José Antonio Cotrina: A ​sötétség gyermekei (Vörös Hold-ciklus 2.)

És igen, a második résszel megérkeztünk Rocavarancoliába. Már nem csak a peremvidékről szemlélődünk, hanem a történettel együtt végre mélységében is megéljük az első kötetben felépített világot. A koboldok, árnyak és sárkányok valódi interakciókba kerülnek a gyerekekkel. Az amúgy viszonylag kevés leírás azért még villant fel képeket a bolygó és a város történelméről, de igazán ebben a könyvben a cselekmény válik hangsúlyossá.„A sötétség gyermekei” nem sokkal az első rész után veszi fel a fonalat, és bár zökkenőmentesen folytatja a már megnyitott cselekményszálakat, érezhetően megváltozik a könyv ritmusa. A meglévő nem kevés nézőpontkarakterhez újak társulnak, de mindig jól követhető, hogy éppen ki közvetíti az eseményeket. Ezzel együtt persze a mesélő érzelmeibe is beleláthatunk, sőt, szinte az összes nem nézőpontkarakter érzései és gondolatai is kiderülnek a párbeszédekből.

Az első részben megismert „Aratás” számbeli változások után igyekszik felkészülni a Vörös Hold eljövetelekor várható változásokra. Ám ezek a változások nem éppen a bevezető által meghatározott irányba tartanak. Szinte fel sem tűnik és alapjaiban megdől az összes előfeltételezésünk. A szerző nem különösebben kedveli a kliséket, és igyekezett is elkerülni azokat. Ezzel párhuzamosan viszont nagyon sok váratlan fordulatot és meglepő fejleményt alkalmazott, ezért végig fenntartja a feszültséget. Ráadásul a szereplők természete is elég összetett, és ahogy a szemünk előtt bontakozik ki a jellemük, változik a megítélésük is. Nekem talán csak Denésztor Tul Esmael és Hector maradt ugyanolyan, mint az első könyvben. Érdekes, hogy bár van karakterfejlődés is, sokkal jellemzőbb, hogy a történet előrehaladtával előbújik a szereplők valódi egyénisége, és ez árnyalja erősen a róluk kialakult képet.

A regényben a kapcsolatok is folyamatos változásban vannak. Szövetségek alakulnak és bomlanak fel, új kapcsolati hálók jelennek meg, átalakul a segítők és akadályozók viszonyrendszere is.

Elképesztően összetett ez a regény. Minden kis dísznek, minden álomnak, minden apró mozzanatnak jelentősége lehet, ezért végig éberen tartja az olvasót, miközben maga a cselekmény is mozgalmas.

Nagyon szerettem. Megmaradt benne az első részből ismert kicsit gótikus hangulat, de sokkal jobban megismertem a szerző által felépített világot. Jól láthatóvá váltak egy egyes szereplők motivációi, és még a szörnyek is kissé emberivé váltak. Nagyon olvasmányos, nagyon pörgős, ugyanakkor sok gondolkodnivalót is ad. Nagyszerű sorozat, alig várom a következő részét.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 480.

Fordította: Varju Kata

Fülszöveg:

Samhein aratása után a kaland folytatódik.

Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket. Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt…

Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.

A szerzőről:

José Antonio Cotrina (született: Vitoria-Gasteiz, Spanyolország, 1972. július 8.) spanyol író, aki elsősorban a fantasy, a science fiction és a horror műfajokra koncentrál. Leginkább a "Vonal között Univerzumban" játszódó regényeiről és a "Vörös Hold Ciklus" című trilógiájáról ismert . (Forrás: wikipédia, fotó: https://moly.hu/alkotok/jose-antonio-cotrina)