Gáspár András Gáspár: Héjnélküli

Gáspár András Gáspár neve a kortárs irodalomban nem kifejezetten ismert, nyilván az előadóművészetben ez nem így van, de szerintem a frissen megkezdett úton haladva, íróként legalább olyan népszerű lehet mint az eredeti szakmájában.
A szerző első regényét a Gáspár András Gáspár: Föld 2 záróvizsga címűt, nem olvastam, de nem is hallottam róla. A „Héjnélküli” című regényt a Móra kiadó ajánlotta így került fel az olvasási listámra. Magamtól valószínűleg sohasem választottam volna. A borító első látára egy sci-fit sejtet, a fülszöveg alapján a regény leginkább fantasynak tűnik, de a külső megjelenés sem a színvilágában, sem a borítófotóval együtt nem túl impozáns. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy alapból félrenyúlás egy rövid szőke kék „Héjú” űrlényszerű szereplőt tenni a címlapra, miközben fekete, hosszúhajú barna bőrű, fekete „héjú” bennszülöttekről szól a könyv.
Az űrodüsszeia – szerű címlap egy indonéz szigetvilágában játszódó elképzelt természeti nép életét, társadalmát mutatja be olyan precíz részleteséggel, hogy az teljesen létezőnek tűnik. Bár hajaz némiképp a fantasyra, mégsem az, vagy annak csak éppen a széle. Lehet mágikus realizmus, lehet kalandregény, vagy társadalomkritika, mindegyik teljesen helyénvaló meghatározás.
A könyv 15+-os olvasmány, azaz kamaszregénynek ígérkezik. De nem az. Ismerve a nagykamaszokat, erősen kétlem, hogy célcsoportként értő olvasói lehetnének ennek a regénynek. Nem azért mert elég erőszakos, (kétlem, hogy ez különösen zavarná az akciómesék generációját), hanem mert annyira szépen felépített és pontos, annyira társadalomrajz , hogy a fent említett korosztály csimbumm-on nevelt ingerküszöbe alatt marad. Sokkal inkább young adult vagy felnőtt regény, értő olvasást, és türelmet kíván, de teljesen megéri.
A következő problémacsoportom a stilisztika volt. Értettem a párbeszédek jelölésének fontosságát, elfogadtam a stílusát is, de… A központozás nélküli a párbeszéd egyértelműen az olvasást akadályozó tényezőnek bizonyult. Többször vissza kellett néznem, hogy hol válik el egyik szereplő szava a másikétól, és a gondolatok jelölésével is ugyanez volt a problémám. Szép megoldás volt, de nem hasznos.
Rendben, most már mindenki elhitte, hogy lehúzom a regényt, pedig valójában nagyon nem.
Elképesztő volt! Az alaptörténet nagyon szépen felépített, az első csúcsponton túljutva nagyából sejthető a történet kimenetele, de még így is sok apró meglepetést okoz a cselekmény. Természetesen van benne kiszámítható elem, de egyáltalán nem volt „tudtam előre” érzésem. A sztori egyszerű, mármár komfortos, de a nagy kényelmet azért több helyen megtöri az események kegyetlensége, és egy-egy váratlan fordulat. Ki-kitaszít az ösztönösen kényelmes zónából, de nem zavaró módon, inkább sodró lendülettel, izgalommal vegyes várakozással.
A gondos témaválasztás egy nagyon valós problémát vezet fel, több oldalról jól megközelíthető, és (sajnos) jelen társadalmunkban is pontosan bemérhető. A szigetlakók világtól elzártan, vallási okokból önként vállalják a vakságot, és ennek megfelelően csak azt érzékelnek a világból amit egy érdekcsoport érzékeltetni akar velük. A vakság ebben az esetben nem csak metafora, de annak is tökéletes. Az önkéntes vaksággal együtt a felső vezetés megteremti a tökéletes boldogság társadalmát is, ahol se könny, se fájdalom nincs. A történet a nyilvánvalón túl számtalan egyéb kérdést is felvet, pl. hogy létezhet-e tökéletes boldogság? Hogy fontos-e tudni mindent, és vajon szükséges-e? Hogy a szemfedő mit takar el, és mit nem? Ezt hiszem minden értelmezésben, és minden nézőpontból nagyon izgalmas regényt írt Gáspár András Gáspár.
A szövegezése könnyed, jól olvasható, bár vannak benne ismeretlen fogalmak, nem szorul különösebb magyarázatra, sem kiegészítésre. Csak az a fránya párbeszéd stilisztika lassított le időnként.
A karakterábrázolás szépsége jól láttatja a pozitív szereplők hibáit, és a negatív szereplők érdemeit is, épp ezért minden szereplő együtt él az olvasóval. Mindezért, vagy mindezek mellett a történet teljesen kikapcsol, alaposan elgondolkodtat, és izgalmas szórakozást is nyújt. Feltétlen ajánlom.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 328.

Fülszöveg:

Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal. E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön. Amikor a törzsfőnök házasságra készülő lányát, Dyamit ez a szerencsétlenség éri, megdöbbentő dolgokat tapasztal. Hogyan titkolja el a törzs vezetői elől, hogy lát? Hogyan adja szerelme és barátai tudtára, mekkora vakságban élnek? Vajon elkerülheti-e, hogy ő is arra a szörnyű sorsra jusson, ami a szigetre tévedő idegenekre és a héjsérült bennszülöttekre vár?
A Föld 2 záróvizsga szerzőjének új, fordulatos kalandregénye.

A szerzőről:
Gáspár András (Budapest, 1970. augusztus 18.–) magyar színművész, rendező, író, drámatanár, szinkronszínész és szerkesztő-műsorvezető. (forrás: https://moly.hu/alkotok/gaspar-andras-gaspar/wikipedia)