A borító egyáltalán nem volt elsőre hívogató. A színvilága, az ábrázolásmódja elég nyomasztó, az a nagy világos gondolat-gömb mintha agyon akarná nyomni azt a szegény kis pálcikaembert. Szóval nem vett meg elsőre. A regény közepén értettem meg, hogy tökéletesen kifejező. Csakhogy ehhez el kellett jutnom a feléig. Ezért, amit nem tesz meg a borító, azt nekünk olvasóknak kell megtenni, azaz fel kell rá hívni a figyelmet.
A könyv hátoldalán azt olvastam, hogy Regős Mátyás irodalomból doktorál. Nos ez utóbbi tény menti meg attól, hogy sumáknak gondoljam, ugyanis fiatal kora és kezdő író létére, ez a gyerekregény egy teljesen kiforrott munka. Az, hogy másnak tűnik, tulajdonképpen a terv része. Az összes bizonytalansága, szétszórtsága, csapongása egy pontos koncepció része. Teljesen és zseniálisan felépített a regény, és tökéletesen közli a mondanivalót. Vagyis, talán ez így nem igaz. Nem tanácsod ad, vagy következtetést von le, hanem bemutatja a 12 évesek félelmeit, a stabil szülői háttér hiányának árnyoldalait, a családokon belüli egyensúly elbillenésnek következményeit. Sokkal fontosabb az amit Lóri az álmairól és a családjáról mesél, mint az ami valóban történik a regényben.
Az elbeszélő 12 éves félárva Lóri gondolatait követve egy viszonylag egyszerű cselekménysor részévé válunk, aminél sokkal érdekesebb, hogy valóban Lóri gondolatait követhetjük. Az elsőre őskáosznak tűnő csapongó, mégis feszes gondolatfolyamból szinte körforgásszerűen bukkannak fel azok a dolgok, amik Lórit jobban foglalkoztatják, de természetesen akadnak hamar tovaszálló jelentéktelen elképzelések is. És miközben Lórival együtt lélegzünk, megismerjük a környezetét és a családját is. Édesanyja meghalt, édesapja pedig a diszfunkcionális szülő iskolapéldája. Évi a nővére veszi át a szülői feladatokat, Miki a bátyja pedig a lázadó nagykamasz szerepében teljesedik ki. Ebben a környezetben Lóri csupán a könyveire támaszkodhat, hiszen folyamatos betegsége miatt iskolai kapcsolatait is elveszíti, barátai csupán a képzeletében léteznek. Lóri egyetlen mentsvára a biológia, (bár a focipálya szélén azért az istenhit is ott figyel) és az általa olvasott tények folyamatosan össze-összekeverednek a valósággal. Az állatokért és a természetért való aggódás, összemosódik a mindennapi élettől való félelemmel, a klímaszorongás kivetül az élet egyéb területeire. Talán furcsának tűnik, hogy a 12 évesek ilyen komoly témákkal is foglalkoznak, de a legtöbbjük – főleg az olvasó gyerekek – valóban mélységében képesek egy-egy társadalmi problémát megragadni. A Lóri fejében tapasztalható őskáosz valójában egyáltalán nem egyedi. Ahogy sajnos a környezetének hiátusai sem azok.
A regény inkább egy állapotot ír le, mint megoldásokat mutat, de azért mire a tavasz megérkezik a könyvben, már Lóri felett is felderül az ég. Az író nagyon aranyosan vezeti végig a lapokon az első szerelem kiskamaszos bizonytalanságait, és ez rengeteget old az amúgy nagyon nehéz feldolgozó folyamaton. A halál a betegség, a széteső család mint egy sziluett rásimul a kihalás, globális felmelegedés, éghajlatváltozás képére, és ezt az amúgy elég sötét hangulatot a Panni iránti érzelem ragyogja be, mint a napsugár.
Az egyetlen amiben bizonytalan vagyok az az, hogy egy átlagos 12 éves kezébe adható-e ez a könyv. Vannak Lórihoz hasonló koraérett kiskölkök, ők érteni fogják. De kétlem, hogy a többiek is. Viszont a szülőkkel mindenképp elolvastatnám. Részben hogy fel tudják mérni hogy mi van a gyerekük fejében, részben pedig hogy lássák, felismerjék milyen egy alig-alig működő család.
Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 144.
Fülszöveg:
No comments:
Post a Comment