Zalka Csenge Virág: A ​százegy ajtajú palota

Könyvtárosként, teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban, (gyerek-, felnőtt-, tájékoztató stb. …) az ember óhatatlanul találkozik a mesemondással. Legutóbb egy hónapja épp egy konferencián hallgattam előadást a mesemondás fontosságáról. El is gondolkodtam azon, a népmesék kapcsán hogy vajon a hagyományos népmese mondás érdekes tud-e lenni még ma a rajzfilmek és online játékok világába. A kérdés költői. Számtalan Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária tanulmány olvasva, Bruno Bettelheim-et tanulva és többször is Agócs Gergelyt hallgatva természetesen megvannak a hivatalos válaszaim, de mivel nem vagyok 6 éves gyerek ezért csak a szükségességét tudom, az érdekességét nem ismerem.

Zalka Virág Csenge öntudatlanul is választ adott a kérdésre, amit nem tettel fel neki.

Nem az alapmese a lényeg, hanem jól kell mesélni. Úgy kell elmesélni a régi meséket, hogy a ma gyermeke is értse és szeresse. Hajlamos vagyok azt hinni (lehet érte kővel hajigálni), hogy nem kell feltétlenül népies stílusban tájszavakkal tűzdelve mesélni a népmeséket sem, de úgy kell mesélni, hogy azt szeressék a gyerekek. Ez a könyv szerintem erről szól. Egyszerű mesetöredékekből, legendákból, vagy épp népdalok egy-egy sorából is kerekedhet jól mesélhető, szép történet, ha megosztjuk másokkal a mesélés örömét, vagy egyszerűen csak elég színes hozzá a fantáziánk. Örömmel vettem, hogy a szerző megosztotta a mesék keletkezéstörténetét, és a forrását is. Kicsit sajnáltam, hogy kevés magyar mese kapott helyet a könyvben, de a különböző népek meséi is szenzációsan szólnak újra mesélve, vagy újra megírva, átformálva a szerző és célközönsége ízlésére hajlítva. Külön töltést ad a könyvnek, hogy a mesélő odafigyelt rá: bátor nőkről, női barátságokról is legyenek mesék. És ugyan nincs kiemelve, de mégis fontos, ebben a könyvben nagyjából erőszakmentes történetek vannak. Senkit sem falnak fel, gyilkolnak meg vagy kergetnek ki a világból. Egyszerűen, szépen s okosan oldódnak meg a konfliktusok, a különbözőségből erény lesz, és a sárkányok jók.. Ráadásul ez a könyv egy csodálatos utazás is Északtól Délig, Németországtól Afrikáig több földrészt bejárva különböző népek meséivel találkozunk. De jóság mindenhol csak jóság, és a szépség is szépség marad, bár a különbségek jól érzékelhetők.

Az illusztrációk elképesztően szépek, falra, képkeretbe kívánkozik mind. Nekem „A kádár és a két sárkány” című meséhez készült sárkányos kép a kedvencem, szívesen látnám a nappali falán is, hatalmas poszterként.

Több Zalka Virág Csengét a világnak! Én biztosan keresni fogom a többi mesekönyvét is.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 160.
Illusztrálta: Orosz Annabella

Fülszöveg:

2020-ban ​dr. Zalka Csenge Virág kapta az Év Gyerekkönyv írója díjat a Ribizli a világ végén című mesegyűjteményért. Mesekönyvei a magyar és a nemzetközi népmesekincs gazdag világából adnak egyéni és izgalmas válogatást közérthető nyelven, különös figyelemmel a mai gyerekek számára érdekes kérdésekre és történetekre.

A százegy ajtajú palotában sokan megfordulnak: hosszú fülű szamarak és lefátyolozott hölgyek éppúgy, mint kíváncsi hősök. Zalka Csenge Virág meséibe is sokfelől érkeznek vendégek: viking legendákból, hun mondákból és a görög mitológiából egyaránt. Ami közös bennük, az a mese sodró lendülete. Mindegyik történeten érezni, hogy a szerző gyakorlott mesemondó, aki biztos kézzel választja ki a mai gyerekek számára izgalmas témákat az önbizalomhiányos lajhármakitól a darumadár hátán útra kelő hercegnőig.

Az Év Gyerekkönyve-díjas írónak ez a ötödik kötete a Móra Kiadónál. Ezúttal saját meséit adja közre, azaz ebben a gyűjteményben az általa továbbgondolt mesetöredékek és a hallgatóságával együtt alakított történetek olvashatók. Talán ezért is olyan könnyű magunkra ismerni a római kori mutatványosokban, rémült istenekben és hűséges sárkányokban. Hiszen Zalka Csenge mesepalotájában mindenki szívesen látott vendég.