban, Illinois államban él férjével és fiával. (Forrás: https://wikitia.com/wiki/Christina_Henry) (Kép forrása: https://www.penguinrandomhouse.com/authors/230381/christina-henry/)

Leigh Bardugo: Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.)

Valószínűleg hiba volt megnézni a sorozatot olvasás előtt, főként mert így a karaktereket már csak a film szerint látom magam előtt. Ugyanakkor, bár a könyvtárunkban évek óta megvan (az asztalommal szembeni polcrendszer felső polcán), de annyira ronda a borítója, hogy egyszerűen nem bírtam magamhoz venni. Végül a film miatt költözött hozzám ideiglenesen, ilyen szempontból talán mégsem volt hiba megnézni.

Ami elsőre megfogott az az oroszos vonal. Bár én már nemvoltam úttörő azért hozzánk még mindig nagyon közeli az orosz világ, és ezt a könyv csodálatosan hozza, akkor is, ha kitalált világban játszódik. (Megjegyzés: vannak azért olyan szavak és fogalmak amik oroszból származnak pl. a cár, a kvász, balalajka stb. ..)

Ugyanakkor pl a grisa mint fogalom teljesen kitalált, talán a mágus/boszorkány, és a mi vajákosunk közt foglal helyet, nem tud létrehozni inkább csak formálni. Nagyon szépen rétegezte Leigh Bardugo a saját varázsvilágát, kasztrendszert épített a grisáknak, valamelyest elkülönítette őket az emberektől de mégsem, ellenségeket alkotott nekik, sőt a különlegesen belül is különlegeset teremtett az Éjúrral (és Alinával).

Mal és Alina párosa nekem az árvaházi kezdetektől nosztalgikusan romantikus (mégha nem is az) ezért én ezt a fő irányt szerettem követni, míg mások, lássuk be inkább Éjúr drukkerek. (Itt jegyzem meg, hogy a sorozat alkotói is többet hoztak ki belőle mint Mal-ból).

A Zóna szerintem zseniális, és jó hogy nem különösebben összetett. Van benne homály és volkrák aztán pont. Annyira egyszerű, és mégis annyira árnyalt, hogy igazából nincs is szükség ennél többre.

A lineáris cselekményvezetés, és az énelbeszélő forma miatt a grisaverzumot Alina látószögén keresztül ismerjük meg, ez pedig lassúvá teszi a történetet, az első rész főként a környezetábrázolással telik. Emiatt ez nem egy gyors folyású történet, sőt! Érdekes, hogy néha még meg is botlik, szépen felépül valami aztán egy külső impulzus miatt megtörik a cselekmény íve. Ez összességében nem ront rajta, de kicsit bizonytalanná tesz.

A teljes történet alatt Alina jellemfejlődése talán a legerősebb, az író nagyon jól érzékelteti, hogy a modortalanság, tanulatlan árvából hogy nyílik ki a személyisége.

A filmmel összevetve nincsenek nagy különbségek (igaz vannak kimaradó részek), felismerhető a történet és a szereplők is.

A film érdekessége, hogy nagyon sok jelenetet Magyarországon forgattak. (személyes kedvencem a Kispalota). Deszy blogján van erről egy gyűjtés.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

KIadás éve: 2014

Oldalszám: 374. oldal

Fordítás: Varga Csaba Béla

Fülszöveg:

Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

A szerző:

Interjú a szerzővel magyarul itt.

Izraeli- amerikai fiatal felnőtt és fantasy szerző. Bardugo az izraeli Jeruzsálemben született , és az amerikai kaliforniai Los Angelesben nőtt fel, ahol nagyszülei nevelték.

A Yale Egyetemre járt , 1997 tavaszán angol diplomát szerzett. (Forás: wikipédia)

Dalia László: A cigánytábor nem az égbe megy

2009-ig egy baranyai faluban dolgoztam, időnként szociális vonalon is, emiatt párszor hallottam beszélni Bogdán Lacit, néhány közös beszélgetésben is részt vettünk. Nem tudom, sosem merült fel hogy Lászlónak hívjam, most sem teszem.Egyáltalán nem ismertem, de voltak közös vagy hasonló dolgaink, láttam én is mélyszegénységben élő embereket, cigányokat is, ezért többnyire értettem miről beszél, még akkor is, ha néha nekem kicsit radikálisan fogalmazott.

Emiatt kezdtem el ezt a könyvet, nem az érdekelt, hogy miért halt meg, nem is az élete főként, hanem, hogy hogyan épült fel a módszere, át lehet-e adni, és hogy Cserdi hogy „teljesít” ma, mi maradt meg az értékrendszeréből. Ezekre a könyvből alig kapunk választ. Valószínűleg a hatásvizsgálat még korai is lenne, de maga a könyv nem is törekszik rá. Interjúkat, korábbi beszélgetéseket kapunk, melyek fontos gondolatokat fogalmaznak meg, ugyankkor nekem erősen átsejlik a szerző politikai hovatartozása, kicsit egyoldalúan sorolja fel azokat a politikusokat akik találkoztak vele, pedig számtalanszol elhangzott, hogy Bogdán Laci igyekezett politikamentes lenni. (nem azt állítom, hogy ő nem találkozott velük, vagy hogy a jobboldali politikusok is legalább annyit látogatták volna, hanem azt, hogy ő bárkinek beszélt Cserdiről függetlenül attól, hogy milyen politikai irányt képviselt). Őszintén szólva ez nem tetszett a könyvben, az utólagos megítélését éppúgy ferdíti, mint a roma politikusok ítélete, vagy éppen az öngyilkosság okainak találgatása. Ennél sokkal fontosabb lenne kimondani, megfogalmazni azt, hogy nincsenek különbségek. Nincs különbség a szegény magyar vagy a szegény cigány, és a gazdag magyar vagy a gazdag cigány között. Az előbbi alig tudja magát kirángatni a helyzetéből, az utóbbit pedig nem érdekli a többi sorsa. Ezt meg lehet tanulni a könyvből és azt is, hogy lépésről lépésre következetes munkával túl lehet jutni a helyzetünkön, de ehhez rengeteg idő, türelem és kitartás kell, az meg mostanában egyre kevesebb van.

Adatok:

Kiadó: Kossuth

KIadás éve: 2020.

Oldalszám: 208. oldal

Fordítás: Varga Csaba Béla

Fülszöveg:

Bogdán László az utóbbi évtizedek legnépszerűbb cigány vezetője volt Magyarországon, pedig csak a faluját, Cserdit irányította. Sokan benne bíztak, hogy a több évszázados nyomorból képes kirántani a magyar cigányságot. Gyerekkorában maga is éhezett, miközben egy piros Ferrariról álmodott. Ezért is lett piros a Cserdi hűtőház, a C1, amely az ország és Európa első cigányüzeme lett volna, s megkoronázhatta volna, amit Bogdán polgármester a falujában teremtett, a Cserdi csodát. Dalia László könyve egy karizmatikus cigányember kálváriáját írja le és megpróbál választ keresni az utolsó tragikus lépésére is.