Hidasi Judit: Apró ​bolt a sétányon

Spoiler:

Furcsa, kettős értékelés következik. Az első rész főként Hidasi Juditnak és a könyvének szól, ezt fogja tükrözni a pontozás is. A második részért pedig előre elnézést kérek Hidasi Judittól, és kérem a rajongóit az OFF feliratra ne kattintsanak.

1. Nagyon jó, és mostanában szerencsére egyre gyakoribb az, hogy a könyveknek elsőre a külalakja fog meg. A sok egyforma borítóból (mondhatni sok egyforma szépfiúból) szinte kiragyog egy-egy harmonikus színvilágú szép és derűs fedlap, amitől egyből beindul a pavlovi reflexem. Az, hogy emellé a fülszöveg is sokat ígérő, elég extra pontos. Egyben van a regény külseje, ráadásul azoknak akik a könnyen látható olvasmányokat szeretik, van egy jó hírem: elég nagybetűs is.

Mint tudjuk azonban, a belbecs, legalábbis regények tekintetében legalább olyan fontos mint a külcsín. Nos, ez a regény méltó a borítójához. Hidasi Judit professzionális író. Tudja hova kell tenni a hangsúlyokat, hogy lehet szépen írni, és mitől lesz kerek a történet. Tényleg. Frappánsan felépített cselekmény, szerethető karakterek, könnyű laza, nyári kaland, és mégsem. Van egy pici éle, egy sötét folt  a múltból, némi mélyebb tartalom, de mindez élvezhető, olvasmányos formában. Szaladnak az oldalak, ahogy egyre jobban belemerülünk a történetbe, és közben megidéződik a környezet. Az ember szinte kint érzi magát a reggeli Balatonparton, -amikor még alszik a tó- egy jó kávéval a hűvös vízparti szellőben. De benne van a szabadstrandok, a lángosozók hangulata is, ötvözve  a kisvárosi életképekkel. A pletykára éhes szomszédok, a kamaszéveket őrző épületek, a gimis  barátok mind-mind olyan egyedülálló életérzést adnak a regényhez, ami ismerős minden kisvárosi olvasónak. Bár jó a történet, mégis inkább ezek a hangulatok andalítottak el.

Stégre való, könnyű nyári kaland ez a könyv.  Nagyon szimpatikusak a szereplők, bár Éva barátnőiről szívesen olvastam volna többet is. Az, hogy  nagyon pörgős regény, valahogy elveszi annak a lehetőségét, hogy alaposan bemutassa a szereplőket. Érdekelt volna, hogy milyenek a lányok, külsőre és belsőre. A borítót nézegetve próbáltam eldönteni, hogy vajon melyik lány lehet Nóri vagy Gabi? Alig esik szó a külsejükről, a gimis évekről, a korábbi barátságukról. Ugyanez vonatkozik Évi édesanyjára is. Keveset tudunk meg róla a hangulatain, és a nyilvánvaló mesterkedésein kívül. Érdemes lett volna a részleteket picit pontosabban megvilágítani.

Tamás, általánosságban is A FÉRFI, és szerencsére kettejük viszonya nem terhes a fülledt erotikától, vagy a feszegető múltbéli nagy titkoktól. Egyszerűen mutatja meg ez a regény, hogy egy szerelem érkezhet jókor, lehet szépen felépülő és könnyedén befogadható is, nem kell minden érzelemhez vért és verítéket áldozni.

A kedvenc figurám (szerintem egyértelműen) Laci Pék, aki amúgy egy teljesen létező embertípus, a maga mufurc szótlanságával, és rejtegetett kedvességével.

Jó volt olvasni. Vigyétek ki a strandra, vagy tegyétek el téli estékre,hogy egy kicsit visszalopja a Balatoni nyár semmihez sem fogható illatát, színeit, melegségét.

2. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ennél  a regénynél kell-e ezt megfogalmaznom, vagy sem, mert nyilván nem ez váltotta ki, csak itt csordult ki a pohár. Az idén körülbelül 10 olyan romantikus-erotikus regényt olvastam ami a mai időben játszódik. (Valószínűleg tavaly is ennyi lehetett). Ezekből 8-ban bukkant fel az abúzus valamilyen formája, 7-ben nők sérelmére elkövetve. Értem, hogy fontos téma. Valószínűleg a nők átlagosan nem olvasnak annyi könyvet mint én, tehát potenciálisan ritkábban futnak bele. De így reprezentálva lassan komolyan úgy érzem, hogy a kortárs női irodalom szerint minden második férfi erőszaktevő. Pedig nagyon nem. Szerencsére ez csak egy kis szelete a társadalomnak. Nem takargatni való szelete, de nem is reprezentatív része. Egyre kevésbé olvasok a kimerüléstől, unalomtól tönkremenő kapcsolatokról. Kevés szó esik arról, hogy alap nélkül épülnek fel házasságok, hogy az elvárások, a megfelelési kényszer, és a látszat talajára épülő párkapcsolatokban a valóság mennyire kevés lesz. Hogy ezek miatt, és a kommunikáció és a türelem teljes hiánya miatt sokkal gyakrabban érnek véget a szerelmek, mint a bántalmazás miatt. Lassan minden olvasmány azt sugallja, hogy bántalmazó kapcsolatból érkezve lehetsz igazán boldog egy nagyszerű fickóval. Mert egyébként nem? Ha csak simán ért véget a kapcsolat akkor sosem találom meg a számomra tökéletes férfit? Szóval, persze, ítéljük el az abúzust, és mutassuk be, hogy van ilyen, de könyörgöm, ne minden egyes romantikus regényben. 

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 336 oldal

Fülszöveg:

Azt ​mondják, bármikor újra kezdheted az életed… De azt nem mondják, hogy ez nehéz lesz…

Éva titkokkal tele érkezik haza Amerikából a húszéves érettségi találkozójára, a balatoni kisvárosba. Szinte pillanatok alatt lesz szerelmes az emlékeibe, a régi életébe. A rózsaszín felhők közül azonban gyorsan a földre esik, mert a városban sok minden megváltozott.

Nem elég, hogy bohém anyja rábízza a parti sétányon lévő boltocskát, de új otthont is kell találnia magának. Szerencsére régi barátnői mindenben segítik, nem úgy Tamás, aki a bolt másik felét bérli és egészen más tervei vannak. Évával és az apró bolttal is.

Egy átmulatott és átbeszélt éjszaka után a régi barátnők megalapítják a Prosecco Klubot, ahol a maximális őszinteség alapkövetelmény. Ez viszont jó néhány régi sérelmet felszínre hoz nemcsak a helyét kereső Évánál, de a háromgyerekes Gabinál és a még mindig szingli Nórinál is. Tamás pedig egy kicsit mindannyiuk életében szerepet játszik. A nyár éppen csak elkezdődik, a szálak pedig egyre jobban összekuszálódnak…

Hidasi Judit regényében visszatalálunk a múlthoz, ahonnan életünk kötelékei erednek. A történet hősnőivel együtt járjuk be az utat, amely elvezet azokhoz az értékes dolgokhoz, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.