Jesmyn Ward: A ​csontok megmaradnak

Régóta vágytam erre a könyvre, elsősorban a külleme miatt. Nagyon megkapó nekem a borító minimalista kontrasztossága és a kiszáradt fa, mit jelkép. Így az olvasás után, azt kell mondjam, illik is a történethez, bár egy egészen másfajta kissé sivatagos helyszínt feltételez. Valószínűleg a  fullasztó zöld is ugyanúgy megragadta volna  a lényeget, és területileg is közelebb vitt volna Bois Sauvage és St Catherine erdős területéhez. A fiktív helyszín a 2005-ös Katrina hurrikán útjába esik, de itt nehéz eldönteni, hogy a vihar vagy a az emberi természet okoz-e nagyobb károkat.

Bois Sauvage elszegényedett, főként feketék lakta kistelepülés. Olyan mintha a nyolcvanas évekből maradt volna itt. Gazdaság és jövő nélkül. A kölykök mobiltelefon és Internet helyett törvénytelen kutyaviadalok, sör és kábítószer szentháromságában élnek, az egyetlen kitörési pont a sport, de alapvetően az is nagyon nehéz útnak bizonyul. A házak és maga a táj is, alap nélküli, elhasznált, kiélt környezet. Ebben a milliőben él Esh családja. A tizenöt éves lány a narrátora a történetnek, rajta keresztül látjuk egy lecsúszott mélyszegénységben élő család harcát  a hurrikánnal.

Esh anyja sok éve belehalt a öccse születésébe. Róla csak misztikusnak tűnő emlékei vannak, míg alkoholista apja és fiútestvérei nagyon is a nyers valóságot jelentik. A többgenerációs szegénység beette magát a csontokba, bár úgy tűnik a család lecsúszása az anya halálával kezdődött, valójában már a nagyszülők is hordozták. Azt sugallja a történet, hogy anya hiánya számottevő, de valójában mégsem az. Az apa alkoholizmusa jóval a mama halála előtt kezdődött, és a szegénységből sem jelentett volna kiutat.

Ebben a közegben nincsenek valódi családi kapcsolatok, mindenki önmagáért felel, mindenki úgy éli az életét ahogy tudja. Gyakorlatilag a túlélés az egyetlen valódi cél.

A gyerekek eltérő pályán mozognak, bár valamennyire törődnek egymással, mégsem működnek igazán családként.

Az egyetlen ami biztosan érződik a könyvből az a társas magány. Hiába van mindenkinek valami kapaszkodója, Randall-nek Junior, Skeetah-nak China, Esch-nek Manny, és az apjuknak az ital, mégis mindannyian egyedül vannak.

Jön a Katrina, ami ugyan elsőre csak távoli jóslatnak tűnik, de minél közelebb ér, annál erősebb lesz.  Ahogy a vihar sűrűsödik, úgy válik egyre nyomasztóbbá Esh és a fiúk élete is. Skeetah a kutyája China kölykeivel van elfoglalva, Randall a sporttáborba szeretne bejutni Esh pedig az első szerelmet éli meg, és babát vár. De minél közelebb jön a hurrikán, annál távolabbi lesz a boldogság reménye.

A regény egy állókép egy alig ismert Amerikáról. Az Ígéret földje alulnézetben. Borzongató és nyomasztó, mégis szép. Nem olvastam még Jesmyn Wardtól, de valamikor sora kerítem a Hallgasd  a holtak énekét! című regényét s. Nehéz olvasmány volt, de megérte.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 304
Fordította: Todero Anna

Fülszöveg:

Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak.

Eschben nemigen marad meg az étel – teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben.

Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom – a faulkneri dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája.

Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://21.szazadkiado.hu/a-csontok-megmaradnak-kult-konyvek-jesmyn-ward?keyword=A%20csontok

Anne Sverdrup-Thygeson Az ​élet szövete - Hogyan járul hozzá tízmillió faj a fennmaradásunkhoz?

A HVG Könyvek kiadásában találkoztam már korábban a szerző Anne Sverdrup-Thygeson: Elképesztő ​rovarok című könyvével.  Nagyon tetszett az, ahogy érthetően mesél a valószínűleg méltatlanul kevéssé ismert rovarvilágról. Az „Élet szövete” már tudatos választás volt, kíváncsi voltam, hogy felnőtteknek hogyan ír a szerző.

Rendkívül izgalmas a könyv.

Bár egy témáról ír, mégis, mint az élet szövete, úgy ez a könyv is sok apró összetevőből áll össze kerek egésszé. Mesél a rovarokról, rég kihalt állatokról, fákról és virágokról, a tengerekről, kulturális és természeti értékekről, de nem is kifejezetten az egyes csoportokban rejlik a valódi történet, hanem a köztük feszülő kapcsolatokban. A hálózatban.

Nagyon sok új információ volt számomra. Sok sohasem hallott rovar, gomba és fafajta bukkant fel, a szerző Oslo-tól Hiroshimáig keresztül-kasul bejárva a tájat, rengeteg szemléletes példát hozott. Bár izgalmasan és szemléletesen írt, azért nekem a képi világ nagyon hiányzott. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy a google képkeresőjében szemlélem az azúrkék pillangót, a tőrfarkúakat, vagy épp az ausztrál sivatagot. Elfogadom, hogy gazdaságosabb volt így megjelentetni a könyvet, de mégis sokat segített volna a képi ábrázolás.

A könyv egésze komplex természeti világunkról szól, de egyes fejezetek inkább ökoszisztéma-modelleket mutatnak be, magyarázva-vizsgálva  a köztük lévő bonyolult és sokszorosan összetett kapcsolatokat.  Az egyes témák lazán kapcsolódnak, és több szempontból nem is volt teljesen kidolgozva egy-egy rész. Néhol nem pontosan tudtam, hogy mit a szerző szándéka, azon túl, hogy bemutatja a kevésbé ismert természeti rendszereket. Bár sok helyütt felszólalt  a természetvédelem érdekében, mégsem egy markáns kiáltvány ez  a könyv. Pedig lehetne. Tartalmában hasonlít nekem az Attenborough könyvekre, de sokkal kevésbé határozott a környezetvédelemmel kapcsolatos irányelvekben vagy technikákban.

Mindenképpen érdemes elolvasni, mert amellett hogy rengeteg új információt hordoz el is gondolkodtat, ugyanakkor úgy érzem ma már ennél erőteljesebben kell szót emelni a fajok védelméért.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 312.

Ford.: Patat Bence

Fülszöveg:

Emberként ​képesek vagyunk hasznosítani a természetet, amiben azonban kockázat is rejlik: ha nem vagyunk mértékletesek és körültekintők, a saját létezésünk alapjait áshatjuk alá.
Anne Sverdrup-Thygeson, a Terra Insecta című bestseller szerzője legújabb könyvében magával ragadó módon mutatja be, hogy nyüzsgő sokféleségével miként járul hozzá a természet jólétünkhöz és jóllétünkhöz. Fajok milliói kínálnak számunkra ihlet- és örömforrást, teszik élhetőbbé a környezetünket.
Az élet szövete elgondolkodtató és magával ragadó történetein keresztül a fajok sokféleségét és a kényes egyensúlyon alapuló együttélést ünnepli. Ám arra is figyelmeztet: ha mindezt a csodát meg akarjuk őrizni, vigyáznunk kell rá, és változtatnunk kell az életmódunkon, amíg nem késő.

ANNE SVERDRUP-THYGESON
Kutató, kommunikátor, a rovartan tudósa, egyetemi oktató. Doktorátusát természetvédelmi biológiából szerezte, a biodiverzitás szakértője. Negyedszázada kutatja az erdőket és az öreg fákat lebontó szervezeteket, az ember hatását az ökoszisztémára. Első könyve, a Terra Insecta – Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok? számos országban bestsellerré vált. Lelkes természetjáró és ultramaraton-futó, három gyermek édesanyja.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://hvgkonyvek.hu/konyv/az-elet-szovete

Natalie Haynes: Ezer ​hajó

Az „Ezer Hajó” egy nagyon különleges irodalmi vállalkozás. A világ talán legismertebb mitológiai történeteit összegyűjtő Trójai mondakört dolgozza fel szinte teljeskörűen. A lapokon megelevenedik az Eris almáján összevesző Anthéné, Héra és Aphrodité, a szép Helénát megszöktető Parisz királyfi, Agamemnon, Menelaosz a kalandozó Odüsszeusz és a hős Achilleusz alakja. Mindannyian velünk élnek az általános műveltségünk részeként. Azonban ez a kötet inkább anti-hősköltészet, szemben az eredeti mondák magasztos hőskultuszaival. Soha még ilyen formában nem találkoztam a görög regékkel.

Natalie Haynes alighanem minden ismert mondafeldolgozást összegyűjtött, Euripidésztől Vergiliusig, az Odüsszeusztól az Iliászig. Majd fogta magát és az egyes történetekből kirajzolódó háborús eseményeket lefordította a benne szereplő nők nyelvére. Azzal, hogy a történet fókuszpontját megváltoztatta, tulajdonképpen egy egészen másfajta oldalról mutatta meg az ismert (vagy legalábbis feltételezett) történelmi eseményeket. 

A regényben keveredik a mítosz és a valóság. Istenek és emberek tapossák Trója földjét. A görög istenek nemcsak a templomok hatalmas szobraiban és a nekik bemutatott áldozatokban jelennek meg, hanem mesélőként is felbukkannak. 

Az „Ezer hajó” meséje nem egyenletes. Az elbeszélések lazán kapcsolódnak egymáshoz, a trójai nők állandóan visszatérő szemszöge olyan mint egy mint egy kardal. Kalüpszó a narrátor, valamint az Istenek és emberek egyenrangú ábrázolásai a klasszikus görög történetmesélést idézi meg. 

Athéné, Pénelopeia, Iphigenia vagy épp Helené meséje egy-egy különálló történet, mégis végigolvasva ezeket szépen kirajzolódik a trójai háború egésze. A háborúnak is leginkább egy sohasem látott mégis nagyon markáns vetülete.

Mert a háborúban a férfiak hősként vagy névtelenül meghalnak, de mi marad utánuk? Mi lesz a nőkkel, akik apát, szeretőt, férjet és fiút veszítenek el? Mi lesz azokkal, akik fogságba esnek? Akiket feláldoznak a háború oltárán, és akik öngyilkoságba menekülnek? A háziasszonyok, királynők, feleségek nimfák és istennők egyvalamiben hasonlítanak. Nők mindannyian. A háború áldozatai, akkor is, ha túlélik azt.

Natalie Haynes erre a koncepcióra építette fel csodálatos módon újra a görög mítoszokat. A hősök árnyékában élő mellékszereplőket hozta ki a fényre, és velük meséli el a véren, fájdalmon és halálon tobzódó hősiességet. Lemeztelenednek a hősök. Achilleusz, Odüsszeusz, Agamemnon és Zeusz végül gyarló férfivá válnak, akik az erőszakot hősi eszmékkel, politikai célokkal, ígéretekkel magyarázzák. Akik elhagynak feleséget és fiút a zsákmányszerzés és a hírnév reményében. Akik éppen olyan tökéletlenek, mint mindenki más. 

A Görög-Trójai háború a világ egyik legrégebbi ismert katonai konfliktusa. Mégis, ahogy az „eredményeiről” olvasok, valójában nem változott semmi.

Éppen ezért nehéz volt számomra, mégis felemelő. A regényben szereplő erőszak, halál és árulás nehezen feldolgozható, de azért a sorok mögött ott volt az együttérzés, bátorság, kitartás is. Legvégül pedig a remény.

A könyvet a General Press Könyvkiadó hozta el hozzánk, és a külső megjelenését sikerült a könyv tartalmához igazítani. Csodás és színvonalas mindkettő.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 304.

Fordította: Szántó András

Fülszöveg:

Az ​Akhilleusz dala rajongóinak

Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.

Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket… és a végzetét?

Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?

Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.

Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://generalpress.hu/index.php?action=konyv&id=139497921

Guillaume Musso: Central ​Park

A Musso-sorozat valamit nagyon tud. Külalakra érdekes, meglehetősen minimalista a borítók dizájnja, mégis nagyon jól mutatnak együtt a könyvespolcon. A gyűjtők lakberendezési szempontból is jól járnak, nagyon harmonikus a sorozatkép.

Guillaume Musso nagyon tud valamit, hiszen amióta elindult a @Park Kiadó gondozásában megjelenő sorozata alig van elérhető példánya a könyvtárunkban, pedig megvan a magyarul megjelent teljes életmű. Újra és újra felfedezik, egyre nő a rajongótábora.

Nekem a Central Park című regényét többen is ajánlották, volt aki egyenesen a legjobb Musso-műként hivatkozott, az amúgy az egyik legvékonyabb kötetre. Korábban eddig csak  „Az írók titkos élete” című regényét olvastam, de nem kerültünk mélyebb barátságba, ezért sokáig vártam vele, aztán ripsz-ropsz elolvastam.

Nagyon haladós, olvasmányos regény. Musso egyik titka, hogy igényesen ugyanakkor gördülékenyen ír, jó olvasni a szövegeit. Ráadásul a történetei mindig nagyon mozgalmasak. Szinte fejezetről fejezetre változik a történet, és ez a nagyon feszes cselekményív tulajdonképpen benne tartja az olvasót a történetben egészen az utolsó oldalakig.

 A másik titok vagy a népszerűség legfőbb oka abban rejlik, hogy minden regényének elképesztő a történetvezetése. Nagyon bátran nyúl a cselekményhez, nem fél a teljes koncepciót felrúgni, nagyon sokszor vezeti tévútra az olvasóit, hogy aztán egy csavarral egészen újszerű megoldást hozzon. Musso-t olvasni ilyen szempontból nem komfortos, viszont eléggé izgalmas.

A Central Park remekül illeszkedik a Musso könyvek sorába. Egy kriminek induló történet, ahol Alice és Gabriel az egymás számára idegen páros egy gyilkos nyomába szegődik. Miközben nyomoznak egyre mélyebben merülnek el Alice múltjában, míg végül a felszínre bukkanó emléktöredékek egy egészen különös történtetté alakulnak.

Engem is újra felültetett. Majdnem egy egész regényen keresztül végivezetett egy nyomozáson. Amikor már csak egy centire voltam a végső megoldástól kidobta a kukába az egészet és az utolsó harminc oldalon előállt valami egészen más koncepcióval.

Az, hogy nagyon gyors, és fordulatos volt a történet, sajnos a karakterábrázolás rovására ment. Nem volt igazán felépítve a regény környezete, hiányzott a szereplők hátterének valódi bemutatása, és a jellemrajz is elég felületesre sikerült. Ugyan Alice múltjából kapunk szeleteket, de Gabriel mindvégig titokzatos marad. Bár a szereplők közt jó a dinamika, azért igazán mély kapcsolat nem tud kialakulni a regény időtartama alatt (szerintem).

Nekem Guillaume Musso regényei mindig a hullámvasutat idézik meg. A cselekményük egy pillanat alatt sodor le a lábamról és sohasem tudom milyen sebesen visz beláthatatlan magasságokba és szédítő mélységekbe. Nem szeretem a hullámvasutakat, de megértem mások miért imádják.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2021

Oldalszám: 288

Fordította: Sárközy Éva

Fülszöveg:

New York, reggel nyolc óra.

Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban.

Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott.

Lehetetlen? És mégis…

Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/guillaume_musso.central-park.html

Budai Gina: Londoni ​idegenek (Vörös és kék 1.)

 -Előolvasás-

„Az élet teli van váratlan meglepetésekkel, akkor is, ha te írod a forgatókönyvet.”

A Sztojka nővérek együtt vágnak bele életük kalandjába, amikor Londonba költöznek. Álmaik városában azonban sokkal több meglepetés várja őket, mint amire számítottak.

Kensington visszafogott csillogásában hamar otthonra talál a két magyar lány, és életük gyorsan benépesül új ismerősökkel, kíváncsi szomszédokkal, és úgy tűnik a szerelem is bekopogtat hozzájuk.

A magabiztos, ragyogó kutyatenyésztő Zoe hamarosan élete legmakacsabb kihívásával néz szembe, míg a csendes, visszahúzódó írópalánta, Kate kénytelen lesz előcsalogatni magából a bátorságot, hogy kiléphessen a fényre.

Elég ok lehet a szerelem, hogy újra higgyünk a csodákban? Mi történik, ha a poszterek megelevenednek, és a tini lányok bálványa a küszöbünkön terem? Ha erősen hiszünk az álmokban, vajon valóra válnak?

Budai Gina lendületes regénye elhúzza az élet színfalait, hogy tanúi legyünk a szuperhősök kevésbé csillogó mindennapjainak, és két nem mindennapi lány főszereplővé válásának. Hiszen mindannyian sztárok vagyunk a saját történetünkben.

Egy szerelem, ami a mozivásznon kezdődik, és az életben folytatódik.

A romantikus sorozat első kötetében megismerhetjük a főszereplőket, Zoét és Kate-et. Mindketten ismerős, hétköznapi lányok a szomszédból, amolyan idegen ismerősök. Könnyű velük azonosulni, és velük álmodni. Zoe magabiztos, határozott fiatal nő, a múltjában egy sötét folttal ami megnehezíti számára a kapcsolatteremtést, míg a nővére olyannyira zárkózott, hogy csak feszítővassal lehet felnyitni a gondosan rétegezett páncélját. Pechjükre a londoni élet nem hagyja hogy elszigeteljék magukat. Megérkezik az ellentmondást nem tűrő önjelölt nagynéni, és a szomszéd fiúk, akik mindent elkövetnek, hogy kilépjenek a szerepükből. A két lány pedig elindul a változás útján.

A regény nem kifejezetten pörgős, mégis magával ragadott, a Sztojka lányok egy pillanat alatt megkedveltették magukat (persze Ben és Henry is), így könnyű volt velük tartani. Mégis néhol rázóssá vált ez az út. Zoé karakán jelleme többször is túl nyers volt számomra, Ben helyében valószínűleg már az első csörték egyikében feladom a harcot.

Kate sokkal simulékonyabb, kedvesebb lány volt, szerettem ahogy kiállt magáért, de néhol túl félénk volt a korához képest.

Henry és Ben igazi álompasik, bár teljesen eltérő személyiségek. Ugyan Henry a népszerűbb, nekem mégis Ben volt a kedvencem, ő sokkal árnyaltabb karakternek tűnik, ráadásul sokkal inkább szuperhős a valóságban.

A regény egyik éltető eleme a nyelvi humor. Sokszor mosolyodtam el egy-egy frappáns megfogalmazáson, sosem hallott szóösszetételen, és Zoé egyedi hangvételén. Friss, mai, mégis választékos.

A cselekmény időnként nagyon lelassult, és néhol bizonytalanná vált, mert fontos részletek maradtak takarásban. Említésszerűen jelenik meg Zoé múltja, ugyan tudjuk, hogy meghatározó, de nem tudni, mi történt korábban, keveset látunk a szereplők családi hátteréből, múltjából. Tudjuk, hogy Henry sztár, de hiányoznak a sztársággal kapcsolatos külsőségek, és azok a társadalmi ismertetőjegyek amik ma a felkapott filmszínészek életét kísérik. (Úgy mint rajongók, újságírók, nyilvánosság, ily módon Ben jelenléte sem feltétlenül indokolt.)

Remélem az összes kérdésemre megkapom a választ a sorozat következő részéből, mert kíváncsian várom a folytatást.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Fülszöveg:

"Olvasmányos, ​remek, szórakoztató történet!

Nagyon várom a folytatást." – Könyvmolyok szerint a világ

Valósággá válhat a plátói szerelem?

Kate és Zoé Londonba költöznek, hogy tiszta lappal induljanak. A csodás főváros azonban sokkal több kalanddal várja a két testvért, mint amire valaha számítottak.

A csöndes és visszahúzódó Kate-nek minden bátorságára szüksége lesz, ha ki akar lépni a rivaldafénybe. A magabiztos és sugárzó Zoé múltja azonban titkokat rejt, de nem hagyja, hogy ez beárnyékolja új életét.

Henry Marshall, az ördögien jóképű, elismert angol színész a „véletlennek” köszönhetően Kate és Zoé szomszédja. Ben Baker pedig az ő, szintén lenyűgözően sármos testőre.

Henry és Ben személyében, a múltbéli csalódások után, a szomszédból kopogtat be a lányok életébe a nem várt szerelem. A testvérek legmélyebb érzései törnek a felszínre, hiába próbálják azokat elnyomni. Hiszen az igaz szerelmet és annak következményeit nem lehet elkerülni.

Budai Gina megtörtént eseményeken alapuló regénysorozata könnyedén magával ragadja az olvasót. A szereplők bőrébe bújhatunk, és együtt ülhetünk fel erre az érzelmi hullámvasútra.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/londoni-idegenek

Tarja Kauppinen: A ​rendszer ellensége

Az első oldalon tartottam, amikor a homlokomra csúszott a szemöldököm és úgy is maradt. Nem olvastam még a „Nép Igazsága” című Kauppinen regényt, így olyan volt ez az utazás, mint biztonsági öv nélkül ülni egy Cessnában erős szélben. Piszok rázós, és többször ijesztő. A gyakorlottak persze tudják, hogy nem kell berosálni, de én nem feltétlenül voltam erre felkészülve. 

Havasfelföldön, ezen a ránézésre fenyvesekkel és magaslatokkal tarkított, voltaképp fenséges tájon az emberi hitványság úgy terül el, mint hótakaró. Hiába a természetes külcsín, ha belül velejéig romlott a rendszer, akarom mondani a rendszert felépítő nép, vagy hogy még lejjebb menjek, az ember maga. Fájdalmasan ismerős a kisszerűség, ártó szándék, és önzőség. 

A hatalomra törő alkalmazottak, egymást kihasználó parasztok, és lovászok, bővérű delnők, ravasz fegyencek, kocsmárosnak álló úrinők és visszatérésre pályázó démonok közt nemigen terem optimizmus se jószándék, sem remény a változásra. 

Havasfelföld népe demokráciában gondolkodik. Persze nem az van náluk, mégis felismerhető az újkori demokrácia minden eleme. Mondanám, hogy görbe tükröt tart a modern társadalomnak, de marha egyenesen felismerhető benne minden lokális vezetés. Szándékosan nem beszéltem oldalaról és irányzatokról. Egyszerűen minden népvezető hatalom működése tetten érhető. Olyan hívószavakat is találtam mint az államérdek, migráns, homoszexualitást, női egyenjogúság.

Olvastam ahogy a törvényhozó megszegi a törvényeket, ahogy érdekeire húzza a szabályrendszert, legalizálja a bűnözést és köztörvényeseket ültet pozícióba, és nem tudtam nem behasonlítani a kis kelet-európai mindenkori valóságot. 

Bár Tarja Kaupinnen regénye fikció, nagyon sok közös vonása van a valósággal. Akár ikrek is lehetnének. Nemcsak a szójátékokban, beszédes nevekben megbúvó egyértelmű jelekben, hanem a társadalom idült állapotában is látom az azonosságot, és őszintén szólva nem vagyok boldog tőle. Persze ez nem róható fel a regénynek, ami jócskán kihangsúlyozza a társadalom nem is annyira rejtett hibáit. Mondhatjuk persze, hogy groteszk és felnagyított, de aki ma ránéz a hírekre (és nem csak bizonyos médiumokra, hanem az összesre), az nem biztos, hogy elhiszi.

Idealista vagyok, én örültem volna egy kicsit több pozitívumnak. Jó lett volna csak az egyensúly kedvéért egy okos vagy jó szándékú szereplő. Nem is muszáj hogy mindkettő egyszerre legyen. Elég lett volna ha valaki csak szép, vagy esetleg csak jó. De a pozitív szereplők is minimum büdösek, ostobák és/vagy ravaszak, és önzők. 

Főként az ostobán szépreményű, kissé ügyefogyott Leidenben ismertem magamra, de többekben van olyan jellemvonás, amit könnyen azonosítottam a saját személyiségemben. Hirtelen nem is tudom, hogy ennek örüljek-e. 

A regény nyelvezete, és az elbeszélés módja egészen különleges. Csodálatosan bő, mármár veretes szókincs, és tűpontos mondatszerkesztés. Az abszurdum természetesen gördül oldalról oldalra, szinte valóssá válik, és a nyelvi humor nagyon jól működik. (A Tündér nevű társkeresőn percekig röhögtem.) 

Ezt a könyvet ne olvassa az akinek nincs humora, de az se aki szemellenzőt visel (sajnos azon nem hatol át a fény). Ellenben mindenki másnak ajánlom aki akar egy jót röhögni, még ha kínjában is.

Adatok:
Kiadó: Napkút
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 378

Fülszöveg:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

– Benkő-Szabó Zsanett

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/tarja_kauppinen.a-rendszer-ellensege.html

Tim Marshall A ​földrajz fogságában

A világ jelenlegi állapotában bármelyik földrészt is nézzük, szinte lehetetlen az, hogy ne tájékozódjunk. Töméntelen mennyiségű információ és fals információ áramlik be a mindennapokba háborús helyzetekről, politikai és gazdasági eseményekről úgy, hogy ki sem lépünk a településünk határaiból. Kína, Japán, Amerika és Alaszka pusztán azért mert hallunk róla elérhető közelségbe került az egyszerű emberek számára is. Úgy vitatjuk meg Kína nagyhatalmi törekvéseit, vagy a Gázai Övezetben élők helyzetét, mintha bármikor is láttuk volna ezeket a helyszíneket. Közösségi oldalak, internetes portálok, televíziók, újságok, és könyvek ontják napi szinten ellenőrizetlenül a híreket, és egy idő után teljesen törvényszerűen veszünk el valóság és a hírek útvesztőiben. Talán sosem volt még ilyen fontos az elfogulatlan, tényszerű és hiteles tájékoztatás.

Tim Marsall könyve, amellett, hogy kívülállóként tárgyalja a világ jelenlegi helyzetét, új nézőpontokat nyit.

Nekem talán a legmeghatározóbb élményem az volt az olvasás során, hogy még sohasem láttam ilyen komplexen a világot. Sok információ megvolt már valahol, néhány teljesen hiányzott, de összességében eddig az országokat, és a földrészeket is teljesen külön értelmeztem. Oroszország az Oroszország, Amerika meg Amerika. Erőviszonyok, kölcsönhatások és nyilvánvaló területvédelmi tényezők alapján még sohasem tekintettem rá a világra (a térképekre sem). Sohasem gondoltam át azt, hogy a síkságok megtámadható területet jelentenek, hogy a kikötők stratégiai fontosságú katonai bázisok is lehetnek, és hogy a lakatlan szigetek feletti uralom is jelenthet erőfölényt. Sohasem gondoltam a politikai döntésekre úgy, hogy kényszerhelyzet is szülheti. (Tudom, hogy ez az én naivitásom, de azt hiszem nem vagyok vele egyedül.)

Nemrég az ukrán-orosz háború (mondjuk ki: háború) kapcsán Sz. Bíró Zoltán előadását hallgattam, és meglepő (vagy épp természetes) módon ugyanazokat a következtetéseket vonta le Oroszország kapcsán, amit Tim Marshall csak politikai és történelmi nézőpontból. A megközelítés viszont teljesen más volt. Az érdekesség, hogy a könyv 2016-ban íródott (igaz bővítve lett), de a 2022.02.24-et bőven megelőzve is előrevetítette az ukrán-orosz helyzetet, csupán a földrajzi és gazdasági nyomáskényszer alapján.

A világot 10 térkép alapján tárgyalja a könyv. Néhány számomra fontos, illetve bennem megfogalmazott gondolattal tudom illusztrálni a lényegét: Az első és jelenleg legfontosabb rész az orosz fejezet, ennek aktuálpolitikai hatásait folyamatosan érezzük. Csaknem ilyen fontos számunkra Kína, mely a világ legütőképesebb nagyhatalmává nővi ki magát lassan. Azaz mint kiderül a könyvből ezt a törekvést nagyjából meg is lehet gátolni a kínai termékvásárlások visszaszorításával. Egyszerűnek tűnik a tétel, vegyél hazait, és a tömegtermelésre ráállt kínai ipar összeomlik.

Amerika számomra a nagymedve. Kevésbé hatalmas mondjuk Kína lakosságát, vagy Oroszország területét nézve ugyanakkor most már örök és állandó. Erőforrásait tekintve olyannyira nem függ senkitől, hogy semmilyen szövetségre nincs szüksége. Vélhetően bármi is történik a világban Amerika van és lesz is. Ami érdekes volt az az, hogy Amerika mai helyzete 200 évnyi tudatos építkezés. Ez az, amivel sem Európa, sem a világ többi része nem tudja felvenni a versenyt. Nyugat-Európa próbálkozik, de nem feltétlenül lát ki a hagyományaiból, és a korábbi konfliktusaiból. Az egységet nem lehet bizalmatlanságon felépíteni.

Afrika szerintem jelenleg a világ legizgalmasabb helyszíne, elképesztő adottságokkal. Sajnos nem csak én gondolom így, van egy nagyhatalom, amely máris ráteszi a mancsát a kontinensre. A közel és távolkelet nekem mindig is kulturális és vallási szempontok alapján volt értelmezhető, de mint itt kiderült a földrajzi és politikai határrendezési sokkal erőteljesebbek. Nekem a Közel-Kelet maga az őskáosz. Fel sem tudom mérni az ott élők helyzetét akkor sem ha egy kicsivel jobban értem azt most, hogy elolvastam a könyv idevágó fejezetét. Korea és Japán borzasztóan távoli, de a Kim Jong Un féle diktatúra annyira hihetetlen számomra így a 21. században, hogy erről sokat olvasok. Japánról kevesebbet, de mégis jobban képben vagyok, mint a közel-keleti országokkal.

Elképesztően tárgyilagos könyv. Rövid, célratörő, ugyanakkor végig érdekes, és könnyen érthető. Tim Marsall a laikus számára is érthetően mutatja be azokat a geopolitikai összefüggéseket, amelyek meghatározták a ma ismert világot. Némelyik annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy magam is csodálkoztam azon, hogy még sohasem jutott eszembe. Ez egy fantasztikus könyv, érdemes lenne gimnáziumi tankönyvként is használni. Talán nem tanulnának meg belőle minden tényt a fiatalok, de kétségtelenül jobban értenék a világot amit örökül kapnak tőlünk.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 364
Fordította: Makovecz Benjámin, Zsuppán András

Fülszöveg:

Új ​fejezettel bővült a kötet: A földrajz könyörtelen hatalma című fejezet néhány olyan régiót említ, mely hatással lehet világunk jövőjére.

Iráni atomalku, párizsi klímaegyezmény, Iszlám Állam, ukrajnai háború – kifejezések, melyekkel gyakran találkozhatunk a hírekben, tudósításokban. De vajon tudjuk-e, értjük-e, mit jelentenek? Tim Marshall brit újságíró segít eligazodni a naponta ránk zúduló információáradatban, s közben ráirányítja a figyelmünket a földrajzi fekvés fontosságára.

A politikusok mozgásterét mindig is korlátozták országuk földrajzi viszonyai: a hegyek, a folyók, az éghajlat, a tengerek, a sivatagok. A szerző tíz fejezetben (többek közt Oroszország, Kína, Egyesült Államok, Latin-Amerika, Közel-Kelet, Európa) térképek segítségével vázolja fel e régiók múltját és jelenét, s közben rámutat a fontosabb tényezőkre, melyek történelmüket befolyásolták.

„Tim Marshall rendkívüli tudással vázolja fel az aktuális geopolitikai tájképet, és módszeresen kiegészíti azt a várható (és már elég jól látható) ökológiai, illetve fegyverkezési következményekkel. Mindezt szellemes, eredeti stílusban teszi, amit még tovább csavar Makovecz Benjamin bravúros fordítása. Ritkán kényezteti az olvasót egy népszerű-tudományos kiadvány ilyen gazdag, nyelvi leleményekben fürdőző szöveggel.” (Magyar Narancs – Götz Eszter)

A könyvmegvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/a-foldrajz-fogsagaban--1.html

Holden Rose: Azonosított repülő tárgy

A „Lapátos fickó” után nem is volt kérdés, hogy barátkozom-e a „Lapozz és parázz!” sorozat következő részével. Az első rész sodró lendülete annyira megragadott, hogy a fülszövegben és címben egyaránt említett UFO téma sem tántorított el az olvasástól. Általában nem különösen érdekelnek az idegen lényekkel kapcsolatos elméletek, ezért sokkal inkább az előzmények miatt kezdtem bele a regénybe.

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem igazán folytatás ez a könyv. Bár ugyanúgy Farango szigetén játszódik, az első rész szereplői nem jelennek meg, és a történet sem folytatatódik. A regény önállóan értelmezhető, bár megjegyzem, hogy az első kötet is nagyon jó , érdemes elolvasni.

Erős szakmai ártalomból kifolyólag, régről érdekelnek a kamaszfiúknak íródott könyvek. Tapasztalatom szerint a 10 éves kor feletti fiúkat lehet ma a legkevésbé megszólítani az olvasással. Tudom, hogy vannak kivételek, de egyre kevesebben. Sokszor találkozom kiskamasz fiú olvasókkal, de a 12 éves kortól gyakorlatilag eltűnnek a fiúk a könyvespolcok környékéről, ha be is térnek a könyvtárba, jórészt a számítógépek előtt találjuk őket, vagy a babzsákfotelekben beszélgetve. Persze ez is jó, de még jobb lenne, ha olvasnának is. Gyermekkönyvtáros múltamból adódó nünükém a kamaszoknak szóló irodalom, és Holden Rose engem teljesen megtalált a regényeivel, még akkor is, ha elsősorban és hál’istennek nem nekem szólnak.

A „Lapozz és parázz!” kötetek izgalmas, nagyon friss hangvételű, haladós történeteket rejtenek. Mindegyik más, de mindegyik egy elképzelt angol szigeten játszódik, és ami talán a legfontosabb mindegyik regény főszereplője egy olyan kamaszfiú akivel könnyű azonosulni.

Lester Hall egy kissé magányos, némiképp félszeg kocka. Egy egyke, visszahúzódó srác, orvos-pszichológus szülőpárral. Középosztálybeli, európai, ismerős. Lester nehezen találja a helyét az osztályközösségben, vézna és bátortalan, ráadásul anyukája az iskolában dolgozik, ezért sokszor válik gúny tárgyává. Szerencsére a biztonságos közegét megteremtik a szülei, olyannyira, hogy amikor valódi segítségre van szüksége bátran fordulhat hozzájuk. Nagyon tetszett a szülő-gyerek kapcsolat ábrázolása. Az erős családi kötelék, ami a legtöbb kamaszkönyvben teljesen háttérbe szorul, vagy épp nincs is, itt végig támaszt jelentett Lester számára. A szülei akkor is hisznek neki, ha a története teljesen hihetetlen. Tudom, hogy van ilyen, csak sajnos ritkán jelenik meg az ifjúsági irodalomban.

A történet szerint Liverpool városában idegenek jelennek meg, majd Farango szigetén is elkezdenek furcsa dolgok történni. Lester, valahogy egyedüliként, érzékeli a veszélyt, és segítőtársakat keres maga mellé, hogy megállítsanak egy idegen inváziót. A talpraesett Vera támogatásával Lester egy sor hihetetlen kalandba bonyolódik, ráadásul több osztálytársa helyzetébe is sikerül egészen közelről belelátnia. Amellett, hogy elkezd barátokat szerezni Lester lassan megnyílik, magabiztosabbá válik, elkezd hinni a képességeiben és rájön arra a teremtő képzelet elképesztőan nagy adomány.

A könyvben többször felbukkan a „Végtelen történet” mint egy vezérfonal, és az olvasás fontossága is megerősítésre talál.

Holden Rose számtalan egyedi megoldást, meglepő fordulatot alkalmaz, ezért a cselekmény végig izgalmas tud maradni. Nagyon tetszett az a mód ahogy az író a kamaszlélekhez nyúl, együttérző és fantáziadús, ugyanakkor nem túlmagyarázó. Finoman világít rá a család erejére és meghatározó szerepére, az önbizalom fontosságára, és egy sor olyan értékre, ami a kamaszlétben igencsak megerősítésre szorul. Ráadásul szórakoztató is.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 184

Fülszöveg:

Január 25-én egy gigantikus űrhajó jelent meg Liverpool felett. Sem hangot, sem fényt, sem rádiójeleket nem bocsátott ki magából, három óra múlva pedig eltűnt, mintha sohasem létezett volna. Ez a három óra megváltoztatta a világot. Azóta mindenki erről beszél. Találgatják, kik voltak ezek, milyen szándékkal érkeztek, és persze azt, hogy hol vannak most…

Lester Hall vagyok, és én tudom, hogy hol vannak az idegenek.
Köztünk vannak. Bennünk vannak.

Ez nem egy ártatlan látogatás volt. Hanem egy invázió.

Lucy Adlington: Divatszalon ​Auschwitzban

Izgalmas kortörténet ez a könyv mely részben egy divattörténeti időutazás, részben pedig igazi holokauszt történet, mégis szövegezésében, történetvezetésében inkább egy igaz történeten alapuló regénynek tűnik. Olvasmányos, jól követhető, és érdekes. Kicsit zavaró a rengeteg lábjegyzet (főként hogy a könyv végén vannak a magyarázatok), de a legtöbbször megéri visszalapozni.

A nyitány maga a békebeli két világháború közti divatvilág. Az osztrák-magyar monarchia és Németország az első világháborúból ébredve igyekszik a kevéske gazdasági lehetőségei mentén felzárkózni a párizsi divathoz. Ahhoz, hogy a hölgyek megjelenhessenek, rengeteg kézimunkára, sok egymásra épülő iparosüzletre, és nagyobb áruházakra volt szükség. A legtöbb iparos és áruháztulajdonos persze zsidó. Szerintem egyszerűen azért mert más a munkához és a pénzhez való viszonyuk. Néhányan családi hagyományból, mások kényszerűségből, megint mások elhivatottságból választották a kevés elismeréssel kecsegtető, de sokszor éjszakába nyúló szakmunkát. A cipészek, szűcsök, szabásznők, hímzőnők és varrónők társadalmába sok munka és kevés fény jut le.

A csillogás, a párizsi divat kelet-európai meghonosítása mögött lévő kemény munka a kis családi vállalkozások, és a tizenéves kisinasok kevésbé csillogó világa nekem ismerős volt már a tavaly olvasott Rotschild ​Klára könyvből. Csakúgy, mint a politikai célokra használt divat, bár nyilván, semmi sem lehet olyan erőteljes, mint a német propaganda, amely valóban megteremtette a propagandadivatot is. És a divatpolitikát.

Ha csak ennyi történt volna, nem is lenne akkora baj.

A könyv néhány különleges szlovák, lengyel és cseh zsidó lány életén keresztül mutatja be hogy a nemzetszocialista politika első hullámai hogyan vetettek tajtékot, és híztak fel a koncentrációs táborok szintjére. Hogy rendes, becsületes emberektől hogyan vettek el mindent mások, és ezt hogyan nézte végig tétlenül és szótlanul több ország társadalma. Hiba lenne csak a németeket okolni, a lengyelek, csehek, szlovákok, osztrákok, magyarok és románok ugyanúgy végignézték. (és ami még rosszabb hagyjuk megtörténni újra és újra). Ez egy olyan közös társadalmi felelősség, ami alól semmi nem adhat felmentést.

Érdekes „színfoltja” a könyvnek hogy a főszereplő fiatal lányokkal szinte párhuzamosan fel-felbukkan Hedwig Höss alakja, aki az auschwitzi parancsnok feleségeként a haláltáboron belül üzemeltette a divatszalont. Itt jutott eszembe először, hogy tévedünk, amikor azt hisszük, hogy a háború a férfiak játéka. De felbukkannak más feleségek is, Magda Gobbels, Emmi Göring és a többiek. Akiknek nem jelentett problémát a hozzájuk hasonló nők kizsákmányolása. Tévedés, hogy erre lehet bármilyen erkölcsi alapot, hitbéli vagy egyéb magyarázatot találni. Nincs. Megjegyzem, (persze keveset olvastam a témában), de tegnapig fogalmam sem volt, hogy a C&A is felkerült az általam negligált cégek listájára. Hiába telt el majd hatvan év, sohasem vállaltak felelősséget azért, hogy zsidó kényszermunkára alapozták a vagyonukat.

Ma amikor annyit beszélünk a nők helyzetéről, és az egyenjogúságról, különösen fontos rávilágítani a nők helyzetére egy nagyon kiszolgáltatott világban, ugyanakkor amellett sem mehetünk el, hogy a másik oldalon lévő nők a férfiakkal versenyezve igyekeztek kihasználni rosszabb helyzetben lévő társaikat. Nem véletlen a mondás ember, embernek farkasa.

Néhol borzasztó sebezhetőség árad a könyvből. Megszégyenítés, megalázás, meztelenre vetkőztetett, megvert nők, kitépett fülbevalók, levágott gyűrűk. Továbbra is nehéz megértenem, hogy a világ partner volt ehhez. Hogy emberek asszisztáltak ehhez. És nem igaz, hogy ez csak adott korszak volt, mert minden háború ugyanolyan. És ma is asszisztálunk ehhez.

Fájdalmas, nehéz olvasmány. Ugyanakkor fontos is, hiszen minden ilyen könyv közelebb visz ahhoz, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 336

Fordította: Kenyeres Anna

Fülszöveg:

„Divatszalon ​Auschwitzban? Már a gondolat is viszolygást kelt és ellentmondást hordoz.”

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban huszonöt, többségében szlovák és magyar származású zsidó nő elegáns ruhákat varrt a náci elit asszonyai és lányai számára. A varroda sokáig a szögesdróttal körbezárt rettenetes világ közvetlen szomszédságában, a táborparancsnok villájában működött. Az idilli kert, a takaros szobák, a finom anyagok és a különleges szabásminták mind-mind éles kontrasztban álltak azzal, hogy az itt dolgozó varrónők, nyomorúságos ellátás és kíméletlen bánásmód mellett, valójában az életükért varrtak.

Lucy Adlington történelmi forrásokra és a túlélőkkel készített interjúkra támaszkodva mutatja be ezeket a bátor nőket, akik eredeti szakmájuknak és bajtársiasságuknak köszönhetően, szoros családi és baráti kapcsolataikból merítve élték túl fogvatartóik kegyetlenkedéseit, és többen részt vállaltak a tábori ellenállási mozgalomban is. Könyvében rávilágít a Harmadik Birodalom kétszínűségére, embertelensége és a holokauszt eddig ismeretlen fejezetével ismerteti meg olvasóit.

Kémia ​érthetően

Ennek a könyvnek tulajdonképpen már a címe is értelmezhetetlen a számomra. Az egész gimis létemet végigkísérte a kémiaórák rettenete Utáltam, hogy semmit sem értek, minden információ bábeli zűrzavarrá alakul,  és a volt kémiatanáromnak (aki egyébként remek ember és tanár), is csak azután bocsátottam meg az óráit, hogy nemrég elárulta négyszer is elolvasta a „Gyűrűk Urát”. Sem általános, sem középiskolás éveim alatt nem voltam jóban a kémiával, ráadásul nem is a pedagógusaim tehettek róla. Alapból discalculiás vagyok, az agyam képtelen volt befogadni a számításokat, de maguk a kötések is kibogozhatatlan szövevényt alkottak a fejembe. 

Ahogy egyik barátnőm mondaná: „Innét szép nyerni.”

Nos, azt kell mondjam, a könyv elolvasása után sem kerültem közelebb a kémiához, ám ez nem felróható a műnek, a teljes felelősség a műértőt terheli. Vannak olyan kapcsolatok amik sohasem teljesednek be.

Főként, mert a könyv valóban érthető. Nagyon szemléletesen és alaposan bizonyítva mutatja be a kémia egyes területeit. Minden egyes állítást kísérletekkel igazol. Azt nem mondom hogy kerüli a szakszavakat, viszont igyekszik tisztázni, hogy mi mit jelent, hogy aztán abszolút és sokszor használja a számomra ismeretlen szakkifejezéseket. Emiatt aztán nem árt odafigyelni arra, amit olvasunk.

Viszonylag sok a visszahivatkozás is a könyvben (pl. lásd a 168. oldalon), így elég sokat kell lapozgatni, de persze érthető, hogy nem veszi el a helyet a szerző az önismétlésekkel. Viszont ha egyszer nem sikerült megérteni akkor sokszor kell visszanézni.

A könyv felépítése szerint egy témakör alapján tárgyalja a kémia egyes területeit. A témakörökön belül egy-egy témának összesen egy oldalt szán. Ez az egy oldal viszonylag kevés szöveggel, sok képpel és ábrával igyekszik bemutatni az állítást. Finoman szólva sincs túlmagyarázva. Szerintem körülbelül elég információ ez egy jó áttekintéshez illetve egy jobb gimnáziumi kémiajegyhez. Talán az ötöshöz nem elég, de feltornázni a hármast négyesre minden bizonnyal meg lehet vele próbálni.

Nekem tetszett a könyv gyakorlatiassága. Formátumában is szép, de még vonzóbbá teszi, hogy nincsenek felesleges szövegrészek, és inkább képi formában próbálja elmagyarázni azt, amit szövegesen tényleg elég nehéz, főként  a hozzám hasonló kémiai analfabétáknak.

A sorozatból még a ’Biológia érthetően’ című könyvet láttam, az is hasonló kivitelű. Szerintem érdemes begyűjteni mindkettőt, akkor is ha nem kell feltétlenül már az iskolai eredmények javításához. Nem baj, ha van valami otthon ami elmagyarázza, hogy mi okozza a szén-monoxid mérgezést.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 288

Fülszöveg:

Ha szenvedélyed a vegyészet, vagy egyszerűen csak jó jegyekre hajtasz, a Kémia érthetően
összefoglalja számodra a lényeget.
– A kötet külön fejezetet szentel a kémia minden részterületének.
– A Fontos tudnivalók hasznos vázlatként szolgálnak az egyes témakörökhöz.

– A tudományos fogalmak megértését látványos képanyag segíti.

– A kémiai reakciókat jól követhető ábrák szemléltetik.

Könyvünk segítségedre lesz az iskolai tananyag több szempontú megközelítésében és

megértésében, valamint a dolgozatokra való felkészülés során. A témakörök tematikus

áttekintése, a tudományos fogalmak és jelenségek ismertetése és a kémiai reakciók

szemléletes bemutatása megbízható támogatást nyújt az önálló tanuláshoz.

Werner Herzog: Dereng ​a világ

Amikor először olvastam el a könyv fülszövegét, egyből a „Kincs ami nincs” című kalandfilm egyik szereplője Kamasuka a japán veterán jutott eszembe. Ahogy ott, így ott is legyintettem csak, ilyen a világon nincs. Aztán ahol elolvastam Werner Herzog felvezetését, és rákerestem a neten is kiderült, hogy de, bizony van. Hiroo Onoda hadnagy a II. világháborúban feladatul kapta, hogy egységével megszállás alatt tartsa a stratégiai fontosságú, fülöp-szigeteki Lubang szigetét. Először társaival, végül egyedül 29 évig fenntartotta az egyszemélyes megszállást úgy, hogy nem fogták el, és nem adta fel.Werner Herzogra szintén rá kellett keresnem, mert filmrendezőkét egyáltalán nem ismertem, és ahogy elnézem, ez már így is marad. Nekem ő író lesz, még akkor is, ha az első könyve magyarul végül 80 éves korában jelent meg. Mit is mondhatnék, korán kezdte…

A kisregény tulajdonképpen egy valós történetre épül, sőt személyes ismeretségen alapul. Állítólag 1997-ben egy Japán Opera rendezésekor be akarták mutatni a császárnak, de ő inkább Hiroo Onodával akart találkozni. Ez adta végül a regény alapját. A történet egy katona egyszerű elbeszélése, mégis a kivitelezése annyira művészi, hogy egyáltalán nem tűnik dokumentumregénynek.

Onoda a JAPÁN, így csupa nagybetűvel. Egy személyben megtestesíti a japán szellemiséget, a hagyománykövetést, a szabálytartást, a becsületet és a hűséget előtérbe helyező sajátos értékrendet. Mi ezt valószínűleg fanatizmusként élnénk meg, náluk egyszerűen természetes.

Ha röviden kellene jellemeznem, Onoda a katona aki nem adta fel.

Az egész könyv kissé álomszerű. Elképzelem ahogy a párás, fülledt dzsungelben három-négy ember szinte a természet részévé válik. Beolvad, elrejtőzik. Eszik, tisztálkodik, óvja a fegyvereit, él, harcol a nem létező ellenséggel, miközben a világ elillan mellettük. Szó szerint. Feltalálják a televíziót, megépítik az első atomerőműveket, ember jár az űrben, sőt az amerikaiak feltalálják a gördeszkát is. Onodáék pedig harcolnak. Hol a fülöp-szigeteki rendőrséggel, hol a helyi lakosokkal, mindvégig abban a hitben, hogy a II. Világháború még tart és ők fennhatóságuk alatt tartják Lubangot, bármi áron. Aztán elvesznek a bajtársak, és marad egyedül, csendben végezve a rábízott feladatot. A végére már megtanulom tisztelni ezt az emberfeletti kitartást, és hitet, még akkor is, ha soha nem értettem a háborút. Egy dolog biztos, Onoda háborújának lelke van.

Werner Herzog nagyon szépen írta meg a történetet. Teli vannak a lapok megértéssel, és líraisággal. Úgy mesél, hogy öröm olvasni, és képes egyszerűen, kevés szóval megláttatni Onoda és társai jellemét, értékrendjét. Én egyáltalán nem bánom, hogy Herzog végül nem találkozott a császárral, bár arra a történetre is kíváncsi lennék.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 112
Fordította: Szijj Ferenc

Fülszöveg:

A ​díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet.

Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten. Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről.

A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.

Angela Marsons: Gyilkos igazság

Vajon miért harcolsz, ha elértél már mindent?

A Heathcrest elitiskolába befolyásos szülők gyermekei nyerhetnek felvételt, és évente két szerencsés ösztöndíjas. A második világháború során létrehozott alapítványi intézményben jogászok, bakárok és orvosok gyermekei tanulnak. Az egyenruhák, szigorú szabályok, és kellőképpen komolyan vett tanórák világába látszólag könnyen átlátható rend uralkodik. Azonban a patinás iskolára baljós árnyat vet egy 13 éves lány öngyilkossága. Sadie Winters halála olyan események láncolatát indítja el, ami a sokat látott iskolafalak masszív tömbjét is megrengeti.

Ott, ahol a gyerekeknek a kiválónál is jobbnak kell lenni, ahol a szülőknek nem elég a szeretet, a tanároknak kevés a felkészültség, titkos társaságok, zárt láncú barátságok, és megtervezett szerelmek szövődnek. A kapcsolatok kusza hálója pedig úgy fut be mindent, mint a borostyán.

Kim Stone rendőrfelügyelő csapata véletlenül érkezik meg a helyszínre, de mire a halottkém végez már számtalan nyom tereli a rendőröket a gyilkosság felé. Egy gyerek öngyilkossága önmagában is elképesztő tragédia, de mi van ha valaki szándékosan ölte meg Sadie-t? Kiben lakik az a gonosz, aki képes végezni egy ártatlannak tűnő gyerekkel, és vajon a diákok közt kell-e keresni a tettest?

Kim ezúttal nemcsak a társait hívja segítségül, hanem a korábban, épp általa börtönbe jutatott, pszichopata bűnöző Dr. Alexandra Thorne véleményét is kikéri. És mire az apró részletekből felsejlik az igazság, az ára már olyan magas lesz, hogy azt senki sem szeretné megfizetni. Valakinek azonban mégis muszáj lesz.

A cselekmény gyorsan haladt előre, faltam az oldalakat, de néha szívesen lassítottam volna kicsit. Keveset kaptam a csapatból. Kevés magánéleti vonatkozást és csak egy nagyon szűk rálátást a nyomozók gondolatvilágára.

Kim, mint a csapat vezetője mindent megtesz, hogy korrekt és igazságos legyen, de talán pont ezért egy kicsit kívülálló is maradt. Érzelmileg egészen elhatárolódik az eseményektől, és emiatt nekem nehéz volt az ő személyiségét felépíteni magamban. Angela Marson alaposan megdolgoztatja az olvasót. Valódi rejtély, több szálon futó cselekmény, és igazi érzelmi hullámvasút ez a regény. Nekem az első könyvem az írónőtől. Nem éreztem ezt, hogy nehezebb megérteni a történetet, sem azt, hogy hiányoznak az előzmények, de kétségtelen, hogy visszafelé olvasva a sorozatot, már nem lesz ugyanaz, mintha most kezdeném. Ez a regény hozott egy olyan tudást, amire nem volt szükségem az előzmények ismerete nélkül. Emiatt kicsit sajnálom, hogy a 8. résszel kezdtem, és spoilereztem magamnak, de ettől függetlenül el fogom olvasni a többi részt is.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2021.

Oldalszám: 328.

Fordította: Szabó István

Fülszöveg:

Amikor a kamasz Sadie Winter az iskolája tetejéről a mélybe veti magát, mindenki tudni véli, hogy öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később azonban, amikor ugyanabban az iskolában egy fiú holttestére bukkannak, Kim Stone felügyelő számára már egyértelmű, hogy ezek nem tragikus balesetek. A csapatával a titkok nyomába ered, a rejtély szálai pedig az egyik tanárhoz vezetnek. Mielőtt azonban a nő bármit is felfedhetne mindabból, amit tud, őt is holtan találják. A nyomok alapján akár az sem zárható ki, hogy az egyik diák felelős a halálesetekért. A fiatalkorú elkövetők pszichéjének tanulmányozásakor Kim ismét kapcsolatba kerül az ősellenségével, dr. Alexandra Thorne-nal.

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://generalpress.hu/index.php?action=konyv&id=139492152

Shannon Mayer · Kelly St. Clare: Méz ​és hamu udvara (Méz és jég trilógia 1.)

Örömmel vettem észre, hogy az Álomgyár Kiadó fantasy regényekkel is bővítette a  kiadványai listáját. A kedvenc műfajom, így nekem sohasem lehet elég a friss megjelenésekből.

Számomra a szerzőpáros is új volt, bár már mindkét írónak bőven jelent meg angol nyelvű regénye, én csak magyarul olvasok. Itthon pedig ez volt az első könyvük.

A regény borítója látványos, sőt a magyar kiadás borítója messze beelőzi a többit. (Az angol borítók kb. a” tizenkettő egy tucat” kategóriából valók) A  címválasztás ezzel szemben már nem sikerült  egyedire. A fülszöveg is érdekesnek tűnik, ezért nagyon akartam olvasni ezt a regényt.

Őszintén szólva nem is csalódtam, bár sok olyan momentum volt, ami miatt úgy érzem lett volna mit javítani a történeten.

Egy érdekes, titokzatos mesét kaptam, a határai kicsit összemosódtak az ismert világéval, de akadt bőven benne fantasy elem is. Ismerős, mégis idegen. A történet valahol Alaszka északi részén játszódik, eleve egy fagyos, hideg világba, ahol emberek és tündérlények együtt élnek egy kicsit ingatag, és sokszorosan összetett környezetben.

Alli félárva féltündér, aki számkivetetté válik. Álljunk is meg itt egy pillanatra. A fantasyrajongók most 5-10 között tudnak neveket felsorolni félárva féltündér és számkivetett kategóriában. A kevésbé gyakorlottaknak megsúgom, alig van mostanában olyan fantasy ahol ne ők lennének a főszereplők. Ha túljutottunk az első ilyen klissén akkor lesz még egy csomó amúgy, de igazán ez nem zavart, kezdem megszokni, hogy egy kaptafára jár az írók agya.

Viszont sok olyan lény is felbukkant ebben a regényben, ami máshol nem nagyon. Kevés író lép túl a tündérek-emberek világán, és népesíti be a fantáziabirodalmát más lényekkel. Pedig ha már a regény keretei megteremtik a lehetőségét miért ne élnének vele? Itt voltak vadtündérek, kelpie-k és jeti is. A jetit nagyon bírtam.

Érdekes volt  a történetvezetés. Nem feltétlenül kiszámítható maga a cselekmény, sok fordulat és izgalmas kitérő volt, de elképesztően hirtelen történt néhány váltás. Annyira hirtelen, hogy megalapozatlannak tűnt. Nem volt igazán kidolgozva felépítve cselekmény. Néhol úgy éreztem, hogy a szerzők pontosan ismerik a mesét, csak nem mesélik el a részleteket. Mint a  régi barátok, akik egymásra nézve is értik a viccet, ami senki másnak nem jelent semmit. Ebből következően sok fontos apróság maradt homályban, de maga a világkép is ingataggá vált. Pl. Lugh a főisten, akire többször is hivatkoznak, ugyanakkor a káromkodásban állandóan Lugh bal heréjét emlegetik. (Gondolom nagy tisztelettel.)

De sok helyütt volt hasonló bizonytalanság. Nem derült ki mi alapján dől el kiből lesz Árny- és kiből Fényudvari tündér, sem az hogy mi van Hegyalján és mitől fontos, milyen ott a kiképzés, és általában kevés szó esett az életkörülményekről is. Szóval lett volna még mit megírni, kidolgozni.

Nagyon érdekesnek tűnt a romantikus szál is, de a fülszövegben erősebb volt, mint a történetben magában. Alli maga sem túl bizakodó a szerelmét tekintve (olyannyira, hogy bőszen próbálkozott másoknál is) és Lan sem volt igazán együttműködő. Többször faragatlan és kegyetlen, mint ahányszor segítőkész. Így aztán nehéz a párosukat megérteni, és megkedvelni, bár Alli egyébként számomra szimpatikus főszereplő.

Mégis összességében tetszett a regény. Vannak benne újszerű gondolatok, tetszett hogy eddig kevésbé kiaknázott területekre is eltévedtek a szerzők, és sok volt az árulás, cselszövés, ami további izgalmakat ígér. Várom a folytatást, és remélem, hogy kicsit összeszedettebbre sikerül a második rész.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/mez-es-hamu-udvara-mez-es-jeg-trilogia-1