Nagyon mély, megalapozott és
őszinte szerelemmel viseltetek a sárkányokkal szemben. Természetesen van itthon
sárkányhatározóm, és számos egyéb szakirodalmam is a sárkányok világáról a
Harry Pottertől az Eragonig. És igen, gyakorlatilag minden sárkányos filmet
láttam már. Kétszer. Hogy ez a könyv miként kerülte el a figyelmemet elképzelni
sem tudom. Mindezt azért írtam le, mert emiatt elfogultnak tűnhetek, de
igazából nem, tényleg jó kis ifjúsági regény a Sárkánylány.
A szerzője Liz Flanagan abszolút
ráérzett arra, hogy miként kell érdekes, mozgalmas, de mégis érthető és jól
követhető regényt írni kiskamaszoknak. A történet végig fenntartja az
érdeklődést, de nem túl bonyolult, élvezetes olvasmányt jelent a 10+-os
korosztály számára. (A 42 teljesen belefér a 10 +-ba)
Elsőre kicsit sablonosnak is
tűnt, néhány ifjúsági regény kelléket ellőt a szerző, de annyira jól árnyalta a
szereplőket és a cselekményt, hogy mégsem tűnt ismétlésnek.
Milla a regény főszereplője, az
az árvalány, aki bár bizonytalan a saját státuszában mégis mindenkivel megtalálja
a hangot. A társadalom alsóbb és felsőbb rétegeiben is otthonosan mozog, nagyon
fejlett igazságérzet
tel rendelkezik, és elég érett döntéseket hoz. Vele együtt
keveredünk kalandokba, de ami talán fontosabb az ő szemszögéből szemléljük az
emberi kapcsolatokat, és a szereplők sárkányokkal való viszonyát. Milla
karaktere annyira szimpatikus, hogy könnyen lehet azonosulni vele, és bár a
barátai is pozitív szereplők, azért a jellemük bőven árnyalt. A regény jól
ábrázolja az emberi természet sokszínűségét, és a társadalmak bonyolult
rétegződéseit, úgy, hogy közben élmény tud maradni. Nem lesz száraz és unalmas, rádásul a gyerekeknek
is érthető.
Maga a cselekmény viszonylag
egyenletes vezetésű, eléggé kitalálható, nagy csavarok nincsenek benne, de
igazából nem is hiányoznak. Elég érdekes világot épített fel Liz Flanagan
ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet. A történetben a kitartás, a remény, és az
együttműködés kap nagyon hangsúlyos szerepet, és ez egy olyan tanulság amit a
mai kor gyermekeinek (és a felnőtteknek
is) nem lehet elég sokszor elmondani. A jelen társadalmában nagyon sok olyan
mesére van szükség, ami önzetlenségre, elfogadásra és közösségi létre tanít.
A sárkányok nagyon jól
sikerültek. Kedvesek, szépek, de mégis félelmetesek. Dorombolnak mint a kiscicák, miközben képesek tüzet is okádni.
Már tojáskorukban önálló személyiséget, és az emberekkel való kapcsolatuk is
példás.
Az egész történet olyan, mit egy
puha takaró, biztonságosan beburkol és elringat. Tudjuk, hogy az érzés nem
valóságos, de mégis jó elhinni. Ami a földön tartott, és rontotta az olvasási
élményt, az a vége felé egyre szaporodó elgépelés volt. Eddig nem tapasztaltam
ilyen sok szó egybeírást egy regénynél, ezért többnyire fel sem szokott tűnni
egy-egy hiba, itt viszont el sem tudtam kerülni.
Az olvasó gyerekek (és mesét
kedvelő felnőttek) kezébe bátran nyomjuk bele a Sárkánylányt, nem fognak
csalódni.
Adatok:
Megjelenés: 2019.
Oldalszám: 352.
Egy nap Milla – drámai körülmények között – négy különleges tojás birtokosa lesz, és ráébred, hogy rajta fog múlni, a sárkányfiókák kikelnek-e, és életben tudnak-e maradni. Közben Arcosi egyre fenyegetőbb hellyé válik, és mind nehezebb eldönteni, kiben bízhat igazán az ember.
Milla és barátai mindent elkövetnek, hogy megvédjék a sárkánytojásokat, amelyeket a szigetet uraló hatalommániás herceg is szeretne megkaparintani. Ha igaz, amit rebesgetnek, és a tojásokból sárkányok kelnek ki: az egész szigetország sorsa gyökeresen megváltozik. Milla pedig végre megtudhatja, kik is voltak a szülei valójában, és mit rejteget számára a múlt. Vajon ki nevelheti fel a sárkányokat? És mihez kezd velük?
Liz Flanagan brit írónő remek mesélő: sok humorral és értő lélekrajzzal ábrázolja szereplőit, akiknek egy gyönyörűen megírt, varázslatos világban kell helytállniuk.
A Sárkánylány lenyűgöző szépségű történet barátságról, szerelemről, hűségről, a származásunk iránti tiszteletről és az erkölcsi helytállásról.
A meseregény mindenkinek ajánlott, aki szereti a lebilincselő történeteket, a hajmeresztő kalandokat – és persze nem fél a repüléstől.
No comments:
Post a Comment