L. J. Shen Vadító (Vágyak iskolája 3.)

Jézusisten! Alig bírok magamhoz térni. Ez brutális volt, durva, sokkoló, tabudöngető, trágár, mégis ennek elenére, vagy épp ezért megszerettem. Azt hittem J. L. Shen-től már mindent láttam, de őszintén szólva erre a regényre nem készített fel semmi.

Amióta kénytelen vagyok magamra felnőttként tekinteni sokkal vonalasabb vagyok annak tekintetében, hogy ki, mit engedhet meg magának szóban és tettben egyaránt. Nehezen fogadtam el ezt, de ma már sokkal kevésbé vagyok megértő, ha aljasságot, káromkodást, bántalmazást látok/olvasok, mint korábban. Emiatt tulajdonképp a teljes komfortzónám felborult olvasás közben, de valahogy furcsa mód mégis megérte.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent megértettem, vagy hogy maradéktalanul szerettem ezt a könyvet. De kétségtelenül leásott a lelkem legaljára. Ez azért főként egy laza romantikus-erotikus regényél ritkán történik meg. Valószínűleg ez L. J. Shen legerősebb fegyvere, elgondolkodtat azon, hogy én mit tennék, érzelmeket vált ki, -dühöt mindenképp-, és felszínre hoz takargatni vágyott érzéseket vágyakat.

Vaughn-ban elsőre a szülei voltak a legérdekesebbek. Tavaly olvastam Vicious történetét, és mind a hét Todos Santosi fiú közül nekem ő volt a kedvencem, akkor is, -vagy épp azért- ha nyilvánvalóan sosem volt normális. Emilia pedig a kedvenc női főszereplők, és elég egyértelműnek tűnt, hogy a gyerekük is érdekes lesz, még akkor is, az előző részekben kevés különlegességet produkált. Vaughn nem volt szimpatikus, sem Daria és Pen és Knight és Luna történetében. Hideg volt és érzéketlen, bár azt azért lehetett tudni, hogy ők mind barátok, és bizonyos mértékig a barátaival azért törődött. Pont mint az apja. Feltételeztem, hogy Vaughn tulajdonképpen leképezi az apja történetét, és Lenora is Emilia közt is erős párhuzamot lehetett vonni az elején. A könyv első felében, a todos santosi gimnázium utolsó évében nem volt kedvelhető karakter, sőt. Ostoba kegyetlenkedésben bőven túllépett Viciouson, itt-ott egyenesen kegyetlenül viselkedett, beszélt. A tetteinek a mozgatórugóit sem lehetett igazán sejteni, így azt éreztem, hogy nem fog túllépni a szülein. A valódi konfliktusra elejtett félmondatokból lehetett ugyan számítani, de a végeredmény ezzel együtt is teljesen meglepett és ledöntött a lábamról.

A regényben több szál szövődik össze, olyan mesterien, hogy nemcsak a korábbi részekre történik több utalás, hanem még a Sparrow-ból maradt nagy kedvenc Troy Brennan is feltűnik említésszerűen. Nagyon sok véletlennek tűnő esemény ér össze, hogy mindenre egyértelmű magyarázatot adjon, és végül a szereplők mellett az olvasó is megroppanjon kicsit. Csak úgy tudtam egy slukkal végigolvasni, hogy közben időnként jártam egyet, ettem egy csokit, de még így is sokkolóan soknak bizonyult egy olvasatra.

A feszültség és a dráma mellett a Shenre jellemző humor most teljesen hiányzott. A regény hangulata nagyon feszes, nagyon komor, és bár a fináléban ez egy kedves csavarral, valamint az epilógussal teljesen feloldódik, bennem még maradt utána némi görcsösség.

Lenora és Vaughn jelleme átmegy valamiféle fejlődésen de még így is mindketten elég sötét karakterek maradnak. Lehet velük közösséget vállalni, de elhatárolódni is. Mindenesetre a korábban megtapasztalt női főszereplőkre jellemző kedvesség mintha Lennyből teljesen kimaradt volna. Sőt az adok-kapok versenyben időnként bőven felülkerekedett, akár vállalhatatlan módokon is. De a többi szereplő is olyan mintha a pokol egy különösen sötét bugyrából bukkant volna elő, kortól és nemtől függetlenül. Hátborzongató volt, hogy mennyi furcsa kis torzszülött kapott helyet a történetben.

A regény szövegezése viszonylag egyszerű, de a trágár szóhasználatra készülni kell. A cselekményvezetés érdekes, linelásnak nem mondható, de ettől függetlenül haladós az olvasás.

A borító nem igazán tetszik, valahogy nem ilyennek képzeltem el a Spencer fiút, és ez a sárgás-barnás alapszín sem illik hozzá, de az angol borító sem jobb. A címben viszont az angol –a Dühös Isten- talán kifejezőbb.

Én nem tudom, hogy hova tud még eljutni Shen, hogy milyen mélységekben keres még jellemrajzokat és drámát, de nem biztos, hogy akarom olvasni. Vagy de. Még akkor is ha megvisel.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 460 oldal

Fordítás: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

„Az ​év legjobb könyve.” – When Vane Reads blog
„Felkorbácsolja az érzelmeket.” – BluvsBooks blog

Az összetört szívek szellemei visszatérnek

Vaughn Spencer.
Csak úgy nevezik: A Vadító.
Számomra nem több egy szívtelen királyfinál.
A szülei uralják a várost, a rendőrséget és a Fő utca minden polgárát és üzletét.
Nekem nincs másom, csak az én szaftos kis haragom, amit iránta érzek – amióta egyszer majdnem megölt.
Miközben minden hétvégén más csajjal kavar, sorra töri a szíveket, orrokat és szegi meg a szabályokat, arra is marad ideje, hogy engem szívasson.
Foggal-körömmel küzdök ellene, és nem számítok arra, hogy a gimnázium befejezése után az óceán túloldalára is követ majd.
Most mégis itt van velem egy sötét, kísérteties kastélyban, London külvárosában.
Ösztöndíjas gyakornok. Egy pazar szobrász. Egy született zseni.
Azt mondják, ez a hely el van átkozva, és tényleg.
A Carlisle-kastély két szörnyű titkunkat is őrzi.
Vaughn azt hiszi, megölheti az elmúlt idők szellemeit, de van valami, amit nem tud. Hogy amit kaszabol, az a szívem.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shentől megérkezett egy új, érzelmes, önálló regény az első szerelemről, a második esélyről és arról, hogyan élhetsz túl fiatalon egy lélegzetelállító veszteséget.

A szerzőről:

LJ Shen a USA Today és a Washington Post kortárs romantikus szerzője. Kaliforniában él férjével, fiával és lusta macskájával. mikor nem ír, szívesen olvas egy jó könyvet egy pohár bor mellett, és nézi kedvenc HBO- és Netflix-műsorait. Forrás: https://www.goodreads.com/author/show/13531492.L_J_Shen